Papagájok kavalkádja Peruban

Állatkereskedésekben járva elcsodálkozom néha a tarka, harsány hangú papagájokon, s ha van ilyen, külön megakad a szemem a sárga-kék arapapagájokon. Ezek az intelligens és impozáns madarak azonban valódi élőhelyükön tündökölnek csak igazán!

Papagájok a folyóparton
Fotó: Brian Ralphs

Peru egyik legszebben megőrzött síkvidéki esőerdejében, a Tambopata folyó mentén található Tambopata természetvédelmi rezervátumban rendszeresen szerveznek olyan hajóutakat, melyek célja éppen az itt élő tucatnyi papagájfaj, s egyéb állatok (több mint 600 madárfaj, illetve megközelítőleg 200 emlősfaj) egyedeinek megfigyelése. A hajóutak kifejezetten ideálisak vadlesésre, hiszen a folyópartra az állatok nem csupán az éltető víz, de az ásványi anyagban gazdag talaj nyújtotta sóutánpótlás érdekében is rendszeresen ellátogatnak. Gyakran megesik, hogy a meredek partfalakon színes papagájok egész hada csimpaszkodik, s ha valamitől megrémülnek, színes felhőként kezdenek kavarogni a hajók utasainak legnagyobb gyönyörűségére. A páratlan látványt akkor tudjuk leginkább magunk elé képzelni, ha láttunk már ilyen madarakat testközelből: a sárga-kék arapapagájok testhossza például meghaladhatja a 80 centimétert.

Bár legnagyobb eséllyel a kisebb termetű papagájok és az érdekes, zöldes szőrszínű agutik figyelhetőek meg egy-egy hajótúra során, a rezervátumban tevékenykedő szakemberek pontosan kidolgozott statisztikákkal rendelkeznek az egyes állatok felbukkanásának valószínűségéről. Így például az utazók 78%-a látott sárga-kék arapapagájt útja során, de a másik két nagytestű arafaj (sárgaszárnyú ara és zöldszárnyú ara) „megpillanthatósága” is csupán egy-két százalékkal tér el ettől az adattól. Ugyancsak nagy rá az esély, hogy az utasok kajmánokat, vízidisznókat, pókmajmokat, mókusmajmokat, pekarikat lássanak – de csak az igazán szerencséseknek adatik meg, hogy a folyó partján jaguárokat, pumákat, lajhárokat, tapírokat figyelhessenek meg. Előbbiek közül a jaguárral találkoztak legtöbben; a vendégek 23%-a látott útja során ilyen állatot a part mentén.

A szerencsések jaguárt is láthatnak - Fotó: U.S. Fish and Wildlife Service
A szerencsések jaguárt is láthatnak – Fotó: U.S. Fish and Wildlife Service

Bár egy ilyen madárforgatagban talán fel sem figyelünk rájuk, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a terület nem csupán gerinces, de gerinctelen fajokban is hihetetlenül gazdag. A legnépszerűbbek talán a színpompás trópusi lepkék, melyekből több mint 1000 faj található az adott területen – ami, talán mondanom sem kell, bámulatos fajgazdagságot jelent. Ugyancsak érdekes lehet, hogy él itt egy apró pók is, melyet csupán néhány éve fedeztek fel, s ennek a póknak az érdekessége, hogy csak rá jellemző formájú, toronyszerű kis hálókat sző a fák törzsére.

A Gyadai tanösvény

A Gyadai tanösvény az a fajta kirándulóhely, amelyet leginkább gyerekkel érkező családoknak, iskolás csoportoknak, illetve fotósoknak ajánlunk.

Csüngőlepke a tanösvényen
Csüngőlepke a Gyadai réten (a szerző felvétele)

A gyerekekkel érkezőknek is ideális „terjedelmű”, 5 km hosszú (kb. három óra alatt bejárható) tanösvény kiindulópontja Katalinpusztán (Szendehelyen) már önmagában is érdekes látványosság. Az itt található, belépődíj ellenében látogatható kirándulóközpont és hozzá tartozó játszótér, tágas kilátótorony és mini vadaspark kellemes szórakozást nyújt a gyerekeknek, az idősebb korcsoport pedig a környék élővilágáról, geológiai értékeiről informálódhat a kirándulóközpont tetszetősen kivitelezett kiállításait tanulmányozva. Mellesleg – praktikus okokból – meg kell jegyezni, igen nagy könnyebbséget jelenthet a kirándulóközpont azoknak is, akik nem szeretik, ha a természet lágy ölén hívja őket a természet: az épületben ugyanis kulturált mellékhelyiségek találhatók. Ha nem szeretnénk belépődíjat fizetni, az óvodásoknak szóló rövid „élményösvényt”, mely egy szép kis tó mögött vezet minket körbe, ingyen megnézhetjük. A tanösvény látogatása szintén ingyenes, és bár a busszal érkezőknek gyalogolniuk kell egy keveset, amíg elérkeznek a tanösvény kezdő pontjához (amely egyben a túra vége is, hiszen körtúráról van szó), az autók számára tágas parkoló áll rendelkezésre.

A tanösvény ősszel
A tanösvény ősszel (a szerző felvétele)

A tizenhárom állomásból álló tanösvény meglehetősen változatos tájakon fut végig; keresztülvisz minket kezdetben egy erdőn, majd egy kis patak felett haladhatunk át, s tovább sétálva lassacskán egy rét keresztezi majd utunk – de a különleges változatosság itt sem ér véget, ugyanis innen egy ártéri erdőbe toppanunk, ahol az ártéri tanösvények jellegzetes fapallósorán közlekedhetünk. Nem sokkal ez után akár a magunkkal hozott szendvicset is elfogyaszthatjuk egy, a kirándulók számára kialakított, fedett és „fedetlen” paddal is felszerelt piknikezőhelyen. Innen tovább haladva le kell térnünk egy viszonylag szűk, és nem viszonylag, hanem kifejezetten sáros kis ösvényre, ahol földbe állított facölöpökön sétálva, ugrálva, vagy ügyetlenebb emberek esetében innen lepotyogva juthatunk el egy érdekes kis billenőhídig, ami a felnőtteket talán kevéssé, a gyerekeket ellenben annál inkább szórakoztatja.

billenőhíd
Billenőhíd a tanösvényen (a szerző felvétele)

A billenőhídon és a saras kis ösvényen túl egészen pompás látványban lehet részünk: egy tágas, általában üdezöld rétet csodálhatunk meg – ez pedig a Gyadai-rét, amelyről a tanösvény a nevét is kapta. A réten átsétálva újból egy erdőbe jutunk; az útnak ez az erdei szakasza talán a „legfárasztóbb”, mert egy picit meredekebb, mint az eddig tapasztalt terepviszonyok. A kicsit fárasztóbb útért viszont kárpótolhat minket a hamarosan útba ejtendő, látványos függőhíd, amely egy árok felett húzódik. Innen már végig erdőben haladva közelíthetjük meg kirándulásunk kezdő-és végpontját, ahol érdemes még egy kicsit megpihenni indulás előtt – például a helyes ki tó partján elhelyezett padok egyikén.

A tanösvény érdkessége: Magyarország legnagyobb függőhídja (szerző felvétele)
A tanösvény érdekessége: Magyarország legnagyobb függőhídja (a szerző felvétele)

A fotósoknak leginkább azért ajánljuk a tanösvényt, mert egyrészt igen változatos és gazdag a különféle látnivalókban, másfelől viszont a Gyadai-rét elbűvölő fotótéma lehet – nem csupán önmaga szépsége, de az itt élő lepkék és növények sokfélesége miatt is. Külön említést érdemel a növények egyik igen látványos képviselője, az őszi kikericset, amely páratlanul nagy számban képviselteti magát a réten – ősszel néha valósággal lila színűvé válik tőlük a rét néhány szakasza.

 

Rab sziget, a „boldogság – horvát – szigete”

A mediterrán Rab-sziget a meleg, finom-homokos és sekély tengerpart szerelmeseinek „Mekkája”.

Rab sziget a legzöldebb horvát sziget, ami közel 30 homokos, sekély, így meleg-vizes strand otthona a Kvarner-öbölben. A sziget eredeti neve Arba, azaz, „erdővel borított” volt, mely mai formájában és hivatalosan csak a 15. századtól használatos, s a Sv. Eufemija ferences-rendi kolostor alapítólevelében jelenik meg először.

Rab-szigete kifejezetten nyaraló-fürdőző hely, a napfény és tenger „ízén” túl a kicsiny sziget sok látnivalót nem rejt a turisták számára. Kivéve nyugati részének gazdag növényvilágát, mely a természetbarátokat csalogathatja. A fenyves mellett egyedülálló módon megtalálhatók itt a pálmafák is, de a déli klímát kedvelő virágok és vad fűszernövények garmadájából sincs hiány.

Tengerpart - Otok Rab
Otok Rab – Tengerpart

A horvát sziget világhírű strandja a Rajska Plaža, ami magyarul „Paradicsomi Partot” jelent. Bár partja finom-homokos és rendkívül sekély (akár a Balaton déli oldala), mégis kristálytiszta, kifejezetten ideális kisgyermekes családoknak. Ugyanakkor az esti és éjszakai órákban a fiatalok és a party veszi birtokba a strandot, ahogy a Rab várostól 10 km-re fekvő Pudarica-t is.

A romantikus esti fényeket Lopar és az 5-600 fős állandó lakosságú Rab város óvárosának szűk utcácskáin találhatjuk meg, a főtérre érve viszont igazi forgatagban és pezsgő életben lehet részünk. Kellemes beülni egy fagyira, süteményre vagy koktélra egy hangulatos helyre, átadva magunkat a mediterrán életérzésnek. Rab városának jelképe a négy harangtorony, melyből a legidősebb igen „hajlott korú”, a 11. századból való. A Szent Kristóf templom érdekessége pedig az, hogy ma lapidáriumként működik, így a régészet rajongói is megelégülést érezhetnek a szigeten.

Rab óvarosa
Rab óvarosa

Rab-szigetét több apró sziget szegélyezi, melyek közigazgatásilag hozzá tartoznak. Ilyen pl. a kimondhatatlan nevű Grgur, Goli Otok vagy Lukovac, melyek látogathatók ugyan, de lakatlanok. Szigettúra keretében üvegfenekű hajóval megközelíthetőek, de ebben az esetben természetesen a tenger élővilágán van a fő hangsúly.

Lovas szafari túrák Afrikában

Kevés kellemesebb módja van a természet bejárásának, mint egy jól megszervezett lovastúrán való részvétel.

Ráadásként pedig, amint azt a lovasok valószínűleg már megfigyelték, egy lóháton közeledő embercsoport jóval közelebb férkőzhet a vadon élő állatokhoz (és itt most nem is az egy-egy esést követően közelről megismert hangyákra és egyéb talajlakó lényekre gondolok) mint gyalogos társaik, mivel az állatok kevésbé érzik fenyegetve magukat, az emberek jelenlétét pedig általában később észlelik.

Készítette: Diós Anita
Készítette: Diós Anita

Persze, kellemes dolog ilyen módon szinte testközelből megfigyelni őzeket, apróbb emlősöket, madarakat… No de vajon ahhoz is van-e merszünk, hogy zsiráfok, zebrák, antilopok, elefántok, esetleg oroszlánok élőhelyere látogassunk ily’ módon? Habár jómagam ennyire azért nem vagyok kalandvágyó, sokan akadnak, akik az előbbi kérdésre igennel felelnek, és részt vesznek egy felejthetetlen kalandban. Az ilyen túrák szervezői általában gondosan előkészített túra-ajánlatokkal fogadják a vendégeket, s megfelelően képzett lovakból álló, nagy létszámú ménesek állnak rendelkezésükre ahhoz, hogy a túra résztvevőinek megtalálhassák a legalkalmasabb hátast. Aki pedig nem elégszik meg egy egyszerű lovastúrával, „rókavadászaton” is részt vehet, valódi kutyákkal, valódi lovakkal, valódi kihívásokkal – és műrókával.

Zebra természetes élőhelyén
Fotó: Lukas Kaffer

Előfordulhat az is, hogy különböző korlátozások miatt nem tudnak megfelelő túrát ajánlani egy-egy lovagolni vágyónak – többek között a jelentkező hiányos lovastudása, az egyén súlya (a súlykorlátozás, már, ahol van ilyen, általában valahol 100-120 kg körül mozog), fiatal kora lehet ilyen korlátozó tényező. A családdal utazóknak vagy a lovagolni nem tudóknak érdemes olyan szolgáltatót választani, aki többféle túrát is ajánl, s éppúgy gondol az egészen kezdő lovasokra, mint a családosokra, vagy a kifejezetten „felfedező” szándékkal érkező profikra. A nagyon kezdő lovasok természetesen nem számíthatnak túl mozgalmas jármódokra, ők többnyire lépésben, rövid ideig ügetésben közlekednek a lóval, ráadásul egészen biztosan nem merészkedhetnek veszélyes nagyvadak közelébe. A legtöbb lovastúrán kötelező valamilyen fejvédő alkalmatosság (többnyire kobak) viselése, amivel a túra szervetői az esetek többségében el tudják ugyan látni az érkező vendégeket, de amennyiben erre lehetőség van, érdemes a túrára saját, jól bevált kobakunkat elvinni. Bár szabályként a legritkábban írják elő, mégis érdemes megfelelő ruházattal készülni a túrára (hosszú nadrág, sima talpú cipő, a mozgást nem nehezítő, nyúlós anyagú vagy nem túl szűk ruha – bár a túl bő ruhák sem a legideálisabbak, hiszen könnyen beakadhatnak gallyakba, egyebekbe, ami zavaró, és akár balesetveszélyes is.)

A lovas szafari túrák ára igen változó, akadnak olyan helyek, ahol egy egyórás túráért (átszámítva) „csupán” tízezer Ft körüli összeget kérnek (ugyanitt egy kilencven perces lovaglás a naplementében átszámítva körülbelül tizennyolcezer Ft), máshol viszont, szállással, ellátással együtt és luxuskörülmények között ugyan, de milliós összeg is lehet egy néhány napos lovas vakáció.

No worries – az aussie mindennapok egy magyar szemével

Balázs június közepén érkezett Sydney-be, hogy megtapasztalja a pezsgő nagyvárosi életet a világnak azon a felén is, illetve, hogy fél évet töltsön az ottani magyar közösséggel és segítse őket abban, hogy megőrizhessék hagyományainkat és a kultúránkat. Balázs mostani írása az ausztrálok, azaz az “aussie”-k szorgos-dolgos hétköznapjaiba enged egy kis betekintést.

Lassacskán két hónap telt el azóta, hogy megérkeztem Ausztráliába. Nekem is furcsa ezt kimondanom, vagy ebbe belegondolnom, hiszen olykor sokkal többnek, olykor pedig sokkal kevesebbnek tűnt, tűnik az eltelt idő. Annyi új benyomás ért, annyi új dolgot tapasztaltam, hogy se szeri se száma, és ebben a két hónapban is nagyon sok minden változott bennem is, nyilván a dolgok alaposabb megismerese miatt. Ez a kis összefoglaló egy teljesen szubjektív és felszínes képet fog festeni arról, milyen is az élet a kenguruk földjén.

A magyarországi tavaszból megérkezve az első sokk az ausztrál tél volt számomra. Kiszállva a repülőgépből megcsapott az 5 fokos hideg (este 11-kor érkeztem), és habár felkészültem rá, mégis meglepetésként ért, hogy ez valójában milyen hideg is. Aztán jött a határátlépés, ami mondhatni zökkenőmentesen zajlott, de csak azért, mert tudtam mire készüljek. Ausztrália nagyon védi a világon egyedülálló flóráját és faunáját (nagyon helyesen), emiatt rengeteg olyan dolog van, amit még a nagy bőrönbe elhelyezve sem lehet behozni az országba, mint például élelmiszerek, növények, kezeletlen fatermékek, stb. Egyébként ez a nagy “természetvédelem” nagyon visszás számomra, de erről majd a bejegyzés későbbi részében. Bőrönd megvan, házigazdám, Zoli, már a csarnokban várt, összeismerkedtünk, majd beültünk az autóba, és irány haza. Itt következett aztán a legnagyobb meglepetés. Nem, nem az, hogy bal oldali közlekedés van angol mintára, hiszen ezt tudtam, hanem az, hogy mekkora hatalmas városba is érkeztem. Nagyjából 20 perce lehettünk úton, amikor a harmadik autópályára hajthattunk rá, én persze csak ültem, és nem kérdeztem semmit, csak magamban gondoltam, hogy “na, Balázs, ha itt nem veszel el akkor sehol nem fogsz”. Sydney-i utakAztán közel egy óra autókázás után hazaértünk, elbeszélgettünk, előkerült a térkép is, behatároltuk magunkat, hogy hol is lakunk nagyjából, és tágra nyíltak a szemeim, amikor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen a város közepén élünk, innen még majdnem ugyanennyit autókázhatunk ha a Sydney vége táblát meg szeretnénk pillantani. Hátborzongató. A következő napokban elkezdtem megtanulni használni a tömegközlekedést, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de hát gyakorlat teszi a mestert. Egyébként az itt élők rengeteget panaszkodnak a tömegközlekedésre, nem tartják hatékonynak és jónak, nekem erről teljesen más a nézetem. Jó pár napba beletelt amíg kitapasztaltam, hogy melyik vonalakon milyen vonatokkal érdemes közlekedni, és ami az első napokban közel két órás útba került (“bokorjáratokkal”), az mára már leredukálódott egy órányira. Még így is soknak mondható magyar viszonylatban, és főként drágának, de ne felejtsük el, hogy egy teljesen más életszínvonalú kontinensen vagyok…

Igen, kontinensen. Mert Ausztráliát országként emlegetni nem lehet. Egyrészt közigazgatásilag is teljes mértékben eltér minden más országtól, másrészt akkora területről, és akkora távolságokról beszélünk, amik mind megnehezítik egy országként való besorolását. Igazándiból Ausztrál Államszövetségnek nevezik, amely szigorúan véve nyolc államból épül fel, melyeknek külön közigazgatása van. Érdekes, hogy az egyes államokban más szabályok vonatkoznak sok mindenre, illetve téli/nyári időszámítást is csak néhány államban használnak, de erről és az ausztrál politikáról, közigazgatási rendszerről majd egy későbbi bejegyzésem fog szólni. Szóval a távolságok óriásiak, akár Sydney, akár egész Ausztrália tekintetében. Gyakran kérdezik barátok, ismerősök, hogy jártam-e itt vagy ott, láttam-e ezt vagy azt, és erre általában ezzel a térképpel szoktam válaszolni, amely tökéletesen szemlélteti, hogy mekkora kontinensen vagyok is.

Ausztralia_Europa

Látható, hogy egyik városból elutazni a másik városba, az pontosan olyan utat jelent, mintha Európa egyik országából ugranék át egy távolabbiba. Egészen felfoghatatlan. Egyébként Sydney mint város sem az a szokványos város, mint amihez hozzászokhattunk otthon. Az otthoni fogalmak szerint én inkább egy megyeként határoznám meg ami több várost foglal magában. Ezek itt persze városrészek (pár száz van belőlük), és az itt élők mindig aszerint definiálják magukat, hogy melyik suburb-ből érkeztek, ha viszont elhagyják a várost azonnal sydney-iként tekintenek magukra. Érdekes kettősség.

Maguk az ausztrálok (vagy ahogy ők mondják aussie-k) egyébként egy nagyon laza népség. Nyelvükben, életfelfogásukban, életstílusukban olyan “hanyagságot” (a szó legjobb értelmében) élnek meg, hogy egészen megnyugszik az ember közöttük. Kedvenc kifejezésük a “No worries” (nagyjából annyit tesz, hogy semmi gond), amit aztán a nap minden szakában, minden kérdésre adott válaszként lehet tetszőlegesen puffogtatni. És ők aztán puffogtatják is, amihez kell egy pár hét, hogy hozzászokjon az ember. No worriesÉs nem csak mondogatják, teljes mértékig azonosulnak is ezzel a gondolattal. Ahogy az itteni magyarok mondják: “nem vöriznek” igazán semmin, persze egy ilyen helyen, ahol süt a nap, zafírkék az ég, mindenhol gyönyörű óceánpart vesz körbe, az életszínvonal a csillagos egekben, minek is kéne bármin is vörrizni? Egészen jó így élni, és egészen biztos ez is közrejátszik abban, hogy igen magas korokat érnek meg az itt élők.
Nyelvi tekintetben egyébként a mi oxford english-hez szokott fülünknek nagyon furcsa terep ez… Nem csak a beszédstílusuk, de az általuk használt több kifejezés is fejtörést, vagy legalábbis nagy meglepetést okoz néha. Egy éttermi rendelés végén általában a pincér megköszöni, és nyugtázza, hogy mindent felírt, amit csak óhajtunk. Európában. De nem itt. Nagyon furcsán hatott az első néhány alkalommal, amikor rendelésem végén csupán egy “too easy” (túl egyszerű) választ kaptam, és nem is tudtam mire vélni, hogy keveset rendeltem, vagy mire mondta ezt a pincér. Aztán felvilágosítottak, hogy ne aggódjak, itt ez a válasz, egyfajta udvariassági forma. Az aussie-k egyébként rendkívül barátságos, udvarias emberek, az utcán elhaladva nem lehet megúszni, hogy ne kérdezzék meg páran, hogy “how are you”. Mindenkire mosolyognak, mindenkinek köszönnek, a buszról leszállva pedig megköszönik a buszvezetőnek az utat. Furcsa mi? Mindenki gondoljon csak vissza, hogy vajon hányszor köszönte meg az utazást a 7-es busz pilótafülkéjében izzadó sofőrnek… Naugye… Itt pedig ez teljesen természetes, hiszen mi sem egyszerűbb egy “thank you” odadobásánál. Összehasonlíthatatlan felfogásbeli különbségek…

