Tokió élménybeszámoló

Mindig rá kell döbbennem, hogy annyi hely van, amikről akár már írhattam volna a blogon, mert akkoriban kerestem fel őket, mikor már blogoltam is, de aztán valahogy mégis kimaradtak, és semmi nyomuk itt. Az egyik ilyen város Tokió, ahol 2015 júniusában töltöttem 10 napot és számomra elképesztően király emlékként maradt meg, Szingapúr, Szöul és Hong Kong mellett vált a kedvenc ázsiai nagyvárosommá, viszont ezekkel ellentétben az egyetlen hely volt, amelyre nem csak, mint csodás-egzotikus útiélményre gondoltam, hanem úgy éreztem, hogy itt akár még élni is tudnék.

Először is, a teljes benyomásom kapcsán megemlíteném, hogy milyen lelki állapotban érkeztem Japánba. Előtte kb. két hétig utazgattam Kínában, ennek a nagyrészében egyedül, ami azzal együtt, hogy elképesztő kaland volt, de igazából utólag feldolgozva tudtam csak így értékelni, és akkor közvetlenül, hogy is mondjam, egyszerűen megviselt az a két hét. A Sanghajban töltött pár napomat leszámítva (ami amúgy több szempontból is az út fénypontja volt) minden nap volt olyan pont, mikor elsírtam magam, annyira nehéz volt a kommunikáció, annyira nem éreztem abszolút semmi segítőkészséget a kínaiak részéről, annyira kiszolgáltatottnak és frusztráltnak éreztem magam, továbbá késleltetett és törölt járatok, és hasonló nehézségek is okoztak még további küzdelmeket. Most egy Tokióról szóló posztban nem erről szeretnék regélni, és így, több mint 2 év távlatából már sok mindent másképp gondolok és a kínai utamat az egyik leghasznosabb tapasztalatnak érzem, amely során talán a leginkább sikerült kihívás elé állítanom magam, amely a leginkább elgondolkoztatott, hatása tovább terjedt mint egy jöttem-láttam-győztem és sokáig agyaltam a dolgon tovább, a saját érzéseimen, hogy mik okozhatták ezt, a kínai kultúrán, embereken, társadalmon, a nehézségek okain, satöbbi. Irtó hálás vagyok ezért az élményért, hiszen végül is, valahol az ilyenek miatt utazom olyan formában, ahogy azt az elmúlt években tettem, és nem tengerparti resortokon süttetem a hasam all inclusive ellátással (amivel amúgy abszolúte semmi baj nincs, csak engem személy szerint nem ez vonz). Viszont mikor ez az utazás zajlott, akkor hirtelen úgy éreztem magam, hogy basszus csak el innen de most azonnal, és ezek után a Japánban töltött napjaim mindegyike egy óriási felüdülés volt.

Szóval, fogalmam sincs, mekkora lehet a kultúrsokk, ha az ember Európából érkezik Japánba, és netán ez az első távol-keleti ország, ahova ellátogat – emlékszem olyan dolgokra, hogy azért Tokióban, világváros ide vagy oda, de abszolút nem volt alap az angol nyelv ismerete, sokszor még olyan konyhanyelv szinten sem, mint ahogy az Thaiföldön, Vietnámban, vagy hasonló, turizmusra erősen építő ázsiai országokban megszokott, de mégis, annyira kedvesek, cukik, barátságosak voltak az emberek, hogy sosem éreztem igazán elveszve magam. Japán továbbá a kiemelten magas közbiztonsággal rendelkező országok közé tartozik, és komolyan úgy éreztem, hogy itt nem, hogy nem fognak mondjuk zsebesek betámadni, hanem hogyha eldobnám a táskámat a hatalmas, forgalmas kereszteződések egyikében, még akkor is lenne valaki, aki felkapná, és utanám hozná.

Ez a pozitív érzés határozta meg az utam egészét, rácáfolva az összes negatív sztereotípiára, ami esetleg ezzel az országgal kapcsolatban felmerült bennem. Például, emlékszem, tartottam attól, milyen lesz a metró, láttam ezeket a filmeket, ahol konkrétan ilyen “tuszkoló emberek” nyomják be a tömeget a szerelvényekbe, hogy minél többen beférjenek egymáshoz szorulva, na hát ilyesmit sehol sem láttam, sőt (pedig jártam a legforgalmasabb megállók szinte mindegyikében, mindenféle napszakban) – valahogy annyira intelligensen volt minden megoldva, a szerelvényekre várakozástól az aluljárók forgalmának irányításáig, hogy nekem abszolút nyugodt érzésem volt még a belvárosi, forgalmas helyeken is (őszintén, sokkal kellemetlenebb élmény Londonban az Oxford Streeten sétálgatni ilyen szempontból, mint a tokiói metróban).

