Kata és Tamás több, mint egy éve élnek Ausztrália keleti partján, Brisbane-ben. Ebben az írásukban az internet bekötés körüli mizériájukról mesélnek. Kiköltözésükről és izgalmas életükről blogjukon is olvashattok.  Na, egy ideje már érett a poszt, felgyülemlett pár megírnivaló, így gyorsan be is pótoljuk. Lehet lesz benne némi technika is, de Deltát és Kudlik Julit látott szerintem mindenki, így baleset nem történhet. Az egyik legfontosabb, komfortérzetet jelentősen növelő és megoldásra váró probléma az internyet kérdése volt, így hát kezdem ezzel. Eddig egy 10 GB-nyi adatforgalomra hitelesített mobilnetet használtunk, ami kicsit olyan érzés volt, mint amikor szívószálon keresztül próbálunk levegőt venni a víz alatt: annyira elég, hogy ne fulladj meg, de komfortosnak nagy jóindulattal sem nevezném. Mivel a net az egyetlen kapcsolatunk kb. a külvilággal (kapcsolattartás az otthoniak felé, melókeresés, ügyintézés estébé) fontosságát nem hiszem, hogy kell ragozni. Elég sz@r úgy netezni, hogy folyton azt kell figyelned mit nézel meg (nem HD filmekre gondolok), sőt még az automatikus frissítéseket is kikapcsolod minden gépen (nem csak az okoskodótelefonodon), mert simán leránt pár száz megával, ha nem figyelsz. Szóval, amíg nem volt saját albi (tudom, hogy nem albi, de nem fogok bérleményt írni, mert akkor mindenki egy nyikorgó faparkettás, magas belterű polgári lakásra fog gondolni, amiből itt nem sok van), addig a vezetékes netet nem tudtuk beköttetni, de ez az akadály 3 hete elhárult, így nekiugrottam kiválasztani a legjobb ár/érték arányú szolgáltatót. No, most legyünk kicsit megértőek a kenguruugráltató barátainkkal - mert nagyok a távolságok és rövidek a kábelek - és fogadjuk el, hogy itt csak kétféle netből lehet választani, a lassabb és drága (ADSL), valamint a kicsit gyorsabb és még drágább közül (NBN – National Broadband Network). Igazából az utóbbit csak akkor választhatod, ha jó helyen vagy, mint Juliska néniék a Posta/Matáv telefonhálózat bővítésekor. Szóval felénk csak ADSL volt elérhető, pedig eléggé a belváros közelében vagyunk, de annyi baj legyen. Kínomban, már a betárcsázós netre is előfizettem volna. Vannak mindenféle adatcsomagok, mint a mobilnetnél, csak nagyobb kiszerelésben (100-500 GB), de néhány kegyes szolgáltató ad unlimited csomagot is. Nekünk volt behoznivalónk, így erre neveztünk be, némi pénzmagért menet közben is lehet csomagot módosítani, majd mérem, hogy mennyit használunk, aztán igazítunk. Megrendelés leadva, „Pending státuszban pittyegett kb. 10 napig, aztán kiírták, hogy x napon bekötésre kerül. Vártam, hogy majd egyeztetnek időpontot, mikor jönnek ki bekötni, de időpontot nem kaptam csak e-mail-t (szerencsére ezek már nem leveleket postáznak, pedig érdekes módon erre egy csomóan rá vannak kattanva, mindenki levelezni akar veled, főleg a hivatalok, meg az egészségügy), hogy aktiválták a netet, örüljek. Örültem is, addig, amíg be nem akartam dugni az otthonról hozott jó kis Linksys netcsiholó dobozkámat a fali csatlakozóba. Intermezzo: az ausztrálok sokat unatkoztak a 80-as évek végén, 90-es évek elején - mikor beütött az internet - és két MadMax film, meg koalaviadal között kifundáltak maguknak egy csatlakozószabványt, amit a világ jelentős része elől (értsd mindenki) eltitkoltak. Ez egy okos moduláris aljzat lett, amibe csak az abók által készített, uszadékfából faragott csatlakozókat lehet bepaszírozni. Az csinál belőle RJ-11-et (telefoncsatlakozó), RJ-12-őt vagy önkényuralmi jelképet, amit szeretnél. Sikerült beszerezni egyet Petitől (ők is új arcok errefelé és összecimboráltunk), ugyanis egy DickSmith-ben tizenx AUD-ért vesztegetnek egy darabot az indiai Ned Kelly-k, annyiért meg Kína teljes éves termelését fel lehet belőle vásárolni, nem mellesleg. Csati megvolt, kábel bele, de LED-ek nem villognak a