Vándorboy igazi világutazó, aki 22 éve jár-kel a Föld legérdekesebb, leglélegzetelállítóbb részein. Általában stoppal utazik és CouchSurfinggel száll meg, de attól sem riad vissza, hogy igazi világvándorként egyedül, a csillagos ég alatt töltse el az éjszakát. Írásai mindig nagyon érdekesek, és életvitelének, valamint filozófiájának köszönhetően igen különleges szemszögből világítanak rá a világ dolgaira és az adott ország kultúrájára és szokásaira. Vándorboy 2004 elején járt a világ túlsó oldalán, ahol többek között magyarokkal is volt alkalma találkozni, mert ugye mi mindenhol ott vagyunk. Erről itt olvashattok bővebben. Ebben a beszámolójában megérkezéséről és az első benyomásáról ír nekünk.  2004 Február 9-én megérkeztem repülővel Aucklandba. A kötelező élelmiszer bevallási papírt a reptéren kitöltöttem, a bevándorlási hivatalnok kérdéseire válaszoltam, majd bekerült Új-Zéland pecsétje az útlevelembe. Kilépve egy cirkusz porondján találom magam: körben családtagok várják szeretteiket, kicsit hátrébb öltönyös fogadóemberek táblákkal várják az érkezetteket. Kint az utcán egy hatalmas kiwi madár kőszobra fogad – mint később szembesülök vele, ez Új-Zéland jelképe, egy kihalófélben lévő madár. A közlekedés, mint nyugaton is, drága, így stoppel indultam a városba. Egy idős hölgy vett fel azért, aki mesélte, hogy unokái is szoktak stoppolni Európában. Na meg úgy tűnik elég nyitott maga az új-zélandi társadalom is. Ráadásul az 50-es években Indonéziában dolgozott. Érdekes életút lehet az övé is. Auckland Új-Zéland legnagyobb városa, egyben gazdasági központja, a maga 2 millió lakosával, de nem ez hivatalos főváros. Asutrália után nekem úgy tűnik, hogy ez a hely tele van élettel, éttermekkel, és bejárható méretű a belvárosa. Kellemes hely. Tájékozódási pontnak mindig ott van a város fölé nyúló 328 méter magas Skytower, a bázisugrók kedvence, ahonnan tiszta időben két tengert is látni. Sőt Bombay-ig is ellátni! Nem, nem az inidia Mumbai-ról van szó, ez csak egy negyed a város határán. De azért jól hangzik, mint a budapesti Havanna. Ha valaki ugrani akar a toronyból, akkor egy kis extra pénzért azt is megteheti, illetve a tövében elpókerezheti a vagyonát. (Lehet, hogy fordított a sorrend?) No persze a kaszinó fő látogatói a kínaiak, mint mindenhol. Kurt Vonnegutnak mégis igaza lesz és mindenhol kínaiakkal fogunk majd találkozni? Auckland az Északi-sziget vulkáni dombjaira épült, és mint tudjuk Új-Zéland a világ egyik legaktívabb vulkáni zónájában helyezkedik el. Az Északi-sziget legfőbb látványosságai közé tartoznak a gejzírek, a vulkánok, a termálfürdők, a buzgárok és a fortyogó iszaptavak. Már alig várom, hogy felfedezzem az országot! Vendéglátóm A vendéglűtóimra azt mondanánk, hogy jólszituáltak (cabrio BMW), de hát itt ki nem az?! A mama doktor, gyönyörű kertesházzal és benne hangos kabócákkal. Az ausztrál légyinvázió után újabb terror a nyugalom ellen. De majd jönnek a sandfly-ok is, bár azok a déli sziget szörnyszülöttei. Erról majd egy későbbi bejyegzésben. (Röviden: homoki legyek, sokan vannak és a csípésük egy hétig viszket.) A már említett cabrio BMW-vel megyünk el vendéglátómmal az aktuális Jazz Street Festival-ra, melyet az öbölben tartanak, és kvázi nyárutó fesztiválként megmozdult a város apraja–nagyja. Az unokák önfeledten táncolnak a 80 éves nagymamával. Hát igen itt tudnak még mosolyogni a nyugdíjasok. Jó látni. Több mint 25 színpadon szól folyamatosan a zene, kellemes idő, a kellemes időtöltéshez. Az új-zélandi magyarokkal történt találkozásomról itt olvashattok. Local Art Key Collection és Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa A Művészeti Múzeum, amit "Local Art Key Collection"-ként hirdetnek, de igazából csak egy