Világhírű turisztikai attrakció fogadja azokat az Új-Zéland északi szigetére utazókat, akik a végtelen óceánon és a napos tengerpartokon túl a szigetek belsejébe is bepillantanak. Számtalan földalatti mészkőbarlang bújik meg a föld belsejében, mind más miatt különleges – van azonban egy, amely kétség kívül az egyik legérdekesebb. A Waitomo-barlang természetes lakóinak – az Arachnocampa Luminosa szúnyogfaj lárváinak – jóvoltából a varázslatos csillagos eget tárja eléd. A magukból fényt árasztó apró kis élőlények ragadozó életmódot élnek, de nyugalom, legfeljebb a szúnyogok és legyek láthatják ennek kárát, sőt a lárvák képesek akár több hétig is kibírni táplálék nélkül. A Waitomo elnevezés maori nyelvből származik: a wai és a tomo, a víz és a nyitás szavakból áll össze, melyek nem is tűnnek olyan érthetetlennek annak tudatában, hogy a barlang egy része csak az „élő és holtak világát elválasztó” folyón tekinthető meg.
Csillagok alatt... A Waitomo-barlang kétszintes, a felső, száraz szintet alul egy vízzel elöntött terület váltja. A labirintusszerű barlang ősi barlangdíszekkel, attraktív cseppkövekkel, változatos formájú, különböző árnyalatú mészkőképződményekkel kápráztat. A felső szint is páratlan, de kétség kívül az alsó az, ami mágnesként vonzza a kíváncsi utazókat. Kétségkívül mesebeli élmény, ahogy a holtak és élők világát elválasztó Styx folyón csendben végigsiklanak az apró csónakok a csillagok ragyogó világában, ahol mintha tényleg csak egy karnyújtásnyira lenne az égbolt. A túra közben a látogatók megkapják a megfelelő információkat a barlang geológiai és történelmi jelentőségéről is. A több millió éve kialakult, kagylókból, ősi korallokból és halcsontvázakból álló mészkövek révén a barlang kicsit abba az időszakba is elkalauzol, amikor Új-Zéland egyes részei még a tenger mélyén feküdtek. A csónakok segítségével megközelíthető a „Katedrális”, amely különlegesen jó akusztikája miatt operaelőadásnak is helyszíne volt már. [caption id="attachment_3495" align="aligncenter" width="640"] Fotó: Kristina D.C. Hoeppner[/caption] A barlangot már azóta járják a kíváncsi turisták, amióta Tane Tinorau, a moari törzsfőnök még az 1800-as évek végén felfedezte. Ő volt az első, aki később saját utakat indított a látogatóknak, de a kis lakóknak, és a barlang mesebeli atmoszférájának köszönhetően a turisták száma egyre nőtt. Ma már szervezett utak, túrák vezetnek végig a barlangon, a legnagyobb biztonság érdekében pedig a járatokat folyamatos ellenőrzés alatt tarják. A Waitomo-barlang környékén látogatóközpont, éttermek, kiállítótermek és természetesen ajándékboltok is várják az információkra, kultúrára és történelemre is éhes turistákat, míg a közelben az aktív szórakozást szolgálja a vadvízi evezés és a lovaglás lehetősége.
De hogy kerülnek repülő rovarok az eldugott barlangba? Méghozzá olyan mennyiségben, hogy ne haljanak éhen a lárvák?