2016 szeptember 18 - surferek

Országgyűlési vita egy korrupciós ügyről 1923-ban

Két estét hosztoltam a cseh vendégeimet, akiktől megtudtam, hogy ezen a hétvégén Kulturális Örökség Napjai Fesztivál van Budapesten, a programok ingyenesek. Kiválasztották a Parlament Könyvtára programot, amihez én is csatlakoztam, mert még sosem voltam ott. A Parlamentben is utoljára 2002-ben voltam, addig volt érvényes az állandó belépőm, amíg még fotóriporterként dolgoztam. 

A könyvtár rendkívül bájos, a hangulata magával ragad, ahogy belépsz a helyiségbe. Az ott dolgozók lelkesek, és valahogy az az érzésem támadt, hogy a legjobb könyvtárosok dolgozhatnak itt. Segítőkészek, mosolygósak, és nagyon kedvesek mindannyian, akikkel csak beszéltem. Végighallgattuk a Könyvtárat bemutató előadást angolul, amiben nekem az tetszett a legjobban, hogy a könyvtároshölgy nagyon izgult, és elkaptam pár összenézést a kollégáival, amiből a támogató, drukkoló nonverbális üzenetet lehetett kiolvasni. 

Az angol és magyar nyelvű idegenvezetés minden órában váltotta egymást, amíg ott voltam. A vendégeim hamar elmentek, de én ott maradtam. Nyilván nekik, az elsősorban magyar nyelvű könyvek nézegetése nem volt sokáig érdekes. Leragadtam az Országgyűlési Naplók olvasásában, az olvasói különteremben. 1965-től megtalálható és szabadon levehető, olvasgatható. A nyelvezete régies, gazdag, rendkívül szórakoztató és érdekes, teljesen más, mint ahogy mi beszélünk ma. Ezen kívül ami feltünt, hogy a politikusok még államférfiak voltak szinte egytől egyig, valahogy minden egyes felszólalásban a hazaszeretetet, tenniakarást, Magyarország jobbá, fejlettebbé, hasznosabbá tételén munkálkodtak, és főleg azon, hogy az itt élő embereknek tényleg jobb legyen a sorsuk. Elszomorodok, ha belegondolok, hogy manapság a fent felsorolt dolgok, mennyire motiválhatják a képviselőinket. Semennyire. 

A könyvtárban pl. Széchenyi István összes könyvei megtalálhatóak és kikérhetőek még. 800 ezer könyvük van összesen, és ebből kb a tizede szabadon elérhető a könyvtár polcain. 

Érdeklődtem az 1848-as naplók után, de az 1850 előtti könyvek mind védetté nyilvánították, külön elzárt részben tárolják. Előzetes igénylésre azonban azokat a könyveket is meg lehet nézni, csak két könyvtáros kell hozzá, és az egyik folyamatosan feletted áll, miközben olvasgatod őket. 

Az első beszélgetés alatt derült ki egy fiatal könyvtárosfiúval, hogy nem nézhetem meg most azonnal az 1848-as könyveket. Kisétáltam a különteremből kissé csalódottan, és egy másik ott dolgozó idősebb hölgy utánam sietett, és nagyon segítőkészen a tudomásomra hozta, hogy természetesen azokat is megnézhetem, csak előtte lévő napon el kell kérnem telefonon vagy emailben, és használhatom a tudományos vagy akár magánjellegű kutatásaimhoz.