És ezt a nézetkülönbséget valószínűleg (az amúgy nem túl izmosnak mondható) ausztrál iskolákban kezdik belenevelni a gyerekekbe. Mivel Sydney egy igazi multikulti olvasztótégely, ezért az iskolákban is egymás kölcsönös elfogadására, az együttélés szabályainak fontosságára helyezik a hangsúlyt. Az ausztrál gyerekek egyébként sokkal fegyelmezetlenebbek és kezelhetetlenebbek mint az otthoniak, a figyelmüket csak nagyon rövid időszakokra lehet lekötni. Ez egyrészt köszönhető a globalizált, vibráló világnak amiben a mindennapjaikat élik, másrészt pedig annak, hogy a fegyelem, a felnőttek, tanárok tisztelete, és a figyelem nincs megkövetelve az iskolákban. Az itteni gyerekek mindegyike szeret iskolába járni, azért mert ezt valójában nem iskolának, hanem játszóháznak fogják fel. Minden meg van engedve, tanrend ugyan van, de attól bármikor el lehet térni, ha éppen a gyerekeknek az iskolaudvaron van éppen kedvük focizni. A felsősök maguk dönthetik el, hogy biológiát vagy inkább mondjuk fizikát szeretnének tanulni a  ‘science’ tantárgy keretein belül, és ami a legfontosabb: nem lehet buktatni. Ezek tükrében azért érthető, hogy honnan ered az óriási különbség. A tényleges lexikális tudáson kívül egyébként sok mindent kapnak: a sportok szeretetét, természetközelséget, egymás elfogadását és még számos hasznos, az életben jól kamatoztatható dolgot.

És a természetközeliség. Nagyon furcsán élik meg ezt az egészet, amit mondjuk úgy: természetvédelemnek mondunk. Görcsösen ragaszkodnak saját flórájukhoz és faunájukhoz, amely egyrészről nagyon helyes, hiszen mostmár a saját bőrömön is tapasztalom, hogy azon túl, hogy lélegzetelállító, még egyedülálló is az egész világon. Ennek ellenére saját maguk pusztítják a legjobban. A megújuló energiaforrások még teljesen gyerekcipőben járnak, és igazán nincs is társadalmi elfogadottságuk. Sehol nem látni napelemeket, vagy szélerőműveket, nagyjából mindent atom vagy vízenergiából oldanak meg. A többi energiaforrást megbízhatatlannak tartják. (Az igazsághoz hozzátrartozik, hogy Perth-ben, ahol a legmagasabb a napsütéses órák száma az egész világon, már kezdenek különböző napelem parkok létesülni, de ismétlem: még nagyon gyerekcipőben járnak). A másik természetromboló tényező a rengeteg szemét, és fölösleges csomagolóanyag. Köztéri kukával, mint olyannal csak elvétve találkozik az ember, és ha nincs kuka, hát mit tegyen a jó aussie? Ledobja a szemetet a földre, amit aztán majd valamikor valaki vagy összetakarít, vagy nem. (Az utcánkból kifelé menet még mindig van a földön olyan hamburgeres doboz, ami már a megérkezésemkor is ott volt, jelenleg kísérletet végzek rajta, hogy mikor fog eltűnni, ha az elutazásomig nem, akkor majd én kidobom.) Mindezek mellett iszonyatos pazarlás megy csomagolóanyagok tekintetében is. A boltban például minden terméktípust kéretlenül is másik zacskóba tesznek. Szóval ha például veszek egy szem almát, egy üveg ásványvizet, egy csomag felvágottat, meg egy tábla csokit, akkor mindezt négy külön szatyorba teszi be a pénztáros. Őrület, nem?

A másik értehetlenség számomra a kávéspoharak kérdése. Az ausztrálok óriási kávéfogyasztók, szinte minden sarkon található egy-egy kávézó, ahol aztán annyi féle kávéból választhat az ember, hogy győzzön kiigazodni rajta. Ausztrália KávéValószínűleg ennek köszönhető, hogy a nap minden szakában különböző méretű kávéspoharakkal a kezükben mászkálnak az emberek. Egyébként az itt kapható kávék messze-messze jobbak mint az amerikai vagy angol kávék, csupán egy baj van velük: ihatatlanul forrón adják. Általában 15-20 percet kell várnom, amíg belekortyolhatok a kavémba. Ezt ugye fogni sem kellemes egy papírpohárban, úgyhogy ausztrál barátaink remek megoldást találtak ki: nem a kávét adják egy kicsit hidegebben (hiszen a hosszú kávét például úgy készítik hogy a presszókávét hígitják forrásban lévő vízzel), hanem két, esetenként három poharat adnak hozzá, az talán már nem forrósodik át annyira. Ilyen apróságokból is leszűrhető, hogy egy igazi jóléti társadalomban élek.

Még rengeteg észrevételem van, de már így is elég hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, úgyhogy úgy döntöttem ketté bontom a témát, az általánosabb dolgokkal ezzel végeztem is,  és a következő bejegyzésben a hiedelmeket és tévhiteket fogom egy kicsit körüljárni (mint pl: pókok-kígyók-cápák-emberevőszörnyek és társaik), illetve bemutatni azt, hogy mit is csinálnak az ausztrálok, amikor éppen nem a munkával vannak elfoglalva, mik azok a dolgok amikért rajonganak.

Látogassatok el Balázs blogjára a http://sydneybejottem.blog.hu/ címen!

Váratlan baleset egy thaiföldi krokodil show-n

Thaiföldön nagyon népszerűek a hüllőbemutatók, ahol az idomárok elképesztő dolgokat művelnek az amúgy igen barátságtalan és veszélyes állatokkal. Egyesek kígyókat csókolgatnak, mások oroszlánokat cirógatnak, de olyan is előfordul, hogy az idomárok a bemutatókon krokodilok szájába helyezik valamelyik végtagjukat, vagy a még vakmerőbbek a fejüket is. Természetesen idomított állatokról van szó, de a balesetek így sem ritkák, mint azt az alábbi videón is láthatjuk. A felvételt pár hete készítették egy Bangkok-közeli krokodil show alkalmával.

Hova ne utazz, avagy a 10 legveszélyesebb hely a földön

 A veszélyes helyszínek listája folyamatosan változik, így nem árt, ha tájékozódsz, mielőtt bármely városba elutazol. Az itt felsoroltakat pedig érdemes fontolóra venni a következő nyaralás megtervezése előtt. Fő az óvatosság, hiszen senki sem szeretné, ha épp a nyaralásán érné valami kellemetlenség.

10. Oroszország

Az ex-szovjet állam sok területe a bűnözés és a nyomor fellegvára. A korrupció szinte megfékezhetetlennek tűnik, a kormány részéről is. Az orosz maffia igazi ámokfutásba kezdett és lassan több a gengszter mint a rendőr. Az orosz bűnözés központja a Csecsen Köztársaság és legfőképpen Grúzia. A prostitúció, a kábítószer kereskedelem és a földalatti étterem üzemeltetés is önkényes módon a csecsenek kezében van. Egyre gyakrabban rabolnak el külföldieket a magasabb váltságdíj reményében. A bűncselekmények között szerepel pedig még a zsebtolvajlás, telefonlopás, veszélyben van a fényképezőgép és a készpénz, sőt sokszor a testi épségünk is. Tehát mindenképp meg kell fontolni, hogy Oroszország mely részeire utazunk és fontos, hogy a figyelmünk soha se lankadjon.

9.Brazília

Ha Brazíliábautazol nem az a kérdés, hogy kirabolnak-e hanem, hogy mikor. Hihetetlen gazdagság és szegénység egy helyen, egy olyan országban, amely folyamatosan meglovagolja a gazdasági növekedést. Ám a jólét mellett az árak és a törvénysértések is megugrottak. A bűnözés elharapódzott Rio De Janeiro és Sao Paolo utcáin. Sok áldozat ugyan sértetlen marad, de egy törött üveg a torkodon a karkötődért cserébe nem túl kellemes érzés. Az utcai bűnözők és a szervezett bűnözői csoportok együtt háborúznak azokkal a rendőrökkel és közintézményekkel, amelyeket még nem tudtak lefizetni. A brutális börtönlázadások leverése sokszor civil áldozatokat is követelnek.

8. Kolumbia

Az emberrablás volt az egyik legfőbb gond Kolumbiában, ám ez a probléma lassan javulni látszik. Viszont az ország még mindig előkelő helyen van a gyilkosságok számában a világranglistán. A legkedveltebb célpontok a polgármesterek: több tucatot ölnek meg belőlük minden évben.

Na és persze ott van a kokain. Kolumbia látta el a világ 75 százalékát, köszönhetően Pablo Escobarnak és a Cali-kartellnek. A félkatonai csoportok és a kormány közötti véres háborúnak úgy néz ki, talán sosem lesz vége, még ha csökkenni is látszik a gerillák száma. Kolumbia akár egy turistaparadicsom is lehetne, és ennek egyre több jelét mutatja, főleg, ami Bogotát illeti. Ám még mindig elég veszélyes helynek számít.

7. Mexikó

A turizmus az egyik legfontosabb gazdasági ága Mexikónak, a fő attrakciója pedig az éjszakai élet. A klubok nevei és tulajdonosai gyakran változnak. Bár az 50-es években Acapulco virágzó hely volt, napjainkban gondokkal küzd. A korrupt rendőrség ellopja a pénzt és zsarolja, valamint megfélemlíti a látogatókat. Továbbá a kábítószer kartellek is nagy problémát okoznak. Sokszor találni hullákat, akik csak rosszkor voltak, rossz helyen. Mindenképpen tájékozódj és kérj tanácsot mielőtt oda utazol.

6. Dél-Afrika

A nemi erőszak fővárosaként lehetne jellemezni. Ugyan ezek a bűncselekmények csökkenő tendenciát mutatnak az elmúlt években, de még így is riasztóak az adatok. Továbbá a gyilkossági számok is elég elkeserítőek. A 2010-es Világkupa rendezője szerepel azon országok top 5 listáján, ahol a legmagasabb az emberölések száma. A legtöbb bűncselekmény ugyan a szegényebb területekre korlátozódik, de ez nem akadályozza meg a szegényebb csoportokat abban, hogy tovább terjeszkedjenek, miközben Dél-Afrikában mindenhol fegyveres őrök vigyáznak a tehetősebb turistákra. A gazdálkodás lett az egyik legveszélyesebb foglalkozás az országban. A gyilkosságok aránya a nyolcszorosa az átlagnak ebben a szektorban. Mint mindenhol, a szex nagyon veszélyes lehet Dél-Afrikában is, hiszen több mint 10 millió a HIV fertőzöttek száma.

5. Szíria

Az uralkodó rezsim városokat rombol le, amihez bombákat, aknavetőket és harci gépeket használ. A civileket sem kímélik. A rezsim a városon kívül és belül is harcol, így nincs hova futni. Az ISIS betörése óta pedig még lehetetlenebb ott az élet, nem is beszélve arról, hogy török katonai csapatok is bevonultak az országba. Nem is kell taglalni,a világ egyik legveszélyesebb helye Szíria.

