Egy régóta dédelgetett álom vált valóra, amikor Krakkót vettük úti célba. Ez a nem túlságosan nagy város épp megnézhető és kiélvezhető egy hosszú hétvége alatt, anélkül, hogy a folyamatos időhiány miatt csak egy nagy rohanás legyen a városnézésből. A cél mindenképpen a pihenés volt számunkra és, hogy elvegyüljünk a helyiek mindennapjaiban, ahelyett hogy egy turista csoport szoros menetrendjét követve vagy egy hotel szobából kémlelve figyelnénk a várost. Így az Airbnb segítségével egy nagyon kedves lengyel hölgy, Basia lakásában aludhattunk. A nehézkes megérkezés Fapados buszjárattal vágtunk neki az útnak, ami egy kissé hosszabbra sikeredett, mivel a buszsofőr pont a krakkói állomást nem találta. Így az utasok navigálásával még egy órát csak körbe-körbe járkáltunk a városban, ami már önmagában felért egy városnézéssel. Végül megérkeztünk a megadott címre. Enyhítendő az eddigi nehézségeket, kiderült, hogy nem is egy szobát, hanem egy egész lakrészt vehetünk birtokunkba, fürdővel együtt, egy Pesti bérházhoz hasonló kis hangulatos épületben. Azonnal otthon éreztük magunkat és neki is vágtunk a városnak. A lakásunk szerencsére közel volt a főtérhez és szinte minden fontos nevezetesség gyalog is megközelíthető volt számunkra. Első este a központban sétálgattunk és gyönyörködtünk például a Városháza toronyban, és a Mária térben. Nem mehettünk el a minden sarkon megtalálható, szinte tökéletesen egymásra hajazó perecárusok mellett, így abból is bevásároltunk párat. Sajnos mire mi hozzájutottunk a csemegéhez, inkább volt használható önvédelmi eszközként, mint finomságként, de mindenképp ajánlom, hiszen hozzátartozik Lengyelországhoz, csak jobb reggel vásárolni belőle. Mivel még mindig kissé éhesek maradtunk, elcsábultunk a rengeteg nemzetközi konyhát felvonultató éttermek között, ahol nagy meglepetésünkre egy magyar, Balaton elnevezésű kis helybe is belebotlottunk, ám úgy voltunk vele, inkább valami itteni ízre vágyunk. Ennek ellenére sikerült egy amerikai hamburgerezőbe beülni, bár mindenképp megérte a hatalmas adagért. Az est fénypontja a híres E. Wedel csokoládé szalon volt, ahol ez a mennyei édesség szinte minden formában megtalálható. Mivel eléggé fárasztó volt az utazás és a hasunk is tele lett, hamar nyugovóra tértünk, hogy másnap még nagyobb erővel vessük bele magunkat a város forgatagába. Menny és pokol A második nap reggelén éreztem azt, hogy több hét után sikerült kialudnom magamat (azóta is visszasírom Basia ágyát). Egy kedves kis lengyel pékségben kezdtünk a napot, ahol valami isteni süteményeket vásároltunk reggeli gyanánt. A mai nap úti célja Auschwitz. Tudtam, hogy nem lesz éppen egy kéjutazás, de mégis régóta vágyam volt, hogy testközelből is szembesüljek azzal a borzalommal, hátha kicsit jobban megértem a történteket. Egy helyijáratos busszal tudtuk megközelíteni a várost. Amikor megérkeztünk, engem arcon csapott a hely elüzletiesedése. Pár zlotyiért mindent megkaphatsz: csoki, csipsz, ital, kegyeleti tárgyak, virág. Minden egy helyen. Óriási sor kígyózott a bejárat előtt és mivel a lefoglalt időpontnál két órával hamarabb érkeztünk, volt időm megfigyelni az embereket. Sokan minden érzelem nélkül, mint akik Disneyland-be jöttek, nevetgéltek, eszegettek a padon. -Jó, persze nem kell egész végig fapofával ülni-. Megfigyelhetőek voltak még a mindenhol kötelező elemként megjelenő japán turisták, akik mintha nem egészen tudták volna, hogy milyen rendezvényre is jöttek. Pár órával később aztán bejutottunk. Egy kedves lengyel hölgy, akcentussal fűszerezett angolsággal vezetett körbe minket minden megrázó helyszínen. Erről nem is kívánok és nem is lehet igazán írni. Ezt látni kell, amennyiben valaki fogékony erre és bírja az ilyen érzelemdús „kirándulást”. Auschwitz után Krakkó zsidónegyedét kerestük fel, ám pár autentikus bolton és éttermen kívül nagyon nem találtuk nyomát. Az utolsó esténket is a főtér egyik éttermében zártuk, ahol helyi finomságokat kóstoltunk, amiknek a nevét ha agyon vernek sem tudnám felidézni, kimondani meg végképp, nem. Az én választásom leginkább a magyar dödölléhez volt hasonlítható. Auschwitz egy egész napos programnak bizonyult, így már késő este lett mire az étteremből haza jutottunk, így nem vágytunk másra, mint egy kis alvásra. Másnap reggel, még indulás előtt szerettük volna, kicsit csavarogni a városban, így még megnéztük a Waweli-székesegyházat, ami valami csodálatos volt, csak azt sajnáltam, hogy a tűzköpő sárkány szobor ( ami a város egyik nevezetessége) valahogy elfelejtett tüzet köpni a téren, pedig több turistacsoport is reménykedve várta. Otthon édes otthon.. Végül egy sokkal gyorsabb és ügyesebb sofőrrel röpke hat óra alatt haza is értünk Budapestre. Minden pontjában tökéletes kirándulás volt, külön örültem, hogy Airbnb segítségével találtunk szobát, így valóban szinte helyiként lehettünk részesei a város életének, még ha csak egy röpke hétvégére is.