Ha Kubára gondolunk, sok film és könyv ugorhat be, ami ezen a helyen játszódott. A legtöbb az ország fénykorát, az 50-es 60-as éveket örökíti meg, és valóban, azóta mintha megállt volna az idő. Ugyan az emberek nem táncolnak a nap minden percében, ahogy azt sokan elképzelik, de bármikor elgitároznak pár latinos dallamot a turistahölgyek örömére néhány pezó reményében. A rum, a szivar és a korrupció viszont még mindig szerves része Kubának. Ha a fővárosban, Havannában járunk, készüljünk fel arra, hogy minden sarkon belesúgja valaki a fülünkbe: Cigar, five peso! Miközben egy másik, már nyomja bele az újságot a kezünkbe, csupán egy pezóért. Mert ez Kuba.

Amint megérkezünk Havannába, a forróságon kívül két dolog csapja meg az embert: ez a világ legszebb és egyik legszegényebb helye. Mivel egy kommunista országról van szó, bizony szigorú ellenőrzésen kell átesni már a reptéren. Mindenkitől egyenként megkérdezik, van-e bármilyen kapcsolata, összeköttetése az országban. Azonban, ha nem vagy amerikai, hamar megkapod a vízumodat, amellyel simán beléphetsz Kubába. Az ország hatalmas változás előtt áll. Amerika januárban bejelentette, enyhít a Kuba elleni kereskedelmi embargón, ami azt jelenti, bizony jönnek a „jenkik”. Az idősebb kubaiak ennek nem igazán örülnek, nekik minden jó, ahogy van, még erősen Amerika ellenesek. A fiatalok legtöbbje viszont már várja a változást és a nyugat erősebb jelenlétét a múltban ragadt országban. Egy biztos, Kuba a jelenlegi a formájában meg fog szűnni egy pár éven belül, így, aki erre kíváncsi, az mindenképp mostanában utazzon oda.

IMG_4622
Varadero

Ha turistaként érkezel az országba, két lehetőséged van. Vagy egy turista paradicsomba szállsz meg, mint például Varadero, amit csakis erre a célra találtak ki, vagy pedig mondjuk a fővárosban, Havannában foglalsz szobát. Mind a két lehetőségnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Varaderoban kevésbé érződik az igazi kubai hangulat, hiszen hotel hotel hátán épül, itt nagyon igyekeznek behozni a nyugati vívmányokat. Persze, innen is be lehet menni a belvárosba, ahol már azért egy kis ízelítőt kapunk a valódi életből. Rengeteg árust láthatunk, akik ugyanazt a gagyi hűtőmágnest és hamisított szivart akarják ránk sózni, mint a másik 20 helyen. Viszont csodás a tengerpart, és igazi kényelem vár minket a hotelekben. Itt aztán mindent megtesznek a turisták kedvéért, csupán az ételre szoktak a legtöbben panaszkodni.

Havanna viszont már igazi betekintést ad az emberek mindennapi és valós életébe. Egyrészt ott vannak a gyönyörű 18. és 20. században épült és felújított épületek, amelyeket a nyomornegyedek szegénysége vált fel. Az utcákon 30-as és 50-es évekbeli autók köröznek, amik elsőre nagyon mulatságosak lehetnek, az ember szinte a múltban érezhetik magukat, amíg rá nem jön, hogy valóban ott is van. Ebben az országban körülbelül az 50-es évek óta semmilyen nagyobb építkezés nem történt.

tropicana
Tropicana Cabaret

Az éjszakai élet sem változott sokat. Ahogy lemegy a nap, a város elkezd pezsegni. Az egyik legismertebb klub a Tropicana Cabaret, ahol igazi show műsornak lehetünk szem és fül tanúi. Aki imádja a forró trópusi virtust és táncokat, akkor neki bizony ez a legmegfelelőbb hely.

Ha már buli, akkor meg kell említeni Hemingwayt, aki ennek a legnagyobb művelője volt. Az író közel 30 évet élt Havannában és annak minden percét kiélvezte. Ennek egyik legfontosabb helyszíne a művész törzshelye, a La Boelm, amit akkor sem szabad kihagyni, ha az író egy könyvét sem olvastuk, hiszen itt készül az egyik legfinomabb mojito. A hely folyton zsúfolásig van turistákkal, ne is készüljünk arra, hogy ott ücsöröghetünk és Hemingwayről elmélkedhetünk, hiszen leülni sem lehet.

IMG_4730
Hemingway törzshelye

 

A város másik jelképe a Forradalom tere. Itt parkolnak a már említett régi kocsik, amiket akár ki is bérelhetünk, így egyedül is feltérképezhetjük a várost, ha elég bátrak vagyunk. A tér maga a Vedado városnegyedben található, itt tartják az ünnepeket, nagygyűléseket. Fő ékessége a 109 méter magas Jose Marti emlékmű, amelynek egy időben fel lehetett menni a tetejére, ám sok turista panaszkodott a szimpátiától függően változó jegyárakra, így ma már ez nem lehetséges.

IMG_4706
Forradalom tere

Ha meguntuk, hogy mindenhol Che Guevara és Fidel Castro arcképébe botlunk és a hőség is kikészít, akkor mindenképp látogassunk el az óváros egyik legszebb terére a Plaza de Armas-ra, ahol a sok fának köszönhetően hűsítő árnyékot lelhetünk. A tértől nem messze régiségkereskedőkbe botolhatunk, ahol új fent mindenhol Che Guevara néz vissza ránk a portékákról, de sok más szép ereklyét is beszerezhetünk .

plaza
Plaza de Armas

Nem sok turista merészkedik be a kevésbé szép, de annál valóságosabb kínai negyedbe, ami szintén a központban található. Ugyan ma már kevés valóban kínai ember lakja ezt a részt, de néhány motívum és megannyi étterem őrzi az egykori ottlétüket. Első pillantásra veszélyes vállalkozásnak tűnhet itt egy laza korzózás, a sok a romos épület, a kosz, a bűz kevésbé kelt vonzó képet. Nem ajánlott itt egyedül sétálgatni, de megéri megnézni, mert köntörfalazás és a propaganda által gyártott cukormáz nélkül láthatjuk, milyen is a valódi Kuba, hogy élnek itt az emberek.

chinatown-735573_640
Chinatown

Jó tanácsként elmondható, hogy ha sétálgatni akarunk a városba mindenképp legyünk felszerelve napszemüveggel és kalappal, más különben hamar napszúrás lehet a vége. Soha ne igyunk csapvizet a szállodában sem és a kinti árusoktól sem ajánlott ételt vásárolni. Mindig figyelmeztetik a turistákat, hogy ne vegyenek megbízhatatlan forrásból szivart, cigit vagy rumot, mert ezeknek nem lehet garantálni az eredetiségét. Ugyan olcsóbbak, mintha szivarboltban vettük volna őket, de szinte biztos, hogy gyengébb minőségűek. Valóban rendkívül kedves és mosolygós nép a kubai, de ne ugorjunk be minden kedveskedésnek, mert mire észbe kapunk, már jó pár pezóval vagy dollárral meg is vágnak minket.

Havanna elképesztően változatos és színes hely. Egy teljesen más világba nyerhetünk betekintést, mint amit eddig megismerhettünk. Itt láthatjuk igazán Kuba mind két arcát: a csodás épületeket, a mindig mosolygós embereket a nyomornegyedek árnyékában. Egyszerre van jelen a múlt nagysága a jelen lerobbantságával és ez adja a város igazi eszenciáját.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé.