Ha igazán az elején szeretném kezdeni, akkor egészen a XVI-XVII századig repítenék mindenkit vissza az időben. Ebben az időben a cukrot még csak fűszerként kezelték mely fűszer, illetve az ezzel tartósított gyümölcs, még a nagyon tehetős, főúri házaknál is kuriózumnak számított. Miért is érdekes ez? Azért mert a nagyon drága cukor helyett a tartósítást borban, pálinkában, ecetben és alkoholban végezték, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a konyakos meggy, mint tartósított gyümölcs, már ebben az időben is létezett és fogyasztották, fogyaszthatták. Persze ez csak feltételezés így javaslom ugorjunk előre egy nagyot, egész pontosan két évszázadot. A magyarországi cukrászok ugyanis ekkor, a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládé készítéssel foglalkozni (elsőként jelesül Stühmer Frigyes, akinek köszönhető a csokoládé meghonosítása Magyarországon). Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümülccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok, melynek ma is élő képviselője a konyakmeggy. De kinek, kiknek a nevéhez is fűzhető- e méltán népszerű (sajnos még nem) hungarikum? A történetben egészen 1884-ig kell visszamennünk, amikoris Svájcból hazánkba érkezett a híres cukrász dinasztia leszármazottja Gerbeaud Emil, aki 2 évvel később nyitotta meg csokoládégyár üzemét és megkezdte a csokoládé bonbonok gyártását, melyek közül találmánya a konyakmeggy (vagy konyakos meggy) lett a legnépszerűbb. "Ő találta fel a konyakos meggyet és a csokoládé drazsét, melyek mint Gerbeaud specialitások az egész világon elterjedtek." (Gundel-Harmath, 1979. 294.) "A konyakmeggy-gyártás másik formáját, a kézzel mártott konyakmeggyet a századforduló körül, Gerbeaud termelési vezetője Gnosz Róbert vezette be, és Gerbaud-on keresztül ismerték meg a technológiáját a magyarországi cukrászok." (Borsody, 1995. XLII) A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték a csokoládé gyártásban. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott. Tradicionális exkluzivitását mind a mai napig, immáron több, mint 100 éve őrzi ez a kíváló bonbon. Köszönet érte mindenkinek!