Tokió két nemzetközi reptere közül én a Naritára érkeztem (a Haneda a másik), a bejutás a városba egyszerű volt (rengeteg opció létezik, ártól és attól függően, hogy ennek a giga-méretű városnak éppenséggel melyik részébe igyekszel, én a Sky Access Express nevű szerelvényt választottam, mert ez kb. 1 óra alatt vitt Asakusába, abba a városrészbe, ahol a szállásom volt), és a továbbiakban sem szorultam soha taxira, annyira jól kiépített és megbízható volt a városban a tömegközlekedés, és bár szövevényes a metróhálózat, de nem bonyolultabb, mint a számomra eddigre már megszokott londoni “tube”.

Tennivalók, élmények, nevezetességek közül amiket ajánlanék –

Skytree

Ha nem félsz a magasságtoktól, akkor ajánlom a Skytree-t, amely Japán legmagasabb épülete (634 méter magas), és szuper kilátást kínál a városra. Az épület aljában rengeteg üzlet, étterem, miegyéb található.

Szupermarket

Ezt már korábbi cikkekben is említettem, hisz szerintem az egyik legérdekesebb módja egy más kultúra felfedezésének egy helyi szupermarketben való nézelődés. Japánt sosem felejtem el, a számomra is ismert világmárkákból, például KitKat csoki, Lays chips, stb, olyan ízek voltak, amiket Európában még soha, sehol nem láttam, a sok helyi furcsaság és különlegesség mellett. Érdemes ellátogatni a drogériai részlegre is, kicsit belelátni abba, hogy milyen termékek vannak, milyen reklámok vannak, számukra milyen a szépségideál, az úgymond áhított külső, satöbbi. Hihetetlenül perspektívába tud szerintem állítani egy ilyen kis élmény egy csomó dolgot, amit korábban gondolt az ember a világról.

Asakusa 

Asakusa Tokió egyik városrészének a neve – ahogy fent említettem már, én itt szálltam meg, ez elég messze van amúgy a város sok “turistás” látnivalójától, ugyanakkor szerintem egy nagyon klassz, nyugisabb hangulatú rész egy amúgy állati forgalmas metropoliszban, szóval szerintem kimondottan jó volt ide visszatérni egy-egy élményben bővelkedő nap végén. Na de, ami miatt akkor is érdemes idejönni, ha nem erre szállsz meg, az az Asakusa Kannon, azaz templom, a város legősibb buddhista temploma, előtte ezernyi kis lampionnal díszített szuveníres standdal, egyedülálló hangulat és csodás látvány volt.

Shibuya és Harajuku

Ezek Tokió talán legikonikusabb és legforgalmasabb részei, tömérdek felhőkarcoló, étterem, bolt, óriási nyüzsi, neonfények, a világ legforgalmasabb gyalogos átkelője, és még lehetne sorolni. Ahogy mondtam, nekem még a legnagyobb tömeg közepén is valahogy nyugis és jó érzésem volt az egész városban, és szerintem abszolút hozzátartozik a Tokió-életérzéshez ez a fajta “őrület”.

Különleges éttermek

Tokió tele van a legabszurdabb éttermekkel, amelyekről valaha hallottam. Villódzó fényes, elektro zenétől süvöltő robot-étteremtől a börtön-étteremig, ahol bilincsbe verve kell enni, egyszerűen nem tudsz kitalálni olyan extrémséget, ami Tokióban ne lenne. Én például sosem rajongtam különösebben a kis Hello Kitty karakterért, de valahogy Japánhoz annyira hozzátartozott ez a fajta popkultúra-őrület, hogy tudom másnak is ajánlani, ha már itt jár, keressen fel valami efféle különlegességet. Ha esetleg kicsit autentikusabb vonalon akarsz maradni, akkor pedig legalább egy running sushi étterembe mindenképp érdemes ellátogatni, ami teljesen új szintre helyezi azt, amit Európában az ilyen éttermekről gondolunk.

Japán ételek

Ha már az ételeknél tartunk, akkor természetesen érdemes megkóstolni a már Európában is nagyon népszerű japán konyha egy-egy remekét, nekem a sushi és a ramen leves a kedvenceim, és Tokió nem okozott csalódást, továbbá miso levesből is itt ettem életem legjobbját. Híres italuk, a szaké nekem személy szerint nem ízlett, de egy említést (és egy próbát) azért mindenképp megér.

Tokyo Dome

Ez nem egy különösebb látványosság, csak nekem annyira megadta azt az “ilyen is csak Japánban van” érzést, azt a különleges, szürreális flasht, amit ebben a városban lépten-nyomon érezni. Ez egy pláza volt tulajdonképpen, ismét sok bolttal és étteremmel (itt van amúgy a Moomin Café is, ha ez érdekes lehet valakinek, nekem gyerekkorom egyik meghatározó mesefigurája volt, úgyhogy emiatt zarándokoltam el ide egyébként), és egyben vidámpark, ami átszövi a plázát. Szóval, képzeld el, ahogy kilépsz mondjuk a Zarából és elsuhan melletted egy szerelvény sikítozó hullámvasutas. Mármint megértem, ha nem gondolod, hogy feltétlen ez az élmény hiányzik az életedből, de nekem annyira bejött és akkora poénnak éreztem az ilyen különleges hangulatokat.

Shinjuku Gyoen

Nos ha minden izgalmassága ellenére valahogy mégis kezd sok lenni az a fajta őrület, ami Tokiót jellemzi, akkor szerintem a legjobb menekülő útvonal a hatalmas, gyönyörű és szuper nyugis hangulatú botanikus park, a Shinjuku Gyoen. Itt egy teljes napot is könnyen el lehet tölteni, és csodás, különleges növények között nézelődni, sétálgatni, pihizni.

Yoyogi Park

Egy másik nagy park Tokióban a Yoyogi park, és itt található a Meji szentély, ahova szerintem mindenképp érdemes ellátogatni. Nekem az a fajta kettősség tetszett amúgy Japánban talán legjobban, hogy ott van tényleg az elképesztő technológiai fejlettség, a felhőkarcolók, a sok neon hirdetőtábla, az őrületes popkultúra-rajongás, az abszurd éttermek, amiket említettem ebben a posztban is, és mellette ott vannak az ilyen helyek, egy békés szentély a város közepén, tradicionális, kimonós nők flangálnak nyugodtan az utcán, ott van ez a hihetetlen nagymúltú kultúra, történelem, és valahogy ezek a dolgok mind olyan harmóniában vannak. Én legalábbis így éreztem, valahogy jó ritmusa volt az egész városnak.

Tokyo Tower

Ikonikus épület a Tokyo Tower, amely szerintem este, kivilágítva volt a legkáprázatosabb, de magába a toronyba én napközben mentem fel, és természetesen akkor is csodás látvány nyílt innen a városra.

Tsukiji halpiac

A világ egyik legnagyobb halpiaca, ha bírod a szagokat és a korai kelést, akkor ez is megér egy vizitet.

Fuji vulkán

Nagyon népszerű program, ha az ember Tokióban jár, a Fuji vulkán felkeresése. Én erre egy csoportos túra keretében vállalkoztam, és hát a vulkán természetesen lenyűgöző, az azt körülölelő természetről nem is beszélve. Azt azért tudni kell, hogy nagyon nagy mázli kell, hogy az ember kifogjon egy tiszta, derűs napot azon a környéken (nekem nem sikerült, és kb 10 másodpercre láttam végül a vulkán, olyan ködfelhő borított mindent a nap nagy részében), de ha mázlid van, akkor ez nyilván egy feledhetetlen élmény.

Disneyland

Tokióban van egy Disneyland, ahol elmókáztam anno egy napot a volt barátommal, és jól éreztük magunkat, de őszintén szólva full ugyanazok a játékok, mint a párizsiban voltak, úgyhogy ha ilyen élményre vágysz, akkor ahhoz szerintem nem kell ilyen messze utazni, és ha már eljutottál ilyen messze, akkor ezer érdekesebb és autentikusabb dolgot lehet csinálni szerény véleményem szerint, de ha van egy extra napod, mikor valami másféle kalandra vágysz, mint a városban krúzolgatás, akkor persze jó móka azért.

Hú, hát bevallom, nem volt könnyű megírni több, mint két év távlatából ezt a bejegyzést, szeretnék még írni a közeljövőben a cikk elején említett Hong Kongról és Szöulról is, mert ezek is csodás élmények voltak, de ennyi idő távlatából főleg az érzésekre és a benyomásokra emlékszem, kevésbé a konkrét látnivalókra, éttermek nevére, stb, bár azért a fotóim sokat segítettek az emlékek előcsalogatásában – de azért ezt közel sem szánom egy teljes listának, és persze 10 nap alatt nem is tudtam teljesen felfedezni egy ilyen méretű várost. De remélem, azért kicsit sikerült átadni a hangulatot és kedvet hozni legalább a városhoz és a további kutakodáshoz, felejthetetlen élmény, és az egyik legösszetettebb, csodásabb, egzotikusabb hely, ahol valaha jártam.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé.