Izland – okos és kevésbé okos ötletek utazáshoz

Egyre többen választják utazásuk céljául ezt a lenyűgöző szépségű kis országot, Izland híradója pedig egyre gyakrabban van tele a bajba jutott turistákról szóló történetekkel, akik ráadásul nem csak a saját életüket sodorják veszélybe, de a mentőcsapatokét is.

Most következzék pár tipp, amelyekkel elkerülhetjük az ilyen zavarbaejtő helyzeteket, óvhatjuk a környezetet, és olyan biztonságos és gyönyörű kalandban lehet részünk, amilyenre vágytunk.

Okos ötlet: felfogni az országra gyakorolt hatásunkat

Izland népessége kb. 320 ezer fő. Mielőtt megindult volna az országra látogatók áradata (ez immár évi egy millió főt jelent), a legtöbb látnivaló, például a Skógafoss vízesés vagy Reynisfjara bazaltsziklái esetében nem volt szükség parkolóhelyekre, figyelmeztető táblákra vagy parkőrökre. A látogatóáradat igényeinek kiszolgálásához a megfelelő infrastruktúra kialakítása úgy, hogy közben minél jobban megőrizzék a tájak szépségének érintetlenségét, nagy kihívás Izland számára.

Okos ötlet: használni a józan eszünket

Láttunk már turistát tornacipőben és széldzsekiben nekivágni a Sólheimajökull-gleccsernek. Nemrég egy család a kisbuszával próbált meg átjutni a Langjökull-gleccseren. Egy tini fogadásból fejest ugrott a Þingvellir Nemzeti Park 2 °C-os vizébe. Számtalan turistát pedig egyszerűen magával ragadják a hullámok Djúpalónssandur fekete homokú tengerpartján.

Izland

Habár Izland drámai tájai nem veszélytelenek, nem minden sziklaszirten találunk biztonsági korlátot, és nincs minden vízesés mentén vezetőkötél. A helyiek nem szeretnék elcsúfítani a táj szépségét, és bíznak az emberek józan eszében. Ahol mégis található valamilyen biztonsági jelzés vagy korlát, azoknak feltétlenül engedelmeskedjünk.

Okos ötlet: komolyan venni az időjárást

A népszerű helyekre számos szervezett túra és buszút van meghirdetve, de az izlandi időjárás változékonysága bárhol utolérhet minket. A napsütés hamar hóviharba csavarodhat, az igazán vad tájakon pedig komoly kockázatot jelenthet egy hirtelen fordulat. Soha ne becsüljük hát alá az időjárást: tájékozódjunk a várható változásokról az Izlandi Meteorológiai Irodánál (en.vedur.is).

Izland

Okos ötlet: megfelelő öltözék és komoly felszerelés

Ahhoz, hogy az Izlandon töltött idő kellemesen teljen, gondoskodnunk kell a biztonságunkról. Legyen nálunk egy jó térkép (a reykjavíki könyvesboltokban beszerezhetjük a legaktuálisabb példányt), rendelkezzünk megfelelő felszereléssel, és a már említett józan ésszel. A felszerelés összeállításakor segítségünkre lesznek a profi túraoldalakon található listák. Ha valami kimaradna, Reykjavíkban is megvásárolhatjuk vagy kibérelhetjük. Ami a józan észt illeti: ha valamilyen oknál fogva nem jutnánk el az autónkig vagy egy épületig, az öltözékünk képes kellően szárazon és melegen tartani? További okos ötletek: farmerben nem túrázunk, gleccsereknek nem vágunk neki felkészületlenül, kisautónkkal nem vágunk neki a folyónak, vízálló sátor nélkül nem gondolunk sátorozásra. Ha megfontoltak vagyunk, nem lesz okunk aggodalomra.

Okos ötlet: az autónknak megfelelő utakat választani

Nézzünk utána, hogy az általunk vezetett jármű tulajdonságaihoz mely utak a megfelelőek. Izland fő körgyűrűjéből (1-es út) a legtöbb településhez aszfaltozott vagy sóderút vezet, azokon túl pedig az „F” típusú utak következnek, amelyek rázós hegyi utak, megközelítésük éppen ezért csak négykerék-meghajtással ajánlott, kisebb autókkal nem biztonságos ezeken haladni. Bérelt kétkerék-hajtású autóval ne próbáljunk meg „F” útra hajtani, mert a biztosításunk azonnal érvényét veszti. Béreljünk négykerék-hajtású autót, vagy fizessünk be egy Jeep-túrára. A folyókon átszelni pedig eszünkbe ne jusson komolyabb jármű nélkül.

Izland
Fotó: Moyan Brenn

Nem túl okos ötlet: letérni az útról

Soha ne hajtsunk terepre. Illegális, és súlyos károkat okoz a törékeny környezetben. A vakmerő turisták korábbi szabályszegéseinek keréknyomai másokat is kalandozásra csábíthatnak, azonban mi legyünk okosabbak, és a kijelölt utakról még négykerék-meghajtással se térjünk le.

Izland

Okos ötlet: szervezett túrán részt venni

Az izandi túravezetők profi csapata terepjárókkal, kétéltű buszokkal, hómobilokkal, helikopterrel és egyéb járművekkel áll rendelkezésedre, hogy felfedezhesd a legvadabb tájakat is. Ha részt veszel egy ilyen szervezett túrán, nem csupán olyan helyekre juthatsz el, ahova egyedül soha nem sikerülne, de a túravezetőknek köszönhetően egy kicsit jobban meg is ismerheted a környéket.

Okos ötlet: felelősen utazni

Izland utazás? Ne feledd a felelős utazó alapszabályait: ne szemetelj, igyekezz minél kevésbé beavatkozni a környezetbe, valamint vigyázz a vadállatokra és a növényekre. A nature.is oldalon további tippeket találsz egy felelős és fenntartható izlandi utazáshoz.

Izland
Fotó: Moyan Brenn

Okos ötlet: szeresd az izlandiakat

Az izlandiak szívós és nyitott emberek, száraz, de sziporkázó humorérzékkel. Többnyire hibátlanul beszélnek angolul, és a társalgás során szívesen ajánlják kedvenc helyeiket a látogatók számára. A helyi illemet és törvényeket betartva (ne panaszkodjunk például az időre, és ne nyafogjunk, milyen nehéz megközelíteni a természeti kincseket) hamar összebarátkozhatunk a helyiekkel.

