Afrikára gondolva az emberek nagy részének elsőként a Serengeti Nemzeti Park, vagy legalábbis valami ehhez hasonló kép jut eszébe; többnyire ugyanis a nagyvadaktól nyüzsgő és akáciákkal tarkított végtelen síkság az, amit a kontinensről fotókon és a filmekben bemutatnak nekünk. S bár Afrika ennél jóval sokszínűbb, mégis érdemes újra és újra rácsodálkoznunk a Serengeti szinte érintetlen vadonjára.

Fotó: Anita Ritenour
Fotó: Anita Ritenour

A Serengeti Nemzeti Park a maga 14763 km2-es területével a világ legnagyobb szárazföldi nemzeti parkjai közé sorolható, a valódi érdekessége azonban az itt található sokféle nagy testű ragadozó és patás állat. Az oroszlánokon, leopárdokon, gepárdokon és hiénákon kívül egyedülálló módon mindhárom afrikai sakálfaj megtalálható a területen, de a kontinens népszerű patás állatai sem hiányoznak innen: zebrák, gnúk, zsiráfok, elefántok, bivalyok, gazellák, impalák, tehénantilopok, jávorantilopok és lantszarvú antilopok egyaránt élnek a nemzeti parkban. A madarak közül említésre méltó lehet a Föld legnagyobb testű madara, a strucc, illetve az igen elegáns megjelenésű kígyászkeselyű.

Kígyászkeselyű - Fotó: Jean & Nathalie
Kígyászkeselyű – Fotó: Jean & Nathalie
Fotó: Gopal Vijayaraghavan
Fotó: Gopal Vijayaraghavan

A Serengeti Nemzeti park egyik fő látványossága a gnúk vándorlása – ilyenkor az egyébként is nagy testű állatok hatalmas csoportokban szelik át a síkságot a több élelem reményében. A vándorló gnúk közé más, látványos fajok is vegyülnek, leginkább zebrák és Thomson-gazellák, így összesen mintegy hatmillió nagy testű patás kapcsolódik be a küzdelmes vándorlásba. Amennyiben ezt a lélegzetelállító eseményt szeretnénk látni, a nemzeti park szakemberei azt javasolják, december és július között keressük fel a síkságot, a nagy testű ragadozókat ellenben júniustól októberig lehet legnagyobb eséllyel megfigyelni.

Fotó: William Warby
Fotó: William Warby
Fotó: William Warby
Fotó: William Warby

Az élővilág megfigyelésének többféle módja is akad a Serengeti Nemzeti Park területén: részt vehetünk hőlégballon-szafarikon, vagy gyalogos és autós szafaritúrákon. Hőlégballonon utazva leginkább a tájat és a nagyobb állatokat csodálhatjuk meg – az ilyen túrákat többnyire hajnali időpontra szervezik, alkalmazkodva az állatok többnyire hajlani órákban legaktívabb életmódjához. A korai túrák másik előnye, hogy ilyenkor talán a legvarázslatosabb a napfelkeltétől vöröses színben tündöklő táj. Az autós, buszos túrák előnye az előbbivel szemben, hogy szinte testközelből figyelhetjük meg a kisebb testű állatokat is, s ráadásul ezek a járművek – a hőlégballonnal ellentétben – szelesebb, csapadékosabb időjárási viszonyok között is biztonságosan igénybe vehetőek. Harmadik lehetőségként gyalog is nekivághatunk a síkságnak, természetesen egy gyakorlott túravezető segítségével. Aki valami igazán különleges élményre vágyik, lóháton is megfigyelheti Tanzánia világhírű nagyvadait.

Fotó: Wajahat Mahmood
Fotó: Wajahat Mahmood
Fotó: David Dennis
Fotó: David Dennis

IRÁNY VISSZA A FŐOLDALRA!

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

  1. Mi egy évvel ezelőtt voltunk és életünk legcsodásabb útja volt. Minden tökéletesen megszervezve és élményekkel tele. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé.