Egy magyar orvoscsoport önkéntesen és térítésmentesen gyógyít rászorulókat. Hallottál már róluk?

Reggel 05.45-kor volt a találkozó az Oktogonon, ahol Dr. Szalai László, a Hajnalfény Egyesület vezetője felvett egy bőrgyógyász társaságában. Abaújszántóra, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városba (valójában egy falu) utaztunk Tokaj-Hegyaljára, ahol az orvoscsoport szűrővizsgálatokat végzett a helyi lakosságon.

Az orvoscsoport 12 éve dolgozik együtt, az első 11 évben a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt működtek, ami az ellátmányt és a finanszírozást biztosította a számukra. Magyarországi mélyszegénységben élő falvak lakosságának szűrése az egyik kiemelt célpontjuk, valamint külföldi és magyar katasztrófasújtotta területek megsegítése. Az orvoscsoport egy évvel ezelőtt egy saját egyesületet hozott létre Hajnalfény néven, hogy gyorsabban reagálhassanak és függetleníthessék magukat. Korábban gyakran előfordult, hogy a világ különböző pontjait ért katasztrófákra nem tudtak időben reagálni, mert amíg a kérvényezett repülőjegy engedélyeztetése tartott, addig más orvoscsoport elutazott oda, és úgymond lekésték a lehetőséget. Részben emiatt is találták ki, hogy saját Egyesületet alapítanak saját finanszírozási rendszerben, hogy kiküszöbölhessék a fenti nagy szervezeten belüli lomhán lassú logisztikai problémákat. A másik ok pedig a függetlenség volt. 

Az orvoscsoport tiszteletdíjat nem vett és nem vesz fel a munkájukért, de az adományok és a saját maguk által befizetett tagdíjak mostanában fogytak el, amit a benzinköltségre, és a szűréshez szükséges alapanyagok megvásárlására fordítottak. Jelenleg részt vesznek önkormányzatok által összefogott szűrővizsgálati programban, ahol maguk a települések pályáznak és az orvosi szűrőprogramot majd a Hajnalfény látja el. Ezen lehetőségek a jövőben már biztosíthatnak a költségek finanszírozásán felül tiszteletdíjak kifizetését is. Természetesen ‘nem erre utaznak’, hogy pénzért dolgozzanak, bár nem mintha ördögtől való dolog lenne pénzt kérni az orvosi munkáért.  

20170407_122735.jpg

Ha csak a saját szakmámat nézem, örömmel ingyen is segítek más rendezvények szervezésében, de már nem tenném havi rendszerességgel éveken keresztül. Ők még is megteszik, mert nekik hivatásuk van, nekem meg csak szakmám. Az esetenkénti fizetett munka viszont nagyobb kedvet csinál az év többi részében elvégzett önkéntes és térítésmentes munkához.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Krónikus térdfájás “rossz” futócipőtől

Pont három éve kezdtem el futni, egy régebben vásárolt Pegasus 28-as Nike cipőben. 2015-ben a Night Run futóverseny előtt nyáron elmentem egy pici budapesti futóboltba új cipőt venni. Gondoltam, ott értenek hozzá, megbízhatok az eladóban. Az eladó hozta sorozatban a különböző márkákat, de kizárólag a Nike termékei jöttek rám, a többi mind kisebb-nagyobb mértékben nyomta a lábfejemet. Az a baj, hogy Frodo széles lábfejem van, harántboltozat-süllyedéssel megtoldva, csak nem szőrös. Akkor rákérdeztem, hogy pronáló/neutral/szupináló lábam van-e, de a srác rávágta, hogy sima neutrál cipő kell nekem. Mondtam neki, hogy én ebben nem vagyok biztos az utcai cipők sarokkopásait megnézve, de ő ragaszkodott hozzá, hogy neutrális a lábam. Végül is ő a profi, megvettem tehát egy Nike Pegazus 32-es cipőt. 

Ebben a cipőben futottam 2016 év végéig, amikor vettem egy másik cipőt, hogy legyen mit cserélgetni. Minden szakcikk azt írja, hogy a futócipőket váltogatni kell. Októberben a Westend Nike boltjában vettem egy Nike Flyknit Max cipőt, ami 70 000 Ft-ról volt 42 ezerre leárazva. Azért mentem a Nike Westendbe, mert ha csak a Nike jó rám, akkor felesleges futószaküzletekben kísérletezgetni újra más brandekkel. 

Pár héttel később elkezdett fájni a térdem futás közben, de mindig csak 6-8 km után, majd novemberben futottam egy félmaratont, ami úgy zajlott, hogy az első 10 km gondtalan volt, majd a másik 11 km-ert szó szerint bőgve futottam/gyalogoltam le, annyira sajgott akkor már mindkét térdem, főleg a bal. Utána két napig nem álltam a lábamra. Olvasgattam mindenféle okos cikkeket, mitől fájhat a térd, na ennek van ezer indoklása. A futós szakértős ismerősem azzal jöttek, hogy jó cipő kell. Basszus az van, csak jó cipőim vannak, nem ez az ok!

Idén januárban csináltattam egy térd MR-t, amiből kiderült, hogy gyulladás és ciszta van a bal térdemben, maga a porc jól van. A novemberi félmaraton óta mostanáig nagyon keveset futottam, összesen 140 km-ert, ez anno a két havi adagom volt. Fagyokban nem volt kedvem futkorászni. Nemrég elmentem a MaratonMan Depoba a Pacsirtamező utcába úszószemüveget venni. Odatévedtem a futócipő falhoz, és két kedves eladó is odajött hozzám segíteni. Kiderült, hogy a lábam PRONÁL. Megmutatták hogyan kéne állni a sípcsontomnak, és ehhez képest hogyan dől ki nyugalmi helyzetben mindkét bokám. 

Ma visszamentem lábállásvizsgálatra, ami beigazolta a pronáló lábam diagnosztizálását. 5 percig futottam mezitláb egy futópadon, mait felvettek videóra. Visszanézve lépésenként kikockázva tisztán lehetett látni a felvételeken, hogy talajérkezéskor a bokám befelé dől. 16%-os volt az eltérés, és kb. 8%-ig való eltérés a láb még neutrális. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Mivel foglalkozol? Rákos vagyok

FlagUSA.jpegSzázhatvanegyedik vendégem az amerikai Marilyn (46) volt Orange városából, Californiából. Referenciája szerint egy vendéget hosztolt, de ő maga azt mesélte, hogy kb. 20-30 CS vendég volt eddig nála. Azt nem tudom azok miért nem írtak róla referenciát. Magán zeneórákat ad diákoknak, valamint terveiben van, hogy a jövőben magán beszéldterápia órákat adjon agyvérzést kapott betegeknek. Valamint angol kiejtést is tanít külföldieknek. A beszédterápia órákat 6 évvel ezelőtt egy munkahelyen végezte, de mostantól önállósítani szeretné magát. Három estét láttam vendégül. 

Marylin 6 évvel ezelőtt, 40 évesen petefészek és gyomorrákot kapott. Elmesélte, hogy tünetek úgy kezdődtek, hogy az emésztésével voltak gondok, vagy ment a hasa, vagy az ellenkezője, viszont nem tudta ételekhez kötni, mivel abban az időben nyers vegán táplálkozási módot folytatott. Ugyanakkor az állandó hasfájás mellett az emésztési problémái hónapokig nem múltak el. Ekkor ment el az orvoshoz, ahol minden tesztje negatívan tért vissza. Súlya se változott, mindig is vékony és izmos volt, a betegsége elején és most is ugyanúgy megtartotta a testalkatát. Később egy másik orvos abból megmondta, hogy rákos, hogy a kezét az alhasára tette, és abból érezte a masszív csomót. A következő héten megműtötték, a vágása a mell alatt kezdődik, egészen le a szeméremdomb aljáig. Láttam a friss műtéti vágásról egy fényképet, hát mint mondjak erre…. látványos volt. (én szeretek filmeket/videókat nézni műtétekről is, szóval ez nekem inkább izgalmas, és egyáltalán nem undorító)

Ha belegondolunk, félelmetes, hogy valakinek néhány hónapig megy a hasa és/vagy szorulása van, de nem fáj semmilye, és három hónappal később az orvosok közlik vele, hogy mindenhol szétterjedve ott van a daganat. Egy ilyen vizit után hogyan hagyja el az ember az orvosi rendelőt, és megy haza? Ilyenkor összezuhannak és a földön fetrengve zokognak, vagy zombiként homályos ködben és néma csendben hazavonszolják magukat a frissen rossz hírt kapott rákos betegek? HELO. Valószínűleg. Meg. Fogsz. Halni. 

Kivették a két petefészkét, a méhét, a nyirokcsomóit, és a fél gyomrát, ahol rákos sejteket találtak. Utána két és fél évig tartott a kemoterápiája, de kezdett rá rosszul reagálni, és saját döntésére abbahagyta. Két és fél éve már nincs kemón, és a rendszeres tesztek szerint a rák sem tért vissza. Az orvosok 20% túlélést jósoltak a betegségéből, ő ezek szerint ebbe a 20%-ba tartozott. 

Marilyn nővére is rákban halt meg pontosan akkor, amikor a vendégemnél kiderült a betegsége. A műtét után nem tudott visszamenni dolgozni, és beköltözött a nővére lakásába. Ezzel gyakorlatlag a legnagyobb havi költségét spórolta meg. Az Egyesült Államoktól kap havonta támogatást, ami súlyos betegeknek jár, nálunk ez a leszázalékolt rokkantnyugdíj lehet. Emellett pedig zeneórákat ad skype-on keresztül. A betegsége előtt vált el a férjétől, gyerekük nem volt. Sohasem akart gyerekeket. Most egy 34 éves olasz férfival él távkapcsolatban, de hamarosan összeköltöznek. 

Most két és fél hónapig utazik, és az eddig hosztolt vendégeinél lakik, és azok barátainál. Az egész utazásra sikerült ingyenszállást találni, előre két és fél hónapra megtervezve. Én voltam az egyetlen hoszt, akit “klasszikusan” a couchsurfingen keresztül talált meg. 

Marilyn fő témája a rák, és nem is tud ebből kiesni. Én egy évvel vagyok a gerincműtétem után, és mivel naponta kell tornáznom, nekem is minden a gerincemről szól. Neki meg a rákjáról, csak a különbség az, hogy az ő betegségébe bele lehet halni, az enyém legrosszabb esetben “csak” derékfájással jár, vagy új műtétek sorozatával. Mondjuk ok, akár le is bénulhatok. De nem hiszem. 

Marilyn elképesztően okos, és jó hallgatni a történeteit, beszámolóit. Izgalmasan és érdekesen beszél, ezért nagyon szivesen beszéltettem. Ez volt jellemző minden napunkra. Pár kérdése neki is volt felém, de miután válaszoltam neki, pl. a mi történt anyukád vizsgálatán, én meg részletes elbeszélésbe kezdtem, de közben feltünt, hogy nem érdekli igazán a történet, csak udvariasan megkérdezte. Gyorsan abba is hagytam a történet közepén (nem vette észre) és visszakérdeztem valamit róla.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Instant kávét vittem Rómába

Huszonkilencedik hosztom Rómában Adriano (47) volt. Ő is messze lakott a belvárostól, Róma üzleti negyedében kellett kiszállnom a metróból, ahova a vendéglátóm mindig értem jött és hazavitt kocsial. Adriano a reptérre is kijött értem, 15 percre lakik onnan. Mondtam neki, hogy várjon egy táblával a nevemmel, hogy megismerjem, de ő ismert rám. Mindig is vágytam rá, hogy láthassam a nevemet egy táblán egy limuzin sofőr kezében a reptéren, de ezt még nem sikerült abszorválnom. A gyerekszobában aludtam és volt külön fürdőszobám. Adriano családja decemberben költözött el tőle, azóta hosztol vendégeket újra. Csak néhány referenciája van. Adrianonál három napot maradtam.  

Adriano 10 éve ismerkedett meg a francia barátnőjével és két gyerekük született. A család maradt Rómában, és a hétvégeket a gyerekek nála töltik. Adrianonak van egy főzős honlapja, olyan, mint nálunk a nosalty. A hirdetési bevételekből él, valamint más cégeknek is készít honlapot, mint web designer. Adriano minden nap az édesanyjánál ebédel, és a szive összetört, amikor elköltöztek tőle a gyerekei, mert a lányához intenzíven erős kötődés fűzi. A barátnőjével a kapcsolata már 5 éve tönkrement, külön szobában aludtak, de a gyerekek miatt együttmaradtak. 

Péntek délben érkeztem a reptérre, miután lepakoltam a cuccaimat, Adriano eldobott a metrómegállóhoz, gyorsan be akartam menni a városba, hogy ne veszítsem el az első napomat. Elmetróztam a Spanyol lépcsőhöz, fényképezgettem, felmentem a lépcsőkön, majd elsétáltam a Borghese parkba.

img_20170217_084137_105.jpg

Néhány órát mászkáltam a parkban, majd visszasétáltam egy másik útvonalon keresztül. Vettem közben helyi SIM kártyát 20 Euróért, hogy legyen 2GB mobilinternetem. 

Este a metrómegállóban várt rám Adriano, és elmentünk egy óriási szupermarketba bevásárolni. Elköltöttem 38 Eurót mindenféle hozzávalókra. Hazaérkezésünkor csináltam salátát, és jóízűen megettük. Valahogy jobbak az alapanyagok Rómában, mint itthon. Adrianonak hoztam ajándékba Pick szalámit, amitől teljesen odavolt milyen finom. Tényleg az. Éjjel 03.00-ig beszélgettünk. Adriano fantasztikus ember, gazdagabb az aktív angol szókincse, mint az enyém. Valami hihetetlen jó volt a közelében lenni, dumálni vele. Humoros, hihetetlenül empatikus, jó ráérzésű, magas érzelmi intelligenciával rendelkező, okos férfi. Tipikusan az a pasi, hogyha még néhány nappal több időt töltök vele, menthetetlenül beleszerelmesedek, annak ellenére, hogy külsőre nem az esetem. Volt már ilyen. 

20170212_170347.jpg

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Forradalmi megoldás hazai állami iskoláknak a skandináv színvonalú nyelvoktatásért

Amikor gimnazista voltam, az angol tanárunk a házifeladatokat legfőkébb tesztkérdésekre, és munkafüzetben kitöltendő feladatokra koncentrálta. Házifeladat: 14. oldal, 2-es és 3-es példa. Szevasztok. Kizárólag azok az osztálytársaim középfokuztak a gimnáziumban, akik külön nyelvi órákra jártak. Többségünk az egyetemi évei alatt tanult meg angolul, én például csak 35 éves koromra. (addig nem érdekelt az angol, és nem is kellett, de ez egy másik történet)

Azóta eltelt több, mint 20 év, és a nyelvi oktatás állami iskolákban semmilyen szinten nem emelkedett. A 18 éves unokaöcsém jövőre érettségizik, általános és gimnázium osztályaiban végig tanult angolul, azaz 12 éve angolozik, de alapvető társalgásra nem képes. A 16 éves keresztlányom a középfokú írásbeli nyelvvizsgát múlt héten tette le, mindezt úgy, hogy szeptember óta magántanárhoz jár (havi 20 000 Ft költség), a törökbálinti gimnázium nyelvoktatási színvonala nem készítette fel megfelelően, még úgy sem, hogy a nulladik évfolyamon csak angolul tanult napi 4 órában. A másik 16 éves unokaöcsém angolja szintén értékelhetetlen, beszélgetni senkivel se tudna. 13 éves unokahúgom kb. mondókákat ha tud.  

És mindezt hasonlítsuk össze a skandináv országokkal: A gyerekek szintén általános iskolában kezdenek el angolul tanulni, de 12 éves korukra már képesek társalogni bármiről nyilván az ő szintükön, a saját maguk kommunikációs képességeikkel. Gimnáziumra az angoltudásuk második nyelvként értelmezhető az életükben, bármikor átváltanak angolra a svédből/dánból/finnből. Nem, nem vesznek magánórákat, és nem tanulják napi 5 órában az angolt. Ugyanannyi angolórájuk van egy héten, mint egy átlagos gimnáziumban Magyarországon. Heti 3-5 órában tanulnak angolul. 

Hogy mi a különbség? A tanárjukat motiválja, hogy megtanítsa őket angolul. Házifeladatként esszéket ad fel nekik, amiket másnapra be kell adniuk. Egy-két oldalas dolgozat arról, milyen filmet láttak legutóbb és az miről szólt. Mi történt velük a hétvégén stb stb. A tanár van annyira kreatív, hogy feldobjon mindig új témát, és esszét írasson velük róla. A gyerek képtelen tanulni, ezt nem lehet szünetben a padtársról lemásolni. A dolgozatát legközelebb visszakapja kijavítva. 

A skandináv országokban a tanár megrendelheti a legjobb tankönyveket és munkafüzeteket. Használhatják az internetet nyújtotta nyelvtanulós applikációkat, az iskolákban alapfeltétel az ipad vagy más táblagép, minden gyereknek van okostelefonja, a wifijük erős. 

A skandináv nyelvekhez az angol jobban haosnlít, azaz a gyerekek könnyebben tanulják meg, mint a magyar gyerekek. 

ebc984c1526d883304f0e3dd06b211c8_english-class-chalkboard-with-clipart-of-english-class_550-364.jpeg

Miért nem tudja ugyanezt egy Magyarországon tanító angol tanár? Mert MINDEGYIK húz haza 14.00-kor, hogy megkezdhesse a magánóráit, amit estig tol, és mindezért kap óránként adómentesen 3-4-5 ezer forintot. A teljes havi fizetése meg 200 ezer forint. (Nyilván a bére függ attól, hogy hány éve tanít, és milyen pótlékokat kap. Én itt átlagfizetést számoltam). Este 20.00 után nem fog hozzálátni 30 db 2 oldalas esszét kijavítani másnapra. A szakmai tudását a magántanítványaira fókuszálja. 

Emelett egy Magyarországon tanító nyelvtanár a legsilányabb tankönyvet rendelheti meg, mert a tankönyvi keret 15 000 Ft, amiből minden tankönyvet fedezni kell. Emiatt a tanárok úgy spórolnak, hogy nem tanítják le a tankönyv összes sorozatát az iskola végéig, azaz mesterségesen visszatartják a tananyagot. Ha a szülőktől külön kérik, hogy vegyenek tankönyveket és hozzák be az iskolába, az törvénytelen, és ezért a tanárt feljelenthetik. 

Az iskolák számítógépesparkja gyatra. A tanár ugyan fénymásolhat jobb tankönyvekből, de limitált oldalszámban, ami a töredékét sem fedezi a szükségesnek. 

A fehér táblához tartozó filcet megkapják a tanárok év elején, ami az eéső három hónapra elég, utána a tanár a saját fizetéséből veszi a filcet. 

A nyelvtanuló szoftvereket, applikációkat nem tudja az iskolai órákra bevonni, mivel a gyerekeknek nincs mobilinternetjük, a wifi pedig nem engedi be minden gyereket korlátlanul, vagy egyáltalán nincsen wifi az iskolában. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Egy római, aki nem tudja hol van a Vatikán

Harmincadik hosztom a 40 éves Luca volt Rómában. Informatikai tanácsadó egy tanácsadó cégnél. Ő is, mint Adriano, válaszolt a nyilvános hoszt keresésemre, és meghívott az otthonába. Luca Guidonában lakott, ahova 50 perces vonatút vitt a Termini vasútállomásról. Ő volt a második hosztom, és már három napja Rómában voltam. Az első hosztomról egy következő posztban írok. 

Megérkezésem után egyenesen elautóztunk egy közeli óriási élelmiszerüzletbe bevásárolni, mivel nála is főzni szándékoztam reggel és este. Vettünk mindenféle nagyon jó olasz alapanyagokat a ketogén reggelikhez és vacsorákhoz. 40 euró volt a számla, amit a tiltakozásom ellenére Luca kifizetett a kasszánál. Nekem is sokszor főztek már a vendégeik, de mindig kizárólag ők vették meg a hozzávalókat. 

A nappaliban kaptam szállást egy kihúzható kanapén. Átöltöztünk, és elmentünk futni. Azt mondta, hogy egy nagyon jó helyre fog vinni, de egy záptojás szagú sötét helyre autóztunk, valószínűleg egy gyár lehetett a környéken, nem kérdeztem. Szervízutakon futottunk 5 km-ert. Luca fél éve nem futott, és konkrétan másfél kilométer után elkezdett nagyon szenvedni. Ugyan továbbra is tartottam a tempót, de megszántam és a tervezett 7 km helyett csak 5 km-ert kocogtunk. Nem akartam kinyírni a vendéglátómat az első nap. Végtelenül büszke voltam magamra, hogy nem csak megutaztattam a futócipőmet, hanem használtam is. 

Utána hazajöttünk, és gyakorlatilag a találkozásunk után már rögtön szembesültem a problémával, hogy Luca nem beszél angolul. Amit én mondtam neki, abból gyakorlatilag nem értett semmit, ha meg ő beszélt, akkor egymás után pakolt angol szavakat, amiknek nem sok értelme volt, de ha az egész mondandóra egyben figyeltem, akkor nagyjából lehetett követni mit akar. 

Luca a kezdő nyelvtanulók hibájában leledzik még, hogy angolul úgy beszél, hogy az anyanyelvéből indul ki és ahhoz viszonyít mindent. Nem angolul gondolkodik, az angolt nem külön nyelvként kezeli, külön logikával, nyelvtannal és szókincssel, hanem mindent az olaszhoz viszonyít és fordít. Mikor mondtam neki valamit, láttam, hogy nem érti, és definiáltam neki a szó jelentését, a reagálása mindig kivétel nélkül az volt, hogy egy olasz szóval reagált rá. Azaz megértette, és egyből mondta hogyan van az olaszul. Próbáltam neki elmondani, hogy teljesen mindegy, hogy van olaszul, mivel én nem tudok olaszul, és most épp angolul próbálunk kommunikálni, ezért a fordítgatós módszere a mi beszélgetésünkön nem segít. De rajta sem!

Áttértem egy óvodai angol szintre, mondjuk ‘we go city now’, kb. ezzel lehetett boldogulni. Mindezek mellett Luca egy fantasztikusan kedves személyiség. Rettentően türelmes, és hisztitűrő. Időnként kissé hevesebb és türelmetlenebb (értsd: bunkóbb) reagálásaimon sem sértődött meg. A kommunikációnk egyik alapvető problémája az volt, hogy Luca nem ismeri az angol számokat. Pl. mesélt egy helyi politikusról, aki az önkormányzati választási kampányára 100 millió eurót költött közpénzből. Mondom 100 millió? Az lehetetlen, mert az rengeteg. Erre félrenéz, számol magában, majd kijavítja magát: 1 millió. Hát mondom szerintem az teljesen reális, és nem is annyira sok (ha mondjuk saját pénzéből fizetné). Értitek, az olaszok felháborodnak a plakátozásra költött összegek miatt, úgy többségében. Nálunk a szavazóbázis kis része háborodik fel ugyanezen, ezért is lesz a Fidesznek jövőre is kétharmada. 

Egyébként vannak komikus elemei az olasz politikának is. Például az oktatási miniszternek nincs diplomája. Lucának sincsen, és ő is politikus akar lenni. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Bikram jóga derékfájósoknak

Bikram jóga évek óta rendkívül népszerű a jógázók és a fogyókúrázók körében. 40 fokra fűtik a termet, és 45 %-ra párásítják a terem páratartalmát. Szóval rohadt meleg van, 5 percen belül izzadsz. Nagyon, nagyon izzadsz. Sok híresség látogat bikram jóga stúdiókat világszerte. Egy alkalommal nekem is volt szerencsém együtt jógázni Londonban David Beckhamel. De Madonna kedvenc jógastílusa is, vele még nem futottam össze. Budapesten a Hattyúházba is jár néhány híresség, korábban rendszeresen izzadtam együtt ugyanazon az órákon Gattyán Györggyel is. Ő azért híres, mert nemkicsit gazdag.

Fixált 26 ászana, amit minden alkalommal ugyanabban a sorrendben ismételünk egymás után. Idén már 10 éve bikramozom, és 5 éve derékfájdalommal küzdök. Sajnos nem tudtam, hogy porckorongsérv miatt alakult ki a krónikus derékfájdalom, azt hittem 2-3-4-5 éve, hogy csak megerőltettem. Az ászanákat változtatás nélkül csináltam éveken keresztül, ami rendkívül veszélyes porckorongsérves betegeknek, olyannyira, hogy néhány ászana a sérvet nem csak nyomás alatt tartja, hanem “segíti” is benne, hogy nagyobb legyen, akár egészen a kiszakadásig is. Az én L5/S1 porckorongom kiszakadt 2015 nyarán, amitől sikerült lebénulni, az előtte lévő hetekben hagytam abba a bikram jógát. Én a sérvet csomagban kaptam: 4 évi spinning, rossz tartásban futás és ülés, állás, és genetikai okok is (a családomban MINDENKI porckorongsérves)

Tavaly márciusban megműtötték a porckorongsérvemet és októberben tértem vissza a hattyúházi stúdióba. A legtöbb ászanán azonban változtatni kellett, vagy teljesen kihagyni, és helyette mást csinálni. Ha te is derékfájdalommal, porckorongsérvvel küzdesz, javaslom módosíts te is az ászanákon, akár valamelyik bikramjóga stúdiót látogatod, akár hatha jógázol. Megmutatom nektek én mit csinálok az órákon, amitől nem fájdul meg a derekam, és a lumbális területen lévő porckorongok se kerülnek terhelés alá. Csak azokról az ászanákról fogok írni, amiken változtattam: a 26-ból 13 gyakorlaton módosítottam. 

2. Ardha Chandrasana és Pada Hasthasana (Félholdállás és gólyaállás) – az oldalra és hátra hajlásnál én már nem tudok olyan mélyre lemenni, mint korábban, a csigolyáimban lévő csavarok akadályoznak ebben, de igyekszem a feladatokat helyesen végezni enyhe oldalra/hátra hajlásban is. Az előrehajlás azonban mivel TILOS porckorongsérveseknek, ezért ehelyett én lemegyek lefelénéző kutyába, és azt tartom ki, amíg a többiek is a combjukra hajolva állnak. 

down-dog-jen1-700x469.jpg

5. Dandayamana Janushirasana (Fej-térdtartás álló helyzetben) – amíg a többiek előrehajlásban megragadják a talpukat és kinyújtják a lábukat maguk előtt, én felemelem ugyanazt a lábamat és a térdemnél behajlítva tartom magam előtt a combomat. A karjaimat feszesen tartom magam mellett lógatva. Figyelek arra, hogy a csipőt kicsit magam alá billentsem, hasizmok, fenékizmok, lábizmok mindkét lábban végig feszesek. Közben a felsőtestemet is felfelé nyújtom. A póz harmadik, negyeik szakaszában, amikor a többiek ráhajolnak a combjukra, akkor én magam elé nyújtom a lábamat. A műtét sajnos ismét akadályoz abban, hogy szépen párhuzamosan álljon a lábam a talajhoz képest, viszonylag kis szögben tudom megfeszítve magam elé nyújtani a lábam, de ez is rendkívül jól erősíti a combizmokat. Arra szintén ügyelni kell, hogy a csipőt közben fokozatosan billentsük magunk alá. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Vendégem startup ötlete: budapesti exprostituáltaknak barista karrier

pelarge.gifSzázhatvanadik vendégem a perui Aruel (27), aki Portlandben, az Egyesült Államokban él. Zöldkártyája van, amit pár éve kapott meg, állampolgársága továbbra is csak perui. Előtte illegálisan élt az Államokban. Konkrétan nem is értem, hogy érvényes vizum nélkül hogy lehet iskolába járni? 30 vendégtől van referenciája, és kb. 10 alkalommal volt ő a vendég, 2009 óta tagja a Couchsurfingnek. Két éjszakára mondtam neki igent. 

Kora este érkezett, én még a félmaratont hevertem ki, ezért meggondoltam, hogy hova és mikor megyek fájós térdekkel. Ültünk a kanapémon, és kisvártatva megjegyeztem, hogy nagyon fura az akcentusa, érzem, hogy az anyanyelve angol, mégis hallok valami akcentust, amire még az se mondanám, hogy spanyol. Elmesélte, hogy ő nem amerikai, 11 éves volt, amikor Peruból Portlandbe költözött a szüleivel. Erre még jobban meglepődtem, mert ha valaki ilyen kiskamasz korában vált országot, rendszerint tökéletesen elsajátítja új hazája nyelvét és akcentusát. És fura, hogy ő nem. Erre kissé zavartan reagált, hogy 15 évesen történt egy autóbalesete, aminek következtében agysérülése lett. Ettől újra kellett tanulnia beszélni és járni. Ez a folyamat egy évig tartott, de nem múlt el nyomtalanul. Azaz, amit én akcentusnak hallottam a beszédében, az gyakorlatilag beszédhiba. A járása pedig féloldalasan hordja magát, olyan mint egy akut porckorongsérves beteg isiásszal.

A beszélgetésünk alatt elújságolta, hogy a nyáron Svájcban megismerkedett egy dél-amerikai lánnyal, akibe beleszeretett, és két héttel később feleségül kérte, de a lány azt mondta, hogy várjanak még. Miatta itt akar maradni Európában. Portlandben ingatlanügynökként dolgozik. A közeli terve pedig az, hogy Bécsben vagy Budapesten nyit egy nonprofit kávézót, amiben prostituáltak fognak dolgozni. Vagyis olyan kurvák, amik már nem űzik az ipart, és szeretnének karriert váltani. Kérdeztem, hogy mitől lenne ez nonprofit? A kávézó nyereségét jótékony célokra fogja költeni? Azt mondja, dehogyis. Attól nonprofit, hogy exprostikkal fog dolgozni. Mert vannak dolgozó lányok, akik szeretnének már valami mást csinálni, de nem tudnak, mert az önéletrajzukba nem tudják beleirni, hogy prostitució, ő viszont adna nekik lehetőséget. 

Bámultam rá, és próbáltam elképzelni, hogyha Budapesten nyílik ez a kávézó (Bécsben is magyar lányok dolgoznak az utcán, tehát egyszerűbb itt maradni), akkor hogy fog baristákat hozzá castingolni? Hogy találja meg a volt kurvákat, vagy az átmeneti állapotban iparkodó lányokat? Mondjuk végiggrasszálja a Körutat, hogy hé, itt a névjegyem, ha állást akarsz váltani? Ezeket a gondolataimat nem osztottam meg vele, csak magamban eltünődtem. 

Neki annyit mondtam, hogy nem látom a sikerét abban, hogyan éri el ezeket a lányokat. Az volt a válasza, hogy neki is fogalma sincsen. Több értelmét látnám, ha mondjuk fogyatékosokkal dolgoztatna a kávézójában, erre szerintem még állami támogatást is felvehetne, de minimum kapna rá adókedvezményt. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Sugar baby, barátnő vagy kurva?

Nemrég az Index írt egy cikket egy speciális társkereső szolgáltatásról, ami célzottan sugár daddyknek és sugar babyknek szól, magyarul olyan párokat hoznak össze, ahol az egyik fél folyamatos anyagi juttatásban részesíti a másikat, azért, hogy az vele legyen. 

Nincs is ezzel semmi gond, ha a felek a maguk helyén kezelik a dolgokat. Ha egy férfi kapcsolatot kezd egy nővel, és azt folyamatosan támogatja anyagilag, akkor gyakorlatilag van egy saját kurvája. A legaranyosabb a dologban az, hogy ezek a férfiak egyébként váltig hangoztatják, hogy ők sosem voltak még prostival, miközben évek óta finanszíroznak egyet. Takarító is lehet valaki úgy, hogy sok ügyfele van és sok házhoz jár dolgozni, vagy elszegődik egy házhoz, ahova minden nap megy dolgozni. Mindkét esetben takarítőnő marad, csak az ügyfelek száma egy vagy sok.

A férfiak persze tökéletesen megnyugtatják magukat azzal, hogy nekik sok pénzük van, amit szivesen megosztanak a “barátnőjükkel”. Azaz inkább költenek a barátnőjükre, nem hiszem, hogy bármelyük is teljes pénzügyi hozzáférést és szabad kezet adna az eltartottuk kezébe. Azt is megmagyarázzák maguknak, hogy ők szeretik egymást, és ez nem a pénzről szól. Áhh nem is! Rendben, akkor próbálják ki, hogy nem adnak egy fillért se néhány hónapig a barátnőjüknek, aztán nézzék meg, tombol-e még a szerelem utána is? Esetleg ha hard core verzióban akarják tesztelgetni a csajukat, akkor tegyék is ki abból a lakásból, amit ők finanszíroznak, és nézzék meg, hogy megáll-e a saját lábán életük párja? Azaz továbbra is olvad-e a cukor, ha a barátnőnek vissza kellett költöznie a szüleihez, vagy meghúznia magát egy haverja kanapéján?

Van aki csak ideiglenesen űzi az ipart, és a férfi támogatásából finanszírozza az egyetemi oktatását, diákhitelét, de egyetem után dolgozni szeretne. Büszkesége meg nincsen, hogy a suli mellett kávézóba, kocsmába menjen dolgozni, mint a többi “rendes” lány. Én 20 évesen étteremben/kocsmában voltam felszolgáló, és nagyon jól kerestem. Nem tudtam volna a fizetésemből Louis Vutton táskát venni, de amire szükségem volt, azt megvettem magamnak. És büszke voltam arra, hogy eltartom magamat. Azt gondolom, hogy ez elsősorban nevelés kérdése: az én szüleim arra tanítottak, hogy tanuljunk és legyünk kreatívak, és csináljuk meg magunkat, nem pedig arra, hogy fogjak egy gazdag férjet. Ha neked van épp egy tizenéves lányod, a te felelősséged, hogy milyen példát mutatsz neki és milyen irányba indítod el az életét.

A legtöbb sugar baby célja, hogy hosszabb távon férjhez menjen valamelyik tehetős férfihoz, mivel tudják magukról, hogy nem sokáig lesznek fiatalok, és 30 után már nehezebb egy kitartót találni. Nem tudom, hogy azért, mert tudják magukról, hogy önmaguktól semmit sem képesek felmutatni, és ez később is így lesz, vagy azért, mert a személyiségük olyan, hogy mindig a könnyebb megoldást választják. De ez nem is csak a korról szól. Ha papír van a kezükbe, akkor megnyugszanak. A házasság legalizálja a prostitúciót. Hozzáteszem, ha a sugar daddyk elvettek feleségül egy sugar babyt, az attól még továbbra is kurva marad, ha nem megy el dolgozni. Persze ilyenkor gyorsan szülnek 1-2 gyereket, hogy lehessen a kölykökre mutogatni, miattuk nem dolgoznak. Ez különösen aranyos, amikor a gyerek már iskolás, kiskamasz, de még anya mindig “nem tudott” elmenni dolgozni. És mindig mindig van kifogás, hogy miért nem. Itt van egy angol lány, aki nem is akar dolgozni. Érdemes megnézni a cikk alján a videót is, amin beszél az életéről és a sugar babységről. 

t-the-young-and-the-rentless-08-2016.jpg

Ha a férfi tényleg gazdag, nem azért kell elmenni dolgozni, mert kell a pénz kenyérre, hanem, hogy legyen miért felkelni. Ne butuljon el teljesen az agyad. Használd, és érezd azt, hogy szüksége van a munkádra valakinek, és a társadalomnak. Van néhány példa a szupergazdagoknál, hogy alapítványt hoznak létre, ahol a feleség fog dolgozni teljes munkaidőben, ilyen szimpatikus eset a Bill és Melinda Gates Foundation is, ahol ugye már a házaspár dolgozik teljes munkaidőben. Vagy Marc Zuckerbergéknél, Priscilla kezeli a közös alapítványukat, amíg Mark Facebookozik. Az összes igazán sikeres férfi mellett egy dolgozó nő áll. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Ne viccelődjünk leszbikusokkal a leszbikusokon

Százötvenkilencedik vendégemet, Marinát (36) három napig hosztoltam, Kanadából, Albertából érkezett hozzám. Marina nem hosztolt még senkit, mert egy erdő közepén lakik, és oda nem akar menni senki. Hozott nekem mandula lisztet és amerikai kiadású Runner’s World magazint. Nem magától találta ki, hogy ezeknek a dolgoknak nagyon örülök, hanem kérdezte mit szeretnék ajándékba. Évente 4 hónapig az a munkája, hogy felmászik egy toronyba és megnézi, van-e aznap erdőtűz. Ha van, akkor értesíti a hatóságokat.