Okos ötlet: levenni a cipőnket a lakásban

Az izlandiak gyakran cipő nélkül közlelednek otthonaikban. Készítsünk a csomagunkba papucsot vagy benti cipőt.

Izland
Fotó: Trey Ratcliff

Okos ötlet: csapvizet inni

Az izlandi csapvíz csodálatosan tiszta. Próbáljunk csak meg palackozott vizet kérni – a helyiek garantáltan ferdén néznek majd ránk.

CouchSurfing

A CouchSurfing a világ egyik legjobb ötlete. Egy olyan online közösség, ahova regisztrálva a világ bármely szegletében találhatsz magadnak embert, akinél megszállhatsz. Ez a befogadó és az utazó részéről is érdekes. Természetesen a legpénztárcabarátabb szállási lehetőség, emellett viszont külön élmény, amikor a saját élettered spontán idegenvezetője leszel. Fogadjátok szeretettel az alábbi, eredetileg a WeLoveBudapest.com oldalon megjelent leírást.

A CouchSurfing közösséget 2004-ben Casey Fenton indította el, aki egy izlandi utazása során nem akart hostelben megszállni, ezért 1500 helyi fiatalnak írt, hogy ki tudná befogadni őt pár estére. Fentonnak köszönhetően  ma már pár kattintás és levélírás alatt szerezhetsz magadnak szófát.
Az első lépés a regisztráció. Ezt egy klikkeléssel megteheted a Facebook bejelentkezéseddel. A második lépés a profilod kialakítása. Egyfelől információkat kell megadnod a felajánlott szállásról, másfelől rövid angol nyelvű leírást kell készíteni magadról és a CouchSurfinges céljaidról. Érdemes pontos adatokat megadni, hogy ne legyen kérdéses, hogy van-e takaró, huzat, macska vagy konyha. Általában azért minden utazó fel van készülve a komforthiányra, ezért szokott náluk lenni hálózsák, törölköző, szappan meg minden, ami a kulturált túléléshez kell.

Első körben a legjobb olyan embereket fogadni, akinek már van CS referenciája. Ez azt jelenti, hogy mielőtt nekifognál egy hosszabb szófabérléses útnak, érdemes vendégül látni pár vendéget, hogy begyűjts (remélhetően pozitív) értékeléseket a profilodra. A regisztráció után, főleg ha szimpatikus adatlapot sikerül szabnod, jön az e-mail áradat. Átalgosan heti 5 ember ír, hogy jönne aludni pár estére. Igen, az esetek nagy százalékában 1-2-3 estéről van csak szó, mivel ez inkább egy átutazó, barátkozó felület, mint ingyen szálláslehetőség hetekre.

Couch SurfingHa már megvannak a vendégek, akkor korrekt, ha előre megírod nekik, hogy mennyi időd lesz rájuk. Általában mindenki feltalálja magát, de mégis az egész játék legérdekesebb része, ha megmutathatod nekik a várost. Ekkor jöhet a szubjektív idegenvezetés megtervezése. Baromi jó lehetőség ez a CouchSurfing arra, hogy ne csak a hivatalos turista csapásirányokon flangáljon végig az utazó, hanem lássa egy helyben élő szűrőjén keresztül a város sava-borsát.

Couch SurfingVannak olyan GYES-es kismamák, akik például a CouchSurfinggel dobják fel a mindennapi babakocsitologatást. Ha van pár szabad órád, vidd el őket romkocsmákba, mutass nekik fürdőket, mászkáljatok a Vár kevésbé pop utcácskáin!

Itt jön a reklám helye, de ezt most tényleg tapasztalatból írjuk: ha nem lenne időd foglalkozni a vendégekkel, mutass nekik a városról szóló nem “Gulyásszagú” oldalakat vagy térképeket, mint például a WeLoveBudapestet. Mi kipróbáltuk, és imádták. Remek multikulti szórakozás például a közös főzés. Mindig nagyon hálásak az autentikus ízek kipróbálására, na meg Te is megkóstolhatod a újdonsült lakótársad nemzeti konyháját. Ha éppen nem lennél CouchSurfinges hangulatban, tedd inaktívvá a profilod és akkor nem írnak potyára a városba érkezők. A weboldalnak hasznos funkciója még, hogyha esetleg szállást nem tudsz vagy nem akarsz adni, de szívesen idegenvezetnél, vagy kocsmáznál világjárókkal, rengeteg utazó közül választhatsz magadnak leendő külföldi barátot.

Couch SurfingHa utazóként szörfölnél, legyél alapos! Böngészd végig a város befogadóinak profiljait, és válaszd ki a legszimpatikusabbat! Általában mindenki megad magáról olyan információkat, hogy milyen zenét szeret, mi az érdeklődési köre, világnézete. Ha már ez egyezik fél siker, de még szerencsésebb, ha ehhez egy pár jó referencia is párosul. Persze ez egy ördögi kör. Miért szállnának meg nálad, ha nincs referenciád versus, hogy találj szállást úgy, ha értékelés hiányban szenvedsz? Erre remek megoldás, ha megkérünk egy pár CS regisztrált rokonunkat vagy barátot, hogy írjon egy pár szép mondatot az oldalunkra. Mielőtt biztosra vennéd a szállásadódat próbálj vele egy levélnél többet váltani, megszerezni a telefonszámát és a pontos címét, hogy ne fürödj be a világ másik pontján. Érdemes egy kis kutatómunkát végeznünk a befogadóról a Facebook és a Google segítségével, hogy többet megtudj róla. Ezeket nem azért írjuk, mert a CouchSurfing valami szuper veszélyes dolog lenne, de jobb biztosra menni.

Couch SurfingVannak kifejezetten kedves pontjai a kezdeményezésnek, például, amikor az utazók hoznak szuvenírt, esetleg meglepetésből elmosogatnak, vagy a kulcscsomón ajándék kulcstartót hagynak. Ez nem elvárás, de bevett CS szokás. Sokszor annyira összebarátkozik a befogadó és az utazó, hogy utána revans látogatás tesznek. Léteznek különböző budapesti CouchSurfing események, bulik, borkóstolók, piknikek. Ha érdekel a kezdményezés, de nem a saját bőrödön, azaz lakásodon szeretnéd beszerezni az első tapasztalatokat, nézz el egy ilyen buliba. Ott “profi kanapészörfösöket” kérdezhetsz ki a CS működéséről.

Ha kevésbé vagy kalandvágyó, de jó áron szeretnél megszállni valahol, próbáld ki az AirBnb-t.

Egy világhírű magyar termék: a konyakmeggy

Ha igazán az elején szeretném kezdeni, akkor egészen a XVI-XVII századig repítenék mindenkit vissza az időben. Ebben az időben a cukrot még csak fűszerként kezelték mely fűszer, illetve az ezzel tartósított gyümölcs, még a nagyon tehetős, főúri házaknál is kuriózumnak számított. Miért is érdekes ez?

Azért mert a nagyon drága cukor helyett a tartósítást borban, pálinkában, ecetben és alkoholban végezték, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a konyakos meggy, mint tartósított gyümölcs, már ebben az időben is létezett és fogyasztották, fogyaszthatták. Persze ez csak feltételezés így javaslom ugorjunk előre egy nagyot, egész pontosan két évszázadot.konyakmeggy
A magyarországi cukrászok ugyanis ekkor, a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládé készítéssel foglalkozni (elsőként jelesül Stühmer Frigyes, akinek köszönhető a csokoládé meghonosítása Magyarországon). Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümülccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok, melynek ma is élő képviselője a konyakmeggy.
De kinek, kiknek a nevéhez is fűzhető- e méltán népszerű (sajnos még nem) hungarikum?

A történetben egészen 1884-ig kell visszamennünk, amikoris Svájcból hazánkba érkezett a híres cukrász dinasztia leszármazottja Gerbeaud Emil, aki 2 évvel később nyitotta meg csokoládégyár üzemét és megkezdte a csokoládé bonbonok gyártását, melyek közül találmánya a konyakmeggy (vagy konyakos meggy) lett a legnépszerűbb.Gerbeaud Emil
“Ő találta fel a konyakos meggyet és a csokoládé drazsét, melyek mint Gerbeaud specialitások az egész világon elterjedtek.” (Gundel-Harmath, 1979. 294.)
“A konyakmeggy-gyártás másik formáját, a kézzel mártott konyakmeggyet a századforduló körül, Gerbeaud termelési vezetője Gnosz Róbert vezette be, és Gerbaud-on keresztül ismerték meg a technológiáját a magyarországi cukrászok.” (Borsody, 1995. XLII)

A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték a csokoládé gyártásban. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott.
Tradicionális exkluzivitását mind a mai napig, immáron több, mint 100 éve őrzi ez a kíváló bonbon. Köszönet érte mindenkinek!

EFOTT 2015 – Ismét irány Velence!

A jelenleg is zajló 2015-ös EFOTT ismételten egy régi-új helyszínen nyitotta meg kapuit, hiszen július 14. és 19. között újra Velence ad otthont kedvenc utazó fesztiválunknak. Az idén az Óbudai Egyetem égisze alatt megrendezésre kerülő fesztivál immár 40. alkalommal csal majd mosolyt orcánkra, így a szervezők minden eddiginél nagyobb bulit ígérnek, csak győzzük kivárni!

A hallgatói bulik királya – Íme az EFOTT

Nagyon rég óta nagyon nagy buli az EFOTT. A jelen látogatók jó része még meg sem született mikor 1976-ban életre keltették az azóta legendássá és méltán elképesztően népszerűvé vált vándorfesztivált, amelyet évről évre más város, és más egyetem vagy főiskola gondozásában kapunk meg.

Valamikor 1976 nyarán még alig párszáz igen lelkes egyetemista lézengett Abaligeten az első EFOTT hangulatában. A kellemes vizsgaidőszak levezető hallgatói találkozó azóta már bejárta az egész országot és – nem hiszem h, hogy bárkinek ezt bizonygatni kellene – igen tisztes méretűre duzzadt és lássuk be, mára alig akad valaki, aki ne járt volna legalább egyszer az EFOTT-on.

Az elröppent közel 40 év alatt a szervezők profikká lettek és kell is ez, mert a több tízezres tömeg szórakoztatása bizony már komolyabb kihívás, mint a 350 fős kezdeti sátorozás. Évről évre a kiválasztott helyszín valamelyik jeles felsőoktatási intézménye segíti a szervezőket egy iszonyatosan jó és hatalmas buli megvalósításában, ami viszont a mai napig megőrizte baráti és családias jellegét.

Ilyen háttérrel, a város és a helyszín hallgatóinak seregével az EFOTT 2015 sem fog elmaradni az eddigiektől és ismét megkapjuk az utánozhatatlan hangulat, koncert és kulturális program adagunkat, úgyhogy irány Velence!
Melegítéshez pedig íme az EFOTT 2014 aftermovie

Magyarok Új-Zélandon

Vándorboy 2009 elején járt a világ túloldalán, ahol többek között magyarokkal is volt alkalma találkozni, mert ugye mi mindenhol ott vagyunk, majd “papírra” vetette az élményeit. Beszámolójában kitér az 56-os disszidánsokra és mesél azokról a fiatalokról is, akik kalandvágyból vágtak neki az ismeretlennek.

2009 februárjában jártam Új-Zélandon, ahol kiderült, hogy a vendéglátóm legjobb barátnője magyar, így hát találkoztunk vele másnap. Kémikus, de hobbiként a konyakmeggyet népszerűsit, no persze főleg azért, hogy könnyen behozhassa a kedvenceit. Ki gondolná, hogy a konyakmeggy is magar? Gerbeaud EmilPedig de. Feltalálója, Gerbeaud Emil, Svájcból emigrált Magyarországra 1884-ben, és ott honosította meg ezt az édes csodát. Hoppá!

