Az ausztrál internet csodálatos világa

Kata és Tamás több, mint egy éve élnek Ausztrália keleti partján, Brisbane-ben. Ebben az írásukban az internet bekötés körüli mizériájukról mesélnek. Kiköltözésükről és izgalmas életükről blogjukon is olvashattok. 

Na, egy ideje már érett a poszt, felgyülemlett pár megírnivaló, így gyorsan be is pótoljuk. Lehet lesz benne némi technika is, de Deltát és Kudlik Julit látott szerintem mindenki, így baleset nem történhet.

Az egyik legfontosabb, komfortérzetet jelentősen növelő és megoldásra váró probléma az internyet kérdése volt, így hát kezdem ezzel. Eddig egy 10 GB-nyi adatforgalomra hitelesített mobilnetet használtunk, ami kicsit olyan érzés volt, mint amikor szívószálon keresztül próbálunk levegőt venni a víz alatt: annyira elég, hogy ne fulladj meg, de komfortosnak nagy jóindulattal sem nevezném. Mivel a net az egyetlen kapcsolatunk kb. a külvilággal (kapcsolattartás az otthoniak felé, melókeresés, ügyintézés estébé) fontosságát nem hiszem, hogy kell ragozni. Elég sz@r úgy netezni, hogy folyton azt kell figyelned mit nézel meg (nem HD filmekre gondolok), sőt még az automatikus frissítéseket is kikapcsolod minden gépen (nem csak az okoskodótelefonodon), mert simán leránt pár száz megával, ha nem figyelsz.

Szóval, amíg nem volt saját albi (tudom, hogy nem albi, de nem fogok bérleményt írni, mert akkor mindenki egy nyikorgó faparkettás, magas belterű polgári lakásra fog gondolni, amiből itt nem sok van), addig a vezetékes netet nem tudtuk beköttetni, de ez az akadály 3 hete elhárult, így nekiugrottam kiválasztani a legjobb ár/érték arányú szolgáltatót. No, most legyünk kicsit megértőek a kenguruugráltató barátainkkal – mert nagyok a távolságok és rövidek a kábelek – és fogadjuk el, hogy itt csak kétféle netből lehet választani, a lassabb és drága (ADSL), valamint a kicsit gyorsabb és még drágább közül (NBN – National Broadband Network). Igazából az utóbbit csak akkor választhatod, ha jó helyen vagy, mint Juliska néniék a Posta/Matáv telefonhálózat bővítésekor. Question EverythingSzóval felénk csak ADSL volt elérhető, pedig eléggé a belváros közelében vagyunk, de annyi baj legyen. Kínomban, már a betárcsázós netre is előfizettem volna. Vannak mindenféle adatcsomagok, mint a mobilnetnél, csak nagyobb kiszerelésben (100-500 GB), de néhány kegyes szolgáltató ad unlimited csomagot is. Nekünk volt behoznivalónk, így erre neveztünk be, némi pénzmagért menet közben is lehet csomagot módosítani, majd mérem, hogy mennyit használunk, aztán igazítunk. Megrendelés leadva, „Pending státuszban pittyegett kb. 10 napig, aztán kiírták, hogy x napon bekötésre kerül. Vártam, hogy majd egyeztetnek időpontot, mikor jönnek ki bekötni, de időpontot nem kaptam csak e-mail-t (szerencsére ezek már nem leveleket postáznak, pedig érdekes módon erre egy csomóan rá vannak kattanva, mindenki levelezni akar veled, főleg a hivatalok, meg az egészségügy), hogy aktiválták a netet, örüljek. Örültem is, addig, amíg be nem akartam dugni az otthonról hozott jó kis Linksys netcsiholó dobozkámat a fali csatlakozóba.

Intermezzo: az ausztrálok sokat unatkoztak a 80-as évek végén, 90-es évek elején – mikor beütött az internet – és két MadMax film, meg koalaviadal között kifundáltak maguknak egy csatlakozószabványt, amit a világ jelentős része elől (értsd mindenki) eltitkoltak. Ez egy okos moduláris aljzat lett, amibe csak az abók által készített, uszadékfából faragott csatlakozókat lehet bepaszírozni. Az csinál belőle RJ-11-et (telefoncsatlakozó), RJ-12-őt vagy önkényuralmi jelképet, amit szeretnél. Sikerült beszerezni egyet Petitől (ők is új arcok errefelé és összecimboráltunk), ugyanis egy DickSmith-ben tizenx AUD-ért vesztegetnek egy darabot az indiai Ned Kelly-k, annyiért meg Kína teljes éves termelését fel lehet belőle vásárolni, nem mellesleg.