Volt egy vita közöttünk, nem igazán vita, inkább véleménykülönbségnek hívnám. Mondtam neki, hogy én nem bírnék erdőben élni hónapokig nomád körülmények között. Megkérdezte, hogy ha utazom hova szeretek menni. Mondtam, hogy a kulturát részesítem előnyben, azaz a városokat, múzeumokat, utcákat, tereket, épületeket szeretem. És szeretem a természetet, de kizárólag nyáron és max néhány napig tudom elképzelni, hogy sátrazzak vagy lakókocsizzak. Mondjuk romantikus körülmények között egy új kapcsolatban el tudnám képzelni, hogy letáborozunk hetekre egy gyönyörű kanadai hegyes-völgyes-tavas környékre egy jól felszert zuhanyzós lakokocsival, de gondolom a víz ugyanúgy kifogy pár nap után abból is. És két hét után már az is unalmas lenne. Mire ő, ja hát te nem szereted a természetet. Mondom, dehogynem, szeretem, de nem 4 hónapon keresztűl minden évben. Városi lány vagyok, szükségem van a civilizációra, a kulturára, kávéházakra, mozira stb. Lesajnáló tekintet volt a válasz, főleg azután, hogy látta rajtam, hogy nekem aztán tényleg mindegy mit gondol, vagy éppen hogyan ítélkezik felettem. 

Marina a dolgozós hónapjaiban egy lakókocsiban él, a kutyája a társasága és patakban fürdik. Négy hónapig nem találkozik egy lélekkel sem, csak medvékkel és egyéb állatokkal. Apropó medvék, mutatott nekem fotókat medvebocsokról és a mamájukról, aki csak bámul rá, tehát az egy urban legend, hogy a mama bevadul, és legyilkol, ha a bocsai a közelében vannak, és te is ott vagy. A vendégem év másik felében turnézik a barátaival. Martina folkénekesnő, lakáskoncerteken lép fel, a bevétel pedg a vendégek által kalapba dobott adományból van. Ebből körülbelül annyi pénze van, hogy fél évig utazgathat Európában, koncertről koncertre. Nekem is énekelt a konyhámban fél órát, amiből felvettem egy rövid dalocskát. Minden dalát ő írta, és nagyon tehetséges lány. Komolyabban kéne ezzel foglalkoznia, de elsősorban kéne neki egy jó manager. 

Marinát szerdán elvittem bikram joga órára a Hattyúházba. Nem volt ruhája, és az én rövid jóganadrágomat nem fogadta el (nincs az az isten, hogy én azt ott magamra húzzam, mondta ő). Elugrottunk venni neki egy olcsó hosszú, puha, laza otthonra vagy sportolásra való nadrágot. Az órát ügyesen végigcsinálta. Én a műtétem óta az óra második felében lévő gyakorlatok nagy részét kihagyom és a saját gyakorlataimat végzem. Egy ideje hetente kétszer járok bikramra és másik két alkalommal egyéb jóga órákra: flow, vinyasa, freestyle. Martina az óra után felöltözött zuhanyzás nélkül, mert a stúdióban a zuhany nyitott. Elmesélte, hogy trauma érte még tinédzser korában, ezért nem vetkőzik mások előtt. Inkább majd lerendezi nálam a zárt fürdőszobámban. 

Csütörtök este elmentünk a BMC aznapi jazz koncertjére, amire kaptam 2 jegyet a háztól. Martina teljesen odavolt az étteremért, ami szerintem is kellemes, de az awesome jelző talán túlzás rá. Ő evett egy újházi tyúkhúslevest, én ittam egy pohár bort. A koncert közepes volt. Martina szerint az is awesome, a vége előtt mégis jelezte, hogy menjünk haza. 

Érkezéskor volt egy picit kínos jelenet közöttünk, amire különbözőképp reagáltunk. Az aulában már összegyűlt egy kisebb tömeg, és Marina megjegyezte, hogy mindenki milyen szépen felöltözött. Mire én lazán odavetettem, hogy jah, én is csinosan akartam jönni, de mivel láttam, hogy ő nem lesz az, ezért én se tettem, különben úgy néznénk ki, mint egy fura leszbikus pár. Mire ő összerezzent, rám bámult, s megjegyezte, hogy ő leszbikus. Mire belőlem kitört a röhögés, erre láttam, hogy még rontottam a helyzeten, gyorsan elkezdtem magyarázkodni, hogy bocs, nem azon nevetek, hogy ő meleg, hanem így a válaszom különösen vicces. Aztán mondta, hogy szerinte nem vicces, ezért gyorsan abbahagytam a röhögést és megfelelően bocsánatot kértem, hogy nem akartam megbántani, ez csak egy hirtelen elsütött rossz vicc volt és fogalmam nem volt. Marina a fura jelzőt sérelmezte a leszbikus mellé. (Weird lesbian couple.)  Hogy akkor szerintem a leszbikusok furák? Mondom természetesen dehogyis, csak mi néznénk ki furán együtt, ha én is leszbikus lennék és mi egy pár lennénk. De már nem tudtam jól kijönni belőle, sőt egyre rosszabb lett. Gyorsan fátylat borítottunk rá. Mire az asztalunkhoz értünk, már felszabadultan másról beszélt.   

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!