A lényeg, hogy másnap lesz a magyar klub összejövetele. Lám-lám, ami nem jött össze Ausztráliában, azt itt a sors összehozza nekem. Mindig vágytam találkozni hamisítatlan disszidensekkel, hogy visszarepítsenek az időben a történeteikkel.

Bevezetésként pingpongozok a frissen kiköltözött erőkkel, és közben beszélgetek velük. Ők,  a fiatal bevándorlók, maroknyian vannak csak. A dán klubban van az esemény. Kb. 30-40 ember gyúlt össze, jórészt a 40-50-es években kikerült idős emberek, hogy meghallgassák Dr. Ábel András előadását a teremtésről és a Big Bang-ről. András 56-os repülőmérnök, aki a kivégzése elől menekült külföldre.

Ma a Sydney egyetemen tanít, találkozott Teller Edével és Fidel Castróval is, az Aucklandanyagfáradás terén folytatott kutatásai pedig a Nobel-díj bizottságának érdeklődési körébe is bekerült. Kalandos életét papírra vetette és könyvekként jelentette meg, így tudhatunk többek között az atomtitkokról, az U2-ről, a CIA-ról és még sok egyéb érdekességről. Szépen beszél magyarul, de már pár szó inkább angolul esik a nyelvére ki neki is, így ötven év után (nekem már pár hónap után is).

Szóval mi szél fújta őket erre? Volt, aki azért jött, mert a férje ment, van, aki elolvasta a kommunista kiáltványt és ráeszmélt, hogy azt nem akarja. Volt, akinek elege lett, és Aucklandéhbérért nem akarta építeni a szocializmust. Volt, akinek volt egy találmánya, Venezuelába ment volna megvalósítani a tervet, de nem engedték ki. Hát ment később, 1956-ban.

Volt, aki munkástanács vezető volt, neki mennie kellett. Legtöbben egy szál ruhában ugrottak fel egy nyugatra tartó teherautóra a forradalom utolsó napjaiban, aztán Bécsben várták a sorsukat.

Volt, aki a táborban egy napi ismerettség után megházasodott, aztán életük végéig kitartottak egymás mellett. Elképesztő életutak, itt egy teremben. A menekülttáborokban vártak, majd ahova engedélyt kaptak, oda utaztatták őket bérelt repülőkkel. Ausztrália vagy Amerika? Csak a véletlenen múlt, hogy ki hol kezdhetett új életet.

Volt, aki rögtön talált munkát, és pár hét után már motorja is volt. Volt aki évekig krumplin élt, hogy vehessen egy házat ahova a gyerekük születik.

A legtöbben semleges érzéssel vannak Magyarország felé. Nincs nosztalgia, nincs harag. Persze itt mindenki jobban tudja, hogy mit kell otthon tenniük a politikusainknak, és nekünk, osztják a tanácsokat.

A fiatalok többnyire kalandvágyból jöttek Új-Zélandra, és mivel szakmunkás hiány van erre, aki szakmával bír könnyen boldogul. A diplomások letelepedését megkönnyítettek hivatalosan, de ha a felszín alá nézünk, kiderül, hogy a fele sem igaz. Lestoppoltam egy Aucklandholland fül-orr-gégész nőt, aki ide telepedett le, de a szakmai szervezetek nem akarják az idegen munkaerőt befogadni, és így nem is kapnak azonos fizetést. Naná, mindenki félti a pozícióját. Pedig biztos vagyok benne, hogy az itteni oktatási rendszer színvonala az európai alatt van.

No, mindegy, az ötlet jó, hogy a kiművelt munkaerőt elcsábítsák a szegényebb országoktól. Újfajta gyarmatosítás…

Sok magyar csak bevásárolni jött el, hoszen van itt minden jó, mi szem-szájnak ingere: hurka, kolbász, káposzta, paprika, tokaji és egri bor, zsír, sonka. Az előadás után vacsora magyar nótával. Nos, igen, ez az “országimázs”. Cigányzene nótával. Brr.. Kötelességemnek éreztem, hogy megmutassam mi is a magyar népzene, és szerencsére az egyik fiatal lány tagja az itteni hattagú táncegyüttesnek, és ő értékelte erőfeszítéseimet. De az idősebbeknek maradt a jó ebedhez szól a nóta…

AucklandAkinek maradt rokona az rendszeresen (1-3 évente) hazalátogat, és hozzák ide a szlovák leves port. A többiek már nem. “Itt élek, ez a hazám…”

15 évig volt magyar rádióadás, havi 45 perc, de már öregek, és nincs aki csinálja helyettük. Persze lenne, de mást csinálnának, mint amit ők elképzelnek, így inkább semmi ne legyen, s lehessen sírni, hisz magyarok vagyunk.

Nos, én évekig csináltam rendszeresen rádióműsort Magyarországon, és úgy érzem inkább az akarat hiánya, illetve az új erők retardáltatása miatt szűnt meg a műsor. Szomorú. Amikor helyiekkel beszélgetnek, nem kerül szoba a történelem, a múlt, állítólag a kiwiket (új-zélandiak) nem érdekli a történelem. Végülis, amijük nincs, az miért foglalkoztatná őket?

Volt kezemben a hetente Melbourne-ben megjelenő újság, a Magyar szó (ott még igen jelentős  számú magyarság él). Kiállítás Magyarországról 10 éve volt utoljára, de magyar napokat az akkori siker ellenére sem terveznek. Pedig jó alkalom lenne az itt élő ezer magyarnak feleleveníteni elszáradó kapcsolatukat a kultúrájukkal. De persze így 50 év távlatából már egyre kevesebb erre az igény. Pedig én annyi mindent tennék… de igény nincs rá… Lassan elpakolunk, összesöprünk, és hátrahagyjuk kiürült, pár órája még magyarokkal teli dán házat.”

Málta – a „Lovagok szigete”

Málta szigetországa az Európai Unió legkisebb törpeállama, 316 négyzetkilométeres területével a szigetcsoport majd kétszer elférne Budapesten.