Csati megvolt, kábel bele, de LED-ek nem villognak a routeren. Fejvakarás, telefonálgatás a szupportnak (angolul elmagyarázni amit látok, vagy nem látok és próbálni szűkíteni a hibalehetőségeket) helyszíni segítségkérés pedzegetése. Az 220 AUD lesz, ha nem náluk van a hiba és hiába jönnek ki. Hoppácska, akkor mégis csak átgondolom még egyszer hol lehet a gond.

A bazinagy távolságok miatt ugyanis itt úgy működnek a dolgok, hogy nem küldenek ám mindenhova egy bakancsos, napszemüveges, kertészkalapos Krokodil Dundee-t, a netet beüzemelendő. Crocodile DundeeA te dolgod, hogy az ő beállásuktól (ahol lejön a telefonkábel a póznáról bele a dobozukba) a lakásodban lévő aljzatig eljusson a delej. Ott neked kell végére tenni egy varázsdobozt, amibe beírhatod a kapott login nevet és jelszót (éljen a PPPoE). Mivel ez egy többlakásos komplexum, valaki egyszer, amikor megépült (mikor Linda Kozlowski még csinos menyecske volt és nem egy Hutt), behúzta a csirkebelet a falakba és bekötötte helyi, illetve a központi rendezőbe. Minderről csinált egy szexi kötéslistát/jegyzőkönyvet, oszt ment isten hírével. A kötéslistát azóta slózipapírnak használják a posszumok, a bekötéseket meg vagy babrálta valaki vagy nem. Sikerült kinyitni a dobozokat és belekukkantanom, de multiméter hiányában félfarú órásnak éreztem magam.

Még tettem egy uccsó kísérletet a helyi kompjúter shopban, hátha van ötletük, hol lehet fekália a palatschinkenben, mikor megkérdi tőlem a mókus, hogy biztos van-e modem a router-emben. Ó „Te magasságos!” Mondaná Doc Brown és visszamenne az időben, hogy jól picsánrúgja saját magát (vagy Marty-t).

Hát igen, el lettem kényeztetve a nagy fővárosunkban. ADSL-lel asszem egyetem elején találkoztam még otthon, ahol T mindent telefonvonalon akart adni, még a mobilt is, így hát nem is jutott eszembe, hogy biza ide köll egy modem is. Olyanom nekem nem teccik lenni, ezért nincs villogás, meg korlátlan ingyenmozi. Tudtam, hogy ha rákérdezek, hogy van-e neki, akkor rögtön eladási helyzetet teremtek és hát nekem sincs itt könnyű dolgom, neki se legyen, meg nehogy má’ rámsózzanak egy WiFi-s csillagvizsgálót, mikor nekem csak egy modem kell, amin elől bemegy a halló, hátul meg kijön a vicces videó, úgyhogy megköszöntem és angolosan távoztam. Gyorsan feltúrtam a netet, szereztem egyet használtan (12 AUD-ért), amiért reggel 9-kor 2×10 km-t tekertem (itt a sarki közért is fél napi járóföld, pedig a városban vagyunk) egy öltönyös fazon melóhelyére, aki azt mondja cuki az akcentusom, francia vagyok-e? Nem volt nálam bagett, azzal jól fejbek@rtam volna így reggel 9-kor fél órányi hegynek felfele tekerést követően. Alig láttam még a csipától, így sikerült jól leejtenem lányos zavaromban az eszközöt miközben pénzeztünk. Ilyen az én formám, de azért reméltem, hogy nem lett baja. Persze nem működött. Egyébként is kincstári darabnak tűnt, valszeg a Szent Jobb a Bazilikában ezt szorongatta már pár évtizede.

Ekkor már úgy voltam vele, hogy pityergek kicsit a sarokban embriópózban, miután egy hete fizettem a net-et, az elmúlt egy hetemet a hibadetektálásra kúrtam el, de még mindig nem sikerült működésre bírni világháló lokális csápját. Aztán Peti tippjére találtam egy boltot, ahol olcsón árultak ilyen motyókat, nem is kellett csak egy Tour De France-ot lenyomnom érte és szereztem egyet 21 AUD-ért, újonnan.

Érdekes módon meglepően kevés bolt foglalkozik itt számítástechnikával. Lehet, otthon nem nagyon ül PC előtt az átlagember, mindeki MacBook-ot vesz magának. (Erről jut eszembe találjátok ki mi az a Macca’s. Megfejtés kattintás után. Annyit segítek, hogy hasonló, mint az Éhes Jancsi.) Valszeg az egyik felük pecázik, a másik meg néz maga elé és próbál rájönni, hogy mitől érdekes sport a krikett (nem az).

Hazahoztam, bedugtam mindent a megfelelő helyre és így örültem magamnak:

Internet_Unya

Juhéé. Azóta letöltöttük a fél internetet, siessetek ti is, mer’ nem marad.

Közlekedj okosan Ausztráliában!

Kata és Tamás egy éve élnek Down Under. Pontosabban Ausztrália keleti partján, Brisbane-ben. Kiköltözésükről és izgalmas életükről blogjukon is olvashattok.

Ausztrál vonatAusztráliában a bal oldalon (a rossz oldalon :)) közlekednek az emberek minden szempontból. Az egy dolog, hogy kocsival, busszal és bicóval a bal oldalon kell menni, de a vonatok is fordítva közlekednek, sőt, ami a legviccesebb, hogy az emberek a járdán is a bal oldalon haladnak. Ha nem ott mész, akkor valszeg külföldi vagy, mert a helyiek nagyon figyelnek arra, hogy a járda bal oldalán haladjanak. Egy ismerőstől hallottuk, hogy bizony már meg is szólták érte, amikor nem a bal oldalon sétált.

Vagy ott van pl. a mozgólépcső. Tök szép kulturáltan viselkednek rajta, mindenki libasorban áll a bal oldalon.

Brisbane suburb-ökre van felosztva, összesen kb. 500 db van belőlük, szóval nem piskóta a város mérete. Mi Annerleyben lakunk, közel a belvároshoz, de épp elég messze tőle.

Ausztrál vonat belülrőlAz itteni tömegközlekedés nagyon gyerekcipőben jár, de legalább jó drága. 🙂 A város zónákra van felosztva és annyit fizetsz, ahány zónán keresztül kell utaznod. Illetve nem mindegy, hogy mikor utazol: peak-ben (csúcsidő) vagy off-peakben (csúcsidőn kívül). Peak csak hétköznap van, hajnal 3-tól reggel 8:30-ig és délután 15:30-19:00-ig.

Off-peak pedig hétköznapokon 8:30-15:30-ig és 19:00-től hajnal 3-ig. Valamint hétvégéken és ünnepnapokon egész nap.
Vagy minden egyes utazásnál papír alapú jegyet veszel (ez a legdrágább opció) vagy pedig kiváltasz egy Go Card-ot (plasztik kártya), amire aztán rendszeresen töltögeted fel a pénzt. És sajnos sok kell rá, mert ahogy említettem nagyon drága a tömegközlekedés. Bérlet nincs. A diákoknak meg a nyuggerekeknek van kedvezmény.
Felszállás előtt és leszállás után le kell pittyentened a Go Card-odat a kihelyezett terminálokon. Ez mindig kiírja, hogy mennyi mani maradt még a kártyádon (sajnos baromi gyorsan elmegy a feltöltött pénz…).
Ausztrália Go Card Íme egy példa, hogy mennyibe kerül 1 utazás (ezek után senki nem fogja azt mondani, hogy a havi BKV bérlet drága). Ha otthonról be szeretnék menni a CBD-be (Brisbane belvárosa), az tőlünk 6 megállóra van vonattal (ami itt olyasmi szerepet tölt be, mint otthon a metró), kb. 18 perc utazás. Mindezért a kis utazásért van pofájuk csúcsidőben 4.14 AUD-t / csúcsidőn kívül 3.32 AUD-t elkérni egy útra. Ha mákom van és 1 órán belül visszaérek az állomás területére (tehát lepittyentem a kártyámat a belépőkapuknál), akkor nyert ügyem van, mert csak 1 utat kellett kifizetnem, a hazaút ingyen volt. Ha hosszabb időre kell a belvárosban tartózkodnom, akkor az szívás, mert akkor még egyszer ki kell fizetni a hazautat (csúcsidőben 4.14 AUD, csúcsidőn kívül 3.32 AUD ). Tehát egy ilyen kis több, mint 1 órás kaland csúcsidőben 8.28 AUD, ami durván átszámítva 1800 Ft, csúcsidőn kívül pedig 1400 Ft körül van.
Egy még egyszerűbb példánál maradva: ha csak 1 megállót szeretnék utazni, akkor azért is ki kell pengetni 3.53 AUD-t (kb.750 Ft) csúcsidőben,  2.83 AUD-t (kb. 600 Ft) csúcsidőn kívül.
Van egy olyan “szuper” opció, hogyha 1 héten belül (hétfőtől vasárnapig) minimum 9x utazol tömegközlekedéssel, akkor a hét hátralevő részében már ingyenesen tudsz utazni. Még sosem sikerült ezt az ingyenességet elérni.
A vonatközlekedés okés és pontos (és ráadásul hétköznap 15 percenként jár az összes vonat), de azzal sajnos nem lehet mindenhova eljutni.
Ausztrál busz
A buszozás sajnos nem túl megbízható, ráadásul ha ismeretlen környékre mész, akkor bajban leszel, hogy hol kell leszállnod, mert a busz nem áll meg minden megállóban, csak ha előre jelez az ember. Viszont a megállókat nem mondják be vagy írják ki előre (kivéve néhány járatot). Ilyenkor jól jön a telefonban lévő “GDP”, azzal könnyebb követni a busz útvonalát.
Ausztral busz - kézjelHa fel szeretnél szállni egy buszra, akkor pedig meglepő módon a balkáni “integetős” módszert kell alkalmazni. Ha nem integetsz, akkor nem áll meg a busz és csak nézel, mint hal a szatyorban. Vagy pislogsz, mint pocok a lisztben.