routeren. Fejvakarás, telefonálgatás a szupportnak (angolul elmagyarázni amit látok, vagy nem látok és próbálni szűkíteni a hibalehetőségeket) helyszíni segítségkérés pedzegetése. Az 220 AUD lesz, ha nem náluk van a hiba és hiába jönnek ki. Hoppácska, akkor mégis csak átgondolom még egyszer hol lehet a gond. A bazinagy távolságok miatt ugyanis itt úgy működnek a dolgok, hogy nem küldenek ám mindenhova egy bakancsos, napszemüveges, kertészkalapos Krokodil Dundee-t, a netet beüzemelendő. A te dolgod, hogy az ő beállásuktól (ahol lejön a telefonkábel a póznáról bele a dobozukba) a lakásodban lévő aljzatig eljusson a delej. Ott neked kell végére tenni egy varázsdobozt, amibe beírhatod a kapott login nevet és jelszót (éljen a PPPoE). Mivel ez egy többlakásos komplexum, valaki egyszer, amikor megépült (mikor Linda Kozlowski még csinos menyecske volt és nem egy Hutt), behúzta a csirkebelet a falakba és bekötötte helyi, illetve a központi rendezőbe. Minderről csinált egy szexi kötéslistát/jegyzőkönyvet, oszt ment isten hírével. A kötéslistát azóta slózipapírnak használják a posszumok, a bekötéseket meg vagy babrálta valaki vagy nem. Sikerült kinyitni a dobozokat és belekukkantanom, de multiméter hiányában félfarú órásnak éreztem magam. Még tettem egy uccsó kísérletet a helyi kompjúter shopban, hátha van ötletük, hol lehet fekália a palatschinkenben, mikor megkérdi tőlem a mókus, hogy biztos van-e modem a router-emben. Ó „Te magasságos!” Mondaná Doc Brown és visszamenne az időben, hogy jól picsánrúgja saját magát (vagy Marty-t). Hát igen, el lettem kényeztetve a nagy fővárosunkban. ADSL-lel asszem egyetem elején találkoztam még otthon, ahol T mindent telefonvonalon akart adni, még a mobilt is, így hát nem is jutott eszembe, hogy biza ide köll egy modem is. Olyanom nekem nem teccik lenni, ezért nincs villogás, meg korlátlan ingyenmozi. Tudtam, hogy ha rákérdezek, hogy van-e neki, akkor rögtön eladási helyzetet teremtek és hát nekem sincs itt könnyű dolgom, neki se legyen, meg nehogy má’ rámsózzanak egy WiFi-s csillagvizsgálót, mikor nekem csak egy modem kell, amin elől bemegy a halló, hátul meg kijön a vicces videó, úgyhogy megköszöntem és angolosan távoztam. Gyorsan feltúrtam a netet, szereztem egyet használtan (12 AUD-ért), amiért reggel 9-kor 2x10 km-t tekertem (itt a sarki közért is fél napi járóföld, pedig a városban vagyunk) egy öltönyös fazon melóhelyére, aki azt mondja cuki az akcentusom, francia vagyok-e? Nem volt nálam bagett, azzal jól fejbek@rtam volna így reggel 9-kor fél órányi hegynek felfele tekerést követően. Alig láttam még a csipától, így sikerült jól leejtenem lányos zavaromban az eszközöt miközben pénzeztünk. Ilyen az én formám, de azért reméltem, hogy nem lett baja. Persze nem működött. Egyébként is kincstári darabnak tűnt, valszeg a Szent Jobb a Bazilikában ezt szorongatta már pár évtizede. Ekkor már úgy voltam vele, hogy pityergek kicsit a sarokban embriópózban, miután egy hete fizettem a net-et, az elmúlt egy hetemet a hibadetektálásra kúrtam el, de még mindig nem sikerült működésre bírni világháló lokális csápját. Aztán Peti tippjére találtam egy boltot, ahol olcsón árultak ilyen motyókat, nem is kellett csak egy Tour De France-ot lenyomnom érte és szereztem egyet 21 AUD-ért, újonnan. Érdekes módon meglepően kevés bolt foglalkozik itt számítástechnikával. Lehet, otthon nem nagyon ül PC előtt az átlagember, mindeki MacBook-ot vesz magának. (Erről jut eszembe találjátok ki mi az a Macca's. Megfejtés kattintás után. Annyit segítek, hogy hasonló, mint az Éhes Jancsi.) Valszeg az egyik felük pecázik, a másik meg néz maga elé és próbál rájönni, hogy mitől érdekes sport a krikett (nem az). Hazahoztam, bedugtam mindent a megfelelő helyre és így örültem magamnak: Juhéé. Azóta letöltöttük a fél internetet, siessetek ti is, mer’ nem marad.