MáltaMálta három lakott szigetből áll, ezek Málta, Gozo és Comino névre hallgatnak. A főváros, Valletta Máltán található, lakossága mindössze 6300 fő. A hivatalos nyelv a máltai mellet az angol (Málta csak 1964-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától), de szinte mindenki beszél olaszul is.

Az országban a római katolikus vallás igen erősen van jelen, a lakosság 4%-a apáca vagy pap. Az egyházi ünnepeket meglehetősen komolyan veszik, szinte kizárt, hogy egy-két hetes ott-tartózkodásunk idején ne botoljunk valamelyik szent tiszteletére tartott körmenetbe. A szentek szobrai számára minden ünnepi alkalomra új ruhát varratnak a hívők adományul. Egyszerűbb, de virággal bőven díszített szobrok rengeteg lakóház teraszán, erkélyén megtalálhatók.

MáltaA fővárost a tenger felől a Nagy Kikötő és a hatalmas Sant’Elmo-erőd szegélyezi, amelyben háborús múzeum is üzemel. Az egyik legfontosabb látnivaló pedig a Szent János-társkadedrális, amely a római katolikus egyház egyik legnagyobb és leghíresebb barokk székesegyháza. Valletta arculatát meghatározzák még a kőépületek faerkélyei, amelyek a 17. században egyfajta státuszszimbólumnak számítottak: a kő ugyanis szinte az egyetlen építőanyag volt a szigeten, a fát importálni kellett, és erre csak a tehetősebb családoknak futotta.

malta3Mosta városában található a 19. századi építésű Mosta dóm, amelynek kupoláját 37,2 méteres átmérőjével a világ legnagyobb kupolái között tartják számon. Ehhez a dómhoz egy valódi csoda köthető: a II. világháború idején egy alkalommal több mint 300 ember gyülekezett épp az esti szertartáshoz, amikor egy 50 kg-os Luftwaffe bomba a kupola egyik rózsadíszítését átszakítva bezuhant a rémült emberek közé, és „elfelejtett felrobbanni”. A kupolán ma is látható az a (helyrehozott) pont, ahol a bomba behatolt a templomba.

MáltaGozo szigetén a piramisoknál és a Stonehenge-nél is idősebb, ún. megalitikus templomok állnak a mai napig. A Ġgantija („az óriásnőtől származó”) ikertemplomai i.e. 3600 körül épültek. Az emberek úgy tartották, hogy a hatalmas kőtömböket csakis egy óriás hozhatta fel a dombra. A szállítást persze feltehetőleg gömbölyű kövekkel, „görgőkkel” oldották meg – ilyen gömbölyű kövek még ma is állnak a déli templom homlokzata alatt.

Egy másik „kötelező” látnivaló Gozo nyugati partján az Azúr ablak, amely egy majd 100 méter magas kőhíd, a tenger pedig a kőhíd alatt különösen tiszta és azúrkék. Télen a hullámok egészen a boltívig is felcsapnak. Az Azúr ablak környékén a búvárokra különösen gazdag élővilág vár.

Hasonló természeti jelenség Málta déli partján a Blue Grotto, azaz a Kék barlang, ahol napfelkeltétől délután egyig a fény a tengerről különleges kék árnyalatokat tükröz a barlang falára. A barlangba hajóval és búvárfelszerelésben is bejuthatunk, és a környék a sziklamászók körében is kedvelt helyszín.

1979-ben a szigeten forgatták a Popeye c. filmet Robin Williams főszereplésével; a filmhez egy egész díszletfalut felhúztak, és a falu azóta is áll, sőt, különböző programokkal várja a turistákat. Máltán ez a mesterséges falu az egyetlen hely, ahol az európaiak számára klasszikusnak számító nyeregtetős épületeket láthatunk.

MáltaTömegközlekedés Málta területén megfontolandó. A fél budapestnyi távolságok miatt vonzó gondolat az autókölcsönzés a szigetek önálló bejárására, azonban az angol exgyarmaton bal oldali közlekedés van, emellett igen szűk utcák és éles kanyarok, és rendkívül magabiztosan, sőt vakmerően vezető helyiek, így talán érdemesebb a tömegközlekedést választani. A régi máltai buszok önmagukban történelmi és turisztikai különlegességnek számítanak: a kubai hangulatot idéző, jó műszaki állapotban lévő buszok Máltán sárga, Gozón szürke színűek voltak, a buszsofőrök sajátjukként tekintettek a járművekre, javították, dekorálták azokat, a leszállást pedig az ablakok fölött futó madzag meghúzásával kellett jelezni. Az EU-szabványok bevezetése miatt 2010-től átalakult a járműpark, néhány év botrányoktól nem mentes átszokás után új, alacsony padlós, légkondicionált buszok állnak az utasok rendelkezésére, a régi buszok közül 90-et pedig felújítás után az ipari örökségek múzeumában tervezik kiállítani.

Valletta és a környező városok között félóránként személyszállító kishajók közlekednek, Gozóra pedig komppal lehet átjutni, három komphajó üzemel, csúcsidőben 45 percenként, 25 perces menetidővel.

Málta egyetlen nemzetközi repülőtere a luqai Malta International Airport Vallettától délre. Egy 2006-os felmérés szerint az ország saját légitársasága, az Air Malta veszíti el a legkevesebb csomagot a világon.

Ázsiai leves rizstésztával

Ázsiai leves rizstésztával – hozzávalók:

1 csirkemell
1 póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
kb. 5 cm gyömbér
2 sárgarépa
1 kis zeller vagy angol zeller
1 kis kínai kel
25 dkg shitake gomba
1-2 chilipaprika
15 dkg rizstészta
húsleveskocka
bors

kínai ötfűszer keverék (vagy örölve a következő egyedi fűszerek: bors, szegfűszeg, fahéj, csillagánizs és édeskömény)
1 evőkanál (szezám)olaj
2-3 evőkanál szójaszósz

Elkészítés:

