Biztos van geológiai magyarázat arra, hogyan alakult ki Földünknek ez a csodája, de ha ott állunk az Ördögkatlan szélén, és a szavunk eláll a látványtól, akkor valószínűleg a tudományos megközelítés helyett, mi is inkább hiszünk az indián mondának, miszerint Mboi isten földöntúli ereje emelte a sziklákat, melyről a 270 zúgó és vízesés lezúdul. A monda szerint Mboi-t felbosszantotta, hogy az általa kiszemelt indián lány inkább földi szerelmét preferálta, a kenuval menekülő szerelmespár az Iguacu folyón próbált menekülni, de nem számoltak azzal, hogy egy igazán ügyes és hatalmas isten elől nem lehet elmenekülni. Mboi mérgében óriási sziklákat emelt, a vízesés leküzdésére a párnak nem volt esélye. Az Iguacu vízesés Argentína és Brazília határán fekszik, 80%-a az argentín oldalon.  Megközelíteni Buenos Airesből és Rióból is nagyon könnyű, remek low cost légitársaságok repülnek a két helyi reptérre, lehetővé téve akár azt is, hogy a két nagyvárosból egy napos túrát tegyünk. Természetesen ahhoz, hogy ne kelljen kutyafuttában végigrohannunk a nemzeti parkon, célszerűbb két-három napot rászánni a kirándulásra, szálláshelyek minden színvonalon, minden pénztárcának megfelelően vannak. Célszerűbb a brazil oldalt választani mind a szálláshelyeket, mind a vízesés látogatását illetően. Amikor mi megérkeztünk a repülőtérre, a taxisok természetesen egyből letámadtak minket, kiderült, hogy nemcsak a szállodáig visznek el, hanem az egész ott tartózkodásunk  idejére sofőrszolgáltatást nyújtanak a turistáknak. Nagyon jó döntés volt élni ezzel a lehetőséggel, bár helyi buszokkal is lehet közlekedni, de taxisunknak hála, nem voltunk menetrendhez kötve, fél órán belül mindenhol ott volt, ahol szerettük volna. A park egyébként rendkívül jól szervezett, a parkon belül közlekedő kisvasúttal juthatunk el a remekül kiépített turistaösvényekhez. Ahol mindenki kezdi a túrát, a fő attrakció, az Ördög Torka, a Garganta del Diablo. A kisvonatról leszállva körülbelül fél óra sétával érünk a vízesés széléhez, amelyre a lélegzetelállító kifejezés is kevés. Fantasztikus, hogy a vízesés széléig ki lehet sétálni, lenézni a 80 méter magasból hatalmas robajjal ömlő víztömegre, felejthetetlen. Nagyon nehéz otthagyni az Ördög Torkát, de ne aggódjunk, rengeteg csodában lesz még részünk, amikor végigsétálunk az alsó és a felső ösvényen. Az egészben a legszebb, hogy mindegyik vízesés gyönyörű, mindig azt gondoljuk, hogy nem lehet a látványt fokozni, de egy perc múlva újra ott állunk egy új mellett, alatt vagy felett, és nem tudunk megszólalni. Egy teljes napot érdemes rászánni a sétára, a parkon belül remek éttermekben lehet kipihenni a séta fáradalmait. Mi adtunk magunknak még egy napot, és visszamentünk másnap is, a második napon a kalandra helyezve a hangsúlyt. Félóránként indulnak a park bejáratától kalandtúrák, melynek része egy nyitott buszos dzsungel szafari, ahol a helyi növény és állatvilágot fedezhetjük fel, és amelynek a végállomása a kikötő. Kikötő a vízesés alatt? Igen, innen indulnak azok a 20 személyes gumicsónakok, amelyek felvisznek minket a vízesésekig, mindegyikhez annyira közel, amennyire csak lehetséges. Hogy ez mit jelent? Zuhanyozást, mégpedig kiadós zuhanyozást. Félelmetes, de kihagyhatatlan élmény. Akinek ez a rövid leírás nem hozta meg a kedvét, annak egy idézettel zárnám. Theodora Roosevelt mondta, amikor meglátta a vízesést. „Szegény Niagara!!!”