szép épületben maroknyi maori kép, a többi pedig feledhető. Tudom az én hibám, hogy mindent európai szemmel mérek, de nekem az a szint, azaz alap. Kellemes parkok találhatók itt, nyüzsgő egyetemi életük van, századfordulós épületeik, pár art deco érdekesség a 20-as évekből. Sajnos a zöldségpiac fogalmát nem ismerik itt sem, Ausztráliához hasonlóan, a kistermelők pedig itt is eltűnőben vannak. Ellenben vannak szupermarketek, főleg azok, már csak abban tudnak gondolkodni itt az emberek. A központban kirakodóvásár van, ahol az ázsiaiak úgy hirdetik áruikat, hogy "from the far East", azaz a Távol-Keletről. Ha tudnák, hogy az innen nyugatra van... Szóbaelegyedtem egy tonga-szigeteki párral: kevés maradt a kultúrájukból, mesélik. Turista szigetté váltak, ahol a gazdagok süttetik bájaikat (hájaikat?). Zsúfolt tárgyi emlékekkel az óceániai szigetvilágból, de az élet hiányzott belőle. Már a régi fotók is művinek tűntek. Napi két maori tánc és zenei előadás szigorúan turistáknak bemutatva. Persze majd hamar rájövök, hogy ez a kultúra sem létezik már.  A jólét asszimilál. De legalább a maoriknak jobb sorsuk volt, mint az aboriginoknak. Harcosabbak voltak, és velük anglia jobbnak látta kiegyezni. Úgy tűnik az erőszak mind a mai napig evolúciós előny. Ennek az emléke a "Waitangi Day". A második emeleten egy természettudományi kiállitás található, ahol pillangókat húzhatunk ki a fiókból. A harmadik emeleten a háborúé a főszerep. Izgalmas informatív kiállitás. Miért is lépett háborúba Anglia az első világháborúban? Olvassatok utána. Vicces. Mind a mai napig nemzeti ünnep és a megemlékezés napja a Dardanellák ostromának dátuma, ahol a törökök lezúzták a kiwiket. Az első világháborúban 11 ezer, a másodikban pedig 18 ezer halottat és megannyi megtört életet voltak kénytelenek elkönyvelni. Elég gyászosan szerepeltek. De mit is kerestek olyan messze?! No igen, egyszerű a béke szigetéről háborúzni, ahol még ragadozó sem volt a fehérek érkeztéig... Én nem ismerem az európai veszteséglistákat, de szerintem egy csatában többen haltak meg mifelénk, mint itt a háborúk során összesen. Itt pedig nemzeti ünnep (megemlékezés) a csata napja. Nekünk bizony rengeteg nemzeti ünnepünk (?) lehetne. De ki kíván meg depresszívebb lenni? Persze az amerikai segítségnek itt is ára volt és hamarosan Malájziában, Kóreában és Vietnámban találták magukat az új-zélandi harcoló egységek. Hogy tanulunk-e a múltból? Soha. Egy parkban elfogyasztottam reggelimet, és közben beszédbe elegyedtem egy helyi alkoholista homlessel, aki szintén ott fogyasztotta reggelijét egy üveg sör formájában. Kicsit odébb Superman-nek öltözött fiatalok próbáltak valami furcsa táncot. Eden Hill Eden Hill egy vulkáni kúp a város közepén, szakrális hely volt a maoriknak. Nekünk pedig szép kilátás a városra, piknikező turistákkal, kutyát sétáltató helyiekkel. Napsütés, enyhe nyár, panaszra semmi ok, sőt az elhagyott kamerám is meglett. Indulhatok tovább. Új Zéland drágább ország, mint Ausztrália, puccosabb, talán nincs benne az a hatalmas puszta érzés, vagy térélmény, mint Ausztráliban, ahol minden farm. Ott valahogy minden "grande", hatalmas, de közben inkább "túlhirdetve" van minden: Great Alpine Road, Great Barrier Reaf, Great Australian Bites, Great Ocean Road (ami néha egy sávos), stb. Itt Új-Zélandon európaiabb léptékű, bensőségesebb, kifinomultabb, zöldebb, érthetőbb és élhetőbb minden. A stoppolás igazán jól megy, ki sem szállok a kocsiból, már meg is állt egy másik. Végül egy koszovói srác visz Bombay-ig. Két éve él már itt illegálisan. Örül egy kelet-európainak, földik vagyunk. Szegény, de amikor kiszállok csokit és sütit ad, de a pénzt visszautasítom.   Eredeti szöveg: vandorboy.com Szerkesztette: Pető Gábor