Illetve tömegközlekedés címen lehet még hajókázni is, a neve CityCat. Ezt eddig még csak egyszer próbáltuk ki, mert
nem igazán esett útba. Viszont baromi gyors és élvezetes, szóval nagyon állat lehet nap mint nap ezzel járni munkába.Ausztrália City Cat

Sajnos azonban itt az elsődleges közlekedési eszköz az autó. Gáz, de még egyedül utazni is olcsóbb vele, mintha tömegközlekednél. Szép Új Világ… Külsőbb kerületekbe egész egyszerűen nem igazán lehet eljutni tömegközlekedéssel. Mert mondjuk elvisz valameddig a busz vagy a vonat, de leszállás után a maradék utat gyalog kell megtenned, viszont rájössz, hogy sok helyen nincs járda vagy zebra, hogy át tudj kelni a túloldalra vagy hogy tudd folytatni az utadat a célállomásig. Amíg nem volt kocsink, szembesültünk ezzel párszor, páratlan élmény…
Mivel nem sokan gyalogolnak, így bár hiába szélesek az utak, ha van is járda, az csak egyszemélyes.

A bringa még a lehetséges közlekedési opció, de ahhoz eléggé edzettnek kell lenned, mert bizony igen szép dimbes-dombos a vidék. Néhol olyan meredekek az utcák, hogy akkor sem jársz jól, ha leszállsz a bicódról és tolod a járdán, mert sokszor magadat is nehéz felfelé vonszolni, nemhogy még egy bringát.

Az autós közlekedés jóval nyugisabb itt, mint otthon. Nincsenek anyázások, beintések, leszorítások, kielőzések. Viszont sok a béna sofőr. Szüttyögnek, tötyögnek. Zöldre vált a lámpa, de még szeretnek várni fél percet, mielőtt elindulnak. Ne kérdezzétek, hogy ez miért van…
A lámpák pirosról egyből zöldre váltanak, a narancssárga kimarad. Viszont “visszafele”, tehát, amikor zöldről vált pirosra, akkor van narancssárga.
Olyan, hogy zöld hullám, az itt ismeretlen fogalom.
Igyekszik mindenki betartani a sebességkorlátozásokat, mert durván büntetik a sebességtúllépést. Egy ismerős mesélte, hogy 60 helyett 68-al ment (lejtőről jött le és ott ugye könnyen meglódul a kocsi) és kapott egy cuki 150 dolcsis büntetést érte. Nájsz.
Ja és még egy érdekesség: ittasan is vezethetsz. Na jó, max. 0,05% lehet a megengedett véralkoholszinted.