A gyömbért és a fokhagymát apróra vágjuk vagy lereszeljük. A csirkemellett vékony csíkokra vágjuk. A pórét és a sárgarépát hosszában félbevágjuk, majd vékonyan felkarikázzuk. A zellert vékony csíkokra vágjuk. A gombát kisebb darabokra vágjuk, pl. negyedeljük. A kínai kelt félbevágjuk, és felcsíkozzuk. A chilit felkarikázzuk. A wokot előmelegítjük, beleöntjük a szezámolajat, és megpirítjuk benne a gyömbért és a fokhagymát, ügyelve, hogy meg ne égjenek. Rádobjuk a csirkemellcsíkokat, és lepirítjuk. Hozzáadjuk a pórét, megpároljuk, majd *puhulási sorrendben* a többi hozzávalót (először a zellert és a répát, végén a kínai kelt). Fűszerezzük, és felöntjük annyi forró vízzel, amennyi ellepi, pár percet főzzük. Ezután hozzáadjuk a rizstésztát, és elzárjuk alatta a tűzhelyet, és fedő alatt hagyjuk állni. Közben azért párszor átkavarjuk, hogy a puhuló tészta elkeveredjen a zöldségekkel.
Megjegyzés:

Bármilyen további zöldséggel gazdagítható (pl. brokkoli, borsó, zöldbab). Ha tartalmasabb levest szeretnénk, a risztészta előtt öntsünk a levesbe két felvert tojást, és keverjük el. Ha több vízzel öntjük fel, akkor levesesebb állagú ételünk lesz, ha kevesebbel, akkor a tészta magába szívja a vizet, és egytálételhez hasonlatossá válik.

Az Ázsiai leves rizstésztával receptet Kata küldte. Köszönjük!

Mit vigyünk magunkkal egy tengerentúli hátizsákos útra?

Vándorboy gyakran visz csoportokat a világ különböző tájaira. Sokszor olyan helyekre is, ahova más utazásszervező be sem tenné a lábát. Az előkészületek során mindig szembesül a fenti, releváns kérdéssel. Ami neki evidens,  egy kevesebbet utazó embernek nem biztos, hogy az. Álljon itt hát pár jó tanács.

Természetesen minél kevesebbet vigyél. Az alapszabály:

Maradj 15 kg alatt!

Gyűjts minél több tudást a területről ahova készülsz! Ne hagyd otthon a jókedvedet, kitartásodat, türelmedet, kiváncsiságodat, a megismerés, felfedezés iránti vágyat.

A többi csak ráadás!

Dokumentumok, papirok

  • útlevél  – benne legyen vízum (személyi igazolvány maradjon otthon)
  • fénymásolat az irataidról (sőt, emailen küldd el magadnak, hogy bármikor lehívható legyen)
  • bankkártya (hitelkártya) (legyen rajta fedezet is)
  • készpénz (max 700 dollár, inkább ez mint euró, mert jobb árfolyamon váltod át majd a célország hivatalos fizetőeszközére)
  • (nemzetközi) vezetői engedély (ha vezetünk)
  • nemzetközi oltási kátya (a klasszikus sárga kártya, ahol sárgaláz oltás kötelező)
  • biztosítás (kötelező)
  • övtáska, vagy nyakbalógó útlevéltartó (a zsebedben pedig egy kis apró  a zsebtolvajoknak)
  • útikönyv (a szem és a tudat mozgatására, fantáziánk kiélésére)

Ruházat

  • szunyogháló (legyek, pókok ellen is kiváló, habár hangyák ellen legjobb odébbköltözni)
  • lepedő (meleg országba nem kell hálózsákot cipelni és a szúníogok ellen is kíváló)
  • pólók (napközbenre)
  • sapka (széles karimájú)
  • lecsatolható szárú túranadrág és/vagy rövidnadrág
  • polár pulcsi
  • hosszú ujjú ing
  • zokni (estére a szúnyogok ellen
  • elegendő alsónemű
  • esőkabát vagy esernyő (sivatagi útnál erre nincs szükség
  • papucs / szandál (szellős, kellemes)

Személyes higiénia

Teli tubusokat nem érdemes vinni, mert 2 hét alatt úgysem fogy el egy egész tubus fogkrém például.

  • borotva, borotvahab
  • tusfürdő helyett szappan (ha nem akarsz vizet cipelni a hátadon hetekig)
  • fogkefe, (mini) fogkrém
  • fésű (igény szerint)
  • testápoló
  • sampon (mini)
  • dezodor
  • törölköző (pólóval kiváltható)
  • fürdőruha (ha olyan országba mész)
  • öngyújtó, gyertya (ahol nincs áram)

Egyéb

  • Füldugó feltétlen (síró gyerek az éjszakai buszon, vagy horkoló útitárs miatt)
  • hátizsák (1db 60 literes az utazáshoz és egy kis zsák a napi mozgásokra)
  • uzsidoboz (hermetikusan záródó étel doboz – gyümölcs, ebéd és törékeny ajándékok biztonságos szállításához)
  • kiskés, kis kanál
  • elemlámpa – ez a legfontosabb, mert a világ legtöbb részén nincs folyamatos áramellátás)
  • átalakító, elosztó esetleg hosszabbító (sok szobában csak egy konnektor van, neked meg telefon, kamera, szunyogriasztó, stb)
  • telefon, telefontöltő
  • fényképezőgép, memóriakártya, akkumlátor, töltő
  • hard disc (ahova mented adataid, ha a fényképeződet útközben ellopják)
  • napszemüveg (biztos ráülsz, tehát lesz majd egy új is az út végére)
  • szúnyogriasztó
  • naptej
  • gyógyszerek, fájdalom- és lázcsillapító
  • dugóhúzó, sörnyitó (ez utobbi arab-iszlám országokban nagyon hasznos lehet 🙂 )
  • búvárszemüveg (főleg a hegyekben nélkülözhetetlen)
  • térkép, gps
  • papirzsepi, wc papír (vagy meg kell szoknod a vizzel való fenéktisztítást)

[button color=”” size=”” type=”square_outlined” target=”_blank” link=”https://vilagutazomagazin.hu/wp-content/uploads/2015/07/mit_vigyunk_magunkkal_utazashoz_a_tengeren_tulra-VILAGUTAZOMAGAZIN.xlsx”]Töltsd le a teljes listát![/button]

Hátizsák - így ne induljunk neki az útnak!
Hátizsák – így ne induljunk neki az útnak!

Közlekedj okosan Ausztráliában!

Kata és Tamás egy éve élnek Down Under. Pontosabban Ausztrália keleti partján, Brisbane-ben. Kiköltözésükről és izgalmas életükről blogjukon is olvashattok.

Ausztrál vonatAusztráliában a bal oldalon (a rossz oldalon :)) közlekednek az emberek minden szempontból. Az egy dolog, hogy kocsival, busszal és bicóval a bal oldalon kell menni, de a vonatok is fordítva közlekednek, sőt, ami a legviccesebb, hogy az emberek a járdán is a bal oldalon haladnak. Ha nem ott mész, akkor valszeg külföldi vagy, mert a helyiek nagyon figyelnek arra, hogy a járda bal oldalán haladjanak. Egy ismerőstől hallottuk, hogy bizony már meg is szólták érte, amikor nem a bal oldalon sétált.

Vagy ott van pl. a mozgólépcső. Tök szép kulturáltan viselkednek rajta, mindenki libasorban áll a bal oldalon.

Brisbane suburb-ökre van felosztva, összesen kb. 500 db van belőlük, szóval nem piskóta a város mérete. Mi Annerleyben lakunk, közel a belvároshoz, de épp elég messze tőle.

Ausztrál vonat belülrőlAz itteni tömegközlekedés nagyon gyerekcipőben jár, de legalább jó drága. 🙂 A város zónákra van felosztva és annyit fizetsz, ahány zónán keresztül kell utaznod. Illetve nem mindegy, hogy mikor utazol: peak-ben (csúcsidő) vagy off-peakben (csúcsidőn kívül). Peak csak hétköznap van, hajnal 3-tól reggel 8:30-ig és délután 15:30-19:00-ig.

Off-peak pedig hétköznapokon 8:30-15:30-ig és 19:00-től hajnal 3-ig. Valamint hétvégéken és ünnepnapokon egész nap.
Vagy minden egyes utazásnál papír alapú jegyet veszel (ez a legdrágább opció) vagy pedig kiváltasz egy Go Card-ot (plasztik kártya), amire aztán rendszeresen töltögeted fel a pénzt. És sajnos sok kell rá, mert ahogy említettem nagyon drága a tömegközlekedés. Bérlet nincs. A diákoknak meg a nyuggerekeknek van kedvezmény.
Felszállás előtt és leszállás után le kell pittyentened a Go Card-odat a kihelyezett terminálokon. Ez mindig kiírja, hogy mennyi mani maradt még a kártyádon (sajnos baromi gyorsan elmegy a feltöltött pénz…).
Ausztrália Go Card Íme egy példa, hogy mennyibe kerül 1 utazás (ezek után senki nem fogja azt mondani, hogy a havi BKV bérlet drága). Ha otthonról be szeretnék menni a CBD-be (Brisbane belvárosa), az tőlünk 6 megállóra van vonattal (ami itt olyasmi szerepet tölt be, mint otthon a metró), kb. 18 perc utazás. Mindezért a kis utazásért van pofájuk csúcsidőben 4.14 AUD-t / csúcsidőn kívül 3.32 AUD-t elkérni egy útra. Ha mákom van és 1 órán belül visszaérek az állomás területére (tehát lepittyentem a kártyámat a belépőkapuknál), akkor nyert ügyem van, mert csak 1 utat kellett kifizetnem, a hazaút ingyen volt. Ha hosszabb időre kell a belvárosban tartózkodnom, akkor az szívás, mert akkor még egyszer ki kell fizetni a hazautat (csúcsidőben 4.14 AUD, csúcsidőn kívül 3.32 AUD ). Tehát egy ilyen kis több, mint 1 órás kaland csúcsidőben 8.28 AUD, ami durván átszámítva 1800 Ft, csúcsidőn kívül pedig 1400 Ft körül van.
Egy még egyszerűbb példánál maradva: ha csak 1 megállót szeretnék utazni, akkor azért is ki kell pengetni 3.53 AUD-t (kb.750 Ft) csúcsidőben,  2.83 AUD-t (kb. 600 Ft) csúcsidőn kívül.
Van egy olyan “szuper” opció, hogyha 1 héten belül (hétfőtől vasárnapig) minimum 9x utazol tömegközlekedéssel, akkor a hét hátralevő részében már ingyenesen tudsz utazni. Még sosem sikerült ezt az ingyenességet elérni.
A vonatközlekedés okés és pontos (és ráadásul hétköznap 15 percenként jár az összes vonat), de azzal sajnos nem lehet mindenhova eljutni.
Ausztrál busz
A buszozás sajnos nem túl megbízható, ráadásul ha ismeretlen környékre mész, akkor bajban leszel, hogy hol kell leszállnod, mert a busz nem áll meg minden megállóban, csak ha előre jelez az ember. Viszont a megállókat nem mondják be vagy írják ki előre (kivéve néhány járatot). Ilyenkor jól jön a telefonban lévő “GDP”, azzal könnyebb követni a busz útvonalát.
Ausztral busz - kézjelHa fel szeretnél szállni egy buszra, akkor pedig meglepő módon a balkáni “integetős” módszert kell alkalmazni. Ha nem integetsz, akkor nem áll meg a busz és csak nézel, mint hal a szatyorban. Vagy pislogsz, mint pocok a lisztben.

Illetve tömegközlekedés címen lehet még hajókázni is, a neve CityCat. Ezt eddig még csak egyszer próbáltuk ki, mert
nem igazán esett útba. Viszont baromi gyors és élvezetes, szóval nagyon állat lehet nap mint nap ezzel járni munkába.Ausztrália City Cat

Sajnos azonban itt az elsődleges közlekedési eszköz az autó. Gáz, de még egyedül utazni is olcsóbb vele, mintha tömegközlekednél. Szép Új Világ… Külsőbb kerületekbe egész egyszerűen nem igazán lehet eljutni tömegközlekedéssel. Mert mondjuk elvisz valameddig a busz vagy a vonat, de leszállás után a maradék utat gyalog kell megtenned, viszont rájössz, hogy sok helyen nincs járda vagy zebra, hogy át tudj kelni a túloldalra vagy hogy tudd folytatni az utadat a célállomásig. Amíg nem volt kocsink, szembesültünk ezzel párszor, páratlan élmény…
Mivel nem sokan gyalogolnak, így bár hiába szélesek az utak, ha van is járda, az csak egyszemélyes.

A bringa még a lehetséges közlekedési opció, de ahhoz eléggé edzettnek kell lenned, mert bizony igen szép dimbes-dombos a vidék. Néhol olyan meredekek az utcák, hogy akkor sem jársz jól, ha leszállsz a bicódról és tolod a járdán, mert sokszor magadat is nehéz felfelé vonszolni, nemhogy még egy bringát.

Az autós közlekedés jóval nyugisabb itt, mint otthon. Nincsenek anyázások, beintések, leszorítások, kielőzések. Viszont sok a béna sofőr. Szüttyögnek, tötyögnek. Zöldre vált a lámpa, de még szeretnek várni fél percet, mielőtt elindulnak. Ne kérdezzétek, hogy ez miért van…
A lámpák pirosról egyből zöldre váltanak, a narancssárga kimarad. Viszont “visszafele”, tehát, amikor zöldről vált pirosra, akkor van narancssárga.
Olyan, hogy zöld hullám, az itt ismeretlen fogalom.
Igyekszik mindenki betartani a sebességkorlátozásokat, mert durván büntetik a sebességtúllépést. Egy ismerős mesélte, hogy 60 helyett 68-al ment (lejtőről jött le és ott ugye könnyen meglódul a kocsi) és kapott egy cuki 150 dolcsis büntetést érte. Nájsz.
Ja és még egy érdekesség: ittasan is vezethetsz. Na jó, max. 0,05% lehet a megengedett véralkoholszinted.

Qom – Irán vallási központja

Vándorboy igazi világutazó, aki 22 éve jár-kel a Föld legérdekesebb, leglélegzetelállítóbb részein. Általában stoppal utazik és CouchSurfinggel száll meg, de attól sem riad vissza, hogy igazi világvándorként egyedül, a csillagos ég alatt töltse el az éjszakát. Írásai mindig nagyon érdekesek, és életvitelének, valamint filozófiájának köszönhetően igen különleges szemszögből világítanak rá a világ dolgaira és az adott ország kultúrájára és szokásaira.

Teheráni megállóm után Qom városában, mindig felvillanyoz az a miliő, amely a vallási szent helyeket körbeveszi. Várakozó izgatottság, találkozni a szenttel, ahol létrejön az unió, az áldás. Jóleső érzés látni ezt az emberek arcán, viselkedésében. Aztán ahogy közelebb megyek, már csak a tömeget és a nyomakodást látom, hogy megérinthessek a szent sír szélét egy pillanatra. Valahogy ez a földi valóság.  Visszabillent a realitásokba, és értetlenül állok előtte, hogy mennyi business szerveződik a vállasosság köre.

Újra megfogalmazom, hogy bankalapításnál csak egy nagyobb üzlet van: a vallásalapítás, meg annak politikai kisajátítása. A boltokban is minden előrecsomagolt, hogy ne maradjon tere az emberi kapcsolatoknak, ne lehessen még egy gyümölcsöt vagy mazsolát sem rátenni a zacskóra.  Modern világ, elidegenedés,  azt hiszem közhely már.

Qom az egyetlen hely a világon, ahol a folyómederben fut a városi autópálya. Qom (Kom) - Irán

A mecset szép üvegpalota, türkiz csempe kaleidoszkóp, varázslatos kalligráfiák, elmélyülni igyekvő imádkozok. Ettől eltekintve azért a hely varázsa még olyan kritikus elmére is hátassal van, mint e sorok írója. Estére kellemesen lemegy a hőmérő higanyszála 32 fokig, mert a hőmérséklet nappal 43-50 fok körül ingadozik, ami már nekem is meglehetősen elviselhetetlennek tűnik.

Erről jut eszembe, hogy milyen érdekes az is, hogy az emberek nem reflektálnak minden esetben a környező valóságra. Qom (Kom) - IránEnnek egyik legszebb példája, amikor 40 fok melegben is farmernadrágban járnak, miközben a hejab (fejkendő) ellen lázadoznak. Lám-lám, mennyire tudati a valóságérzetünk. Pokolban is jó élni, csak el kell hinnünk, hogy élhető. 6 milliárd ember csak nem téved…

Este ismét couchsurfing meeting.  Kezdetben egy parkban teázunk, sisázunk.  Éjfélkor még gyerekek rohangálnak a parkokban.  Éjjel egy óra körül pedig elmegyünk az egyik lányhoz. Bulivá terebélyesedik helyzet. Jókat mulatunk, ahogy farszi és urdu nyelvtörőket próbálgatunk. Kicsi, de lelkes a közösség, jórészt angol tanárok és könyv dealerek, valamint tévés személyiségek.  Sziporkázó a társaság.

Qom (Kom) - IránKét indiai építésszel megtoldva, akik most jöttek európai egyetemekről.  Kritikusan értékelik az EU oktatási színvonalat. Viszont rasszizmussal nem szembesültek az egyetlen tanulmányi évük alatt. Érdekes, de gondolom nem is vegyültek idegenek közé, ahogy Irakban sem, ahol elég agresszívnak tartották a népeket. Vélhetően India is tud nyomulós lenni,  de mindezek ellenére Bagdadot látni kell.

Egész hajnalig beszélgetünk. Éjjel egy elvált lánynál alszunk. Igen, mert már ilyen is van.  Szép és értelmes nők, egyedül, persze gyerekkel a hátukon. Szerencsére ők már öntudatosak, találnak partnert, max. a társadalomnak meg kell szoknia ezt a társadalmi réteget is. Kaptam egy jó filmet erről a témáról. The Stoning of Soraya M a címe.  Útmutató hogyan kell megszabadulni fölöslegessé vált feleségünktől az iszlám jegyében. Nem csodálom, hogy betiltották Irán-ban, mint oly sok más filmet. Úgy vélem az internet ifjait ma már nem lehet ennyire zabolázni. És úgy tűnik a nőket is egyre kevésbe.