4. Burundi

Egy kicsi, sűrűn lakott afrikai ország, óriási problémákkal. Polgárháború keseríti meg az ott élők mindennapjait, ami a tuszik és a hutuk között zajlik a fegyverszünet ellenére is. Tömeggyilkosságok és súlyos testi sértések versenyeznek a környezeti problémákkal, amelyek hatalmas fejfájást okoznak a burundi népnek. A meggyilkolt vezetők listája kiterjedt, és sok vezető kezében megfordult már a hatalom az elmúlt 50 évben. A bandák és fegyveres gyerekek követik el a bűncselekmények nagy százalékát, amelyek veszélyt jelenthetnek a látogatókra. Rablótámadások, emberrablás is várhat rád, így azt tanácsoljuk ne hagyj ajándékot a kocsiban. Ha megsérülnél, sajnos a helyi kórházakra aligha számíthatsz, mivel kevés a kapacitásuk.

3. Afganisztán

Ez a terület több száz éven keresztül a világ egyik legjobban vágyott és stratégiailag legfontosabb területe volt. Ugyanakkor továbbra is az egyik legszegényebb és instabilabb ország. A szovjet megszállás alatt több mint 12 millió taposóaknát rejtettek el Afganisztánban. Több száz embert ölnek vagy csonkítanak meg ezek az alattomos eszközök évente. A szovjeteket a tálibok követték, akik kitiltották a nőket a munkahelyekről és az egyetemekről. 2001-ben ugyan az Egyesült Államok megdöntötte a tálibok hatalmát, de ezután a banditizmus, törzsi viszályok és a kábítószer jellemezte az országot. Az öngyilkos merényletek állandó veszélyt jelentenek, senki sincs biztonságban. 

2. Szomália

Szomália egy sikertelen állam, amit az anarchiának, a korrupciónak, a kormány hiányának és az éhezésnek tudhat be. Az utazókat óva intik attól, hogy belépjenek erre a területre. Kalózok járőröznek a vizeken AK-47-esekekl felfegyverkezve és így ejtik túszul az arra járókat. Sok ezer ember életét követelték a törzsi harcok az északi területeken, míg a főváros, Mogadishu feletti ellenőrzést sok klán és fővezér között osztották szét. Mielőtt belépsz ide, győződj meg róla, hogy a biztosításod naprakész.

1. Szudán

Szudán a kétségbeesés, a halál és a rombolás szinonimája. A terrorizmus az egyik pillére a nemzetnek, amelyet az iszlám katonai rezsim irányít. Az erőszak elterjedt a kormány által támogatott nemzetőrségek, kormányzati csapatok és a helyi lázadó csoportok között, főleg Darfur régióban. Több mint két millióan haltak meg az elmúlt 50 évben a két polgárháború alatt. A fegyveres harcok és a sivár életkörülmények teszik együttesen a világ egyik legrosszabb helyévé Szudánt.

Természetesen senki kedvét nem akarjuk elvenni az utazástól, csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy körültekintőek legyünk és mindennek utána járjunk mielőtt eldöntjük, hova is utazunk. Hiszen a nyaralás, az utazás a jó emlékek megszerzéséről szól.

 

http://happylifestylejournal.com/15-most-dangerous-cities-in-the-world/2/

http://listverse.com/leisure-travel/travel/

 

Waterworld – a Tapolcai-tavasbarlang

Létezik az országban egy föld alatti barlang, amelynek a bejárásához nem kell gyalogolni. A barlang ugyanis Magyarország egyetlen tóbarlangja, és a látogatók csónakokban ülve fedezhetik fel a kincseit.

A tapolcai barlangot 1903-ban kútásás közben fedezték fel, és tíz évvel később már meg is nyitották a látogatók számára. Ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és kifejezetten idegenforgalmi célra megnyitott barlang az országban. Járatait a feltörő melegvíz alakította a 13,7 millió éves kőzetet kimarva. A víz itt 18-20 fokos, a csónakázó rész mélysége 70-120 cm, a levegő hőmérséklete pedig egész évben 20 fok körüli. A föld alatti vízivilágot kb. 20 perc alatt lehet körbejárni, vagyis körbecsónakázni.Wikicamp_2013-07-28,_tapolcai_tavasbarlang2A zárt terekbe nem juthatnak be a denevérek, ezért itt a legnagyobb gerinces élőlény a fürge cselle, amely a Malom-tó felől juthat be a járatokba, és a víz alatti világításnak köszönhetően gyönyörködhetünk is a látványában.

A csaknem 100%-os páratartalmú, kalcium-ionokban gazdag barlangi levegőt a városi kórház alatti járatokban légúti betegségek gyógyítására használják.

A barlang nem csak Magyarországon, de egész Közép-Európában egyedülálló látványosság.

Triatlon Tiszaújvárosban

Augusztus 1-jén Tiszaújvárosban kezdetét vette a Triatlon Világkupa köré szervezett 17. TVK Triatlon Nagyhét, amely idén kilenc napon át kínál változatos programokat a sport és a szórakozás kedvelői számára.  

A sportot, a kultúrát és a gasztronómiát remekül ötvöző 17. TVK Triatlon Nagyhét – csakúgy, mint az előző években – valamennyi korosztály számára elérhető, naponta más és más szabadidősportos lehetőségekben (evezősverseny, futás, kerékpározás, duatlon-váltó, tóúszás, snellsakk, turista triatlon, streetball, lábtenisz), valamint szinte mindenki ízlésének kedvező koncertekben is bővelkedik.

A 19. TVK ITU Triatlon Világkupára 41 országból érkező, száznál több férfi és 30 ország közel száz női sportolók között találunk olimpiai ezüstérmes, valamint Európa- és világbajnoki, világkupa érmes versenyzőt is. A város idén is része a Team ITU programnak. 2015-ben az új-zélandi New Plymouth, a kínai Chengdu és a mexikói Huatulco után Tiszaújváros a negyedik állomás, ősszel pedig a török Alanya a cél. A program célja, hogy támogassa a fejlődő – korábban olimpiai résztvevő nélküli – nemzeti szövetségek versenyzőit, akik potenciális résztvevői lehetnek a 2016-os Rio de Janeiro-i ötkarikás játékoknak.

Fabienne St Louis a 2011-es tiszaújvárosi Világkupán
Fabienne St Louis a 2011-es tiszaújvárosi Világkupán

Dr. Márkus Gábor neve az 1990-es évek elejétől fogva összefonódott a triatlonal. A civilben fogorvosként dolgozó amatőr sportoló volt az, aki néhány lelkes barát támogatásával meghonosította Tiszaújvárosban a triatlon műfajt. 2013-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt, a tiszteletére készült egészalakos bronzszobrot a Triatlon Nagyhét keretein belül leplezik majd le.

Népszerű programnak számít a sportok mellett a Bogratlon is, ahol baráti társaságok, intézmények, egyesületek, szervezetek csapatai mérik össze bográcsos főzőtudásukat.

A városháza előtti téren már délelőttől gyerek- és sportprogramokkal várják az érdeklődőket, esténként pedig a színpadon többek között olyan neves előadók is váltják egymást idén, mint a Neoton Família, a Honeybeast, Rúzsa Magdi, a Wellhello és a Balkan Fanatik.

A rendezvény honlapja

A rendezvény plakátja

Ilyen helyeken lakhatsz havi 420 ezer forintból a világban

London — £997 (436 ezer forint)

Helyszín: Kensington, High Street

Garzonlakás ággyal, konyhával és mosdóval

Aranyos, „angolos” előtér

Párizs — 1220 euró (375 ezer forint)

Helyszín: 13. kerület

Negyven négyzetméternyi alapterület

Konyha, mosdó, külön zuhanyzó

A leírás szerint lakótársak számára nem ideális, párok részére viszont annál inkább

Berlin — 1250 euró (384 ezer forint)

Helyszín: Rosenthaler Platz

Egy hálószoba, egy fürdőszoba, régi stílusú („Altbau”) loft lakás

Napos és tágas apartman

Katmandu, Nepál — 150 000 nepáli rúpia (412 ezer forint)

Helyszín: Sunakothi, Lalitpur

Négy hálószobás, öt fürdőszobás ház

Külön lakrész a cselédségnek, megtervezett kert, úszómedence

Mumbai — 94 000 indiai rúpia (413 ezer forint)

Helyszín: Poonam Nagar

Három hálószoba, két fürdőszoba

Egyéb apróságok: kondiszoba, úszómedence, sportpálya, klubház

New York City — $1425 (398 ezer forint)

Helyszín: Prospect Park South, Brooklyn

Egyszobás apartman

Szívesen látják a kutyád, ha van szíved ekkora helyen tartani

Buenos Aires — 13 580 peso (416 ezer forint)

Helyszín: Palermo Hollywood

Egy hálószoba, 1,5 fürdőszoba

Továbbá medence, konditerem, valamint egy gardróbszoba

Shanghai — 8564 kínai jüan (386 ezer forint)

Helyszín: Xuhui kerület

Egy hálószoba, egy fürdőszoba

Állítólag ebben az apró lakásban valahol van egy jakuzzi…

Sydney — 485 ausztrál dollár hetente (100 ezer forint)

Helyszín: Sydney központi, üzleti negyede

Egy hálószoba, egy fürdőszoba

Mosó- és szárítógép a fürdőszobában (és nem a konyhában, ami egyeseket megzavarhat, de nem a magyarokat)

Moszkva — 85 000 rubel (417 ezer forint)

Helyszín: közel a repülőtérhez

Egy hálószobás garzonlakás beépített hangrendszerrel

Hatalmas fürdőszoba szaunával és bidével

A tulajdonos találó hasonlata szerint a lakás egy LCD Airbus géphez hasonlít

Los Angeles — $1512 (423 ezer forint)

Helyszín: belváros

Garzonlakás, egy fürdőszoba, és egy úszómedence a tetőn, mert az a Los Angeles-ieknek jár

Tokyo — 185 000 jen (419 ezer forint)

Helyszín: Suginami

Három hálószoba, és egy étkező/konyha/nappali

Még egy függőágy is van a lakásban, hogy hátradőlve gyönyörködhess a modern szobabelsőben

Nairobi — 150 000 kenyai shilling (411 ezer forint)

Helyszín: a város nyugati, tehetősebb része

Két hálószoba, amerikai stílusú konyha, valamint nem semmi kilátás

A tetőkerten kívül a leírás szerint két vízesés is tartozik az épülethez…

Kairó — 9648 egyiptomi font (346 ezer forint)

Helyszín: 200 méterre a piramisoktól

Négy hálószoba, egy fürdőszoba és a nélkülözhetetlen légkondicionálás

Mondtam már, hogy 200 méterre van a piramisoktól?

Fokváros, Dél-Afrika — 15 000 dél-afrikai rand (340 ezer forint)

Helyszín: Sea Point negyed

Két hálószoba, egy fürdőszoba

Ahogy a Sea Point névből is sejtheted, a tenger karnyújtásnyira van

Rio de Janeiro — 3107 brazil real (273 ezer forint)

Helyszín: Santa Teresa

Két hálószoba, egy fürdőszoba, és itt is tartozék egy függőágy

Santa Teresa művésznegyed, így a megtakarított lakbéred kreatív dolgokra verheted el a környéken

 

Kérjük, vedd figyelembe, hogy a megadott árak és az ingatlanpiac folyamatosan változnak. Az összegek a cikk írásakori állapotot tükrözik.