Brunei – Az ország, ahol nincs adó

Ingyenes orvosi ellátás, alanyi jogon járó lakások, gyönyörű paloták, lélegzetelállító parkok és meseszép trópusi tájak. Ez Negara Brunei Darussalam, vagy ahogy gyakrabban hallani lehet: Brunei Szultanátus.

Brunei Malajzia északi részén található, Malajzia országával, valamint a Dél-Kínai tengerrel határos. Fénykorát a 14. és 17. századokban élte, később brit fennhatóság alá került, és csak 1984-ben vált teljesen függetlenné Nagy-Britanniától. A szultanátus vezetője (talán nem meglepő) a szultán, Hassanal Bolkiah (teljes néven: Sultan Haji Hassanal Bolkiah Mu’izzaddin Waddaulah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar Ali Saifuddien Sa’adul Khairi Waddien). Egykor a világ leggazdagabb embere volt, és most sem mondható szegénynek. A világ legnagyobb palotájában él, amelyhez 257 fürdőszoba, légkondicionált istálló és egy saját mecset is tartozik. A nép azonban mégsem lázad fel uralkodójuk fényűzését látva. A titok: nekik sincs éppen rossz dolguk, nem kell például adót fizetniük.

Ez nem vicc: ebben az országban tényleg nincs se adó, se társadalombiztosítás! Az oktatás és az egészségügyi ellátás is teljesen ingyen van, és egy ideig még egy olyan rendelkezés is élt, amelynek értelmében aki betöltötte a nagykorúságot, az kapott egy lakást az államtól. Brunei szultánja az országban gyakorlatilag tejhatalommal rendelkezik, amit úgy látszik, jó célokra használ fel – vagyis megteremtette a földi mennyországot.
Brunei vezetőinek szilárd hatalma abból is látszik, hogy ugyanaz a dinasztia uralkodik már a 15. század óta. Az ország népe nagyon elkötelezett az uralkodó iránt, amit meg is lehet érteni, mert hatalmas jólétet teremtett. A szultán egyedül hozza a döntéseket, csak tanácsadói vannak, akik persze rokonokból, vagy barátokból állnak. Nincs választott országgyűlés sem.

fotó: IQRemix
fotó: IQRemix

A gazdag szultán

Mint már írtam, a szultán valamikor a világ leggazdagabb embere volt, de azóta már sokan megelőzték. Viszont a vagyona még így is felülmúlja legvadabb elképzeléseinket. Rendkívül nagyvonalú életet él: hatalmas partikat rendez, ahova természetesen minden asztalra mindenből a legdrágább jut. Érdekes szenvedélye a Rolls-Royce autók gyűjtése, amikből tekintélyes mennyiség parkol a garázsban. A típus iránti szeretete is családi örökség: az 1990-es évek közepén a Rolls-Royce bevételének felét a brunei hercegek megrendelései adták.

fotó: Bernard Spragg
fotó: Bernard Spragg

Miből élnek?

Brunei kőolajban és földgázban igen gazdag, viszont nemcsak ezekből élnek, hanem a turizmusra is nagy hangsúlyt fektetnek. Az előbbi két nyersanyag ugyanis nem tart ki örökké, ezért gondolniuk kell a jövőre is. Az ország háromnegyed része nemzeti parkokból és gyönyörű tájakból áll, amik hatalmas lehetőségeket rejtenek, és ezeket Brunei vezetői ki is használják. Az erdőket ráadásul különleges állatfajok lakják, amelyek rengeteg turistát vonzanak.

fotó: Brendan
fotó: Brendan

Elérhetetlen, legalábbis nekünk

Az ország lakossága 400 ezer fő, ami elképesztő, ugyanis Budapesten háromszor ennyien laknak. Viszont ez a maroknyi ember nem szétszóródva él az országban, hanem helyet szorítanak az erdőknek és a természetnek – ezért Brunei nagy része lakatlan. Ha valaki esetleg ki szeretne vándorolni, az is akadályokba ütközik, mert csak az kaphat állampolgárságot, aki Bruneiben született.

Egy látogatást azonban mindenképpen megér ez a különleges ország. Gyönyörű palotákat találunk itt, rengeteg nemzeti parkot és meseszép trópusi tájakat, valamint barátságos és kiegyensúlyozott helyieket – nem csoda, hiszen az orvosi ellátás ingyenes és állam még lakásokat is osztogat. Hihetetlen, hogy mindez tényleg létezik!

fotó: Reedz Malik
fotó: Reedz Malik
Hirdetés(X)

“Brunei – Az ország, ahol nincs adó” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Hát ez azért nem pont így van, a cikk tele van csúsztatásokkal… Aki a földi kánanánt keresi az nagyot csalódna Bruneiben.
    Az ingyenes orvosi ellátás, az adómentesség, az alapoktatás ingyenessége az igaz, azonban a többi juttatás csak a lakosság kiválasztott 10%-os elitjének jár. Bár valóban nincs általános forgalmi adó, de az árak a szomszédos Malajziában (ahol van), mégis olcsóbbak. A természet valóban buja, azonban a közel 100%-os páratartalom mellett nehéz önfeledten túrázni. A tengerpartok nincsenek rendben tartva és a tenger meglehetősen csúnya, nem igazán vágyik az ember fürdőzni. Van néhány kiépített üres park illetve az úthálózat meglepően jó a városok közt. A jó autók, a közlekedés lassúsága, a dudálások elmaradása már már inkább floridai countryside-ra emlékezteti az embert, abszolút nem a régiós országokra.
    A cikkben azonban nagyon illett volna megemlíteni a tavalyi évben bevezetett sharia törvénykezést például (érdemes utánaolvasni mit takar..) Bár még szerencsére inkább csak papíron létezik, ettőll független nem sok szórakozási lehetőség áll a helyiek és a túristák előtt. Mivel az országban nem kapható és nyilvánosan nem fogyasztható alkohol, nincsenek nagyon kiülős helyek és éjszakai élet. A cikkben állítottól eltérően a túrizmusra NEM fektetnek nagy hangsúlyt és mindezek után nem meglepő, hogy NINCS rengeteg túrista és ezután pláne nem is lesz oly sok.
    Bruneiben szerencsére nem Szaudi azért és a dél-kelet ázsiai emberek kedvessége azért ellenpontozza egy kicsit a rendszert. Aki a környéken jár mindenképpen látogassa meg, de 1-2 napnál többet ne írjon be az útitervbe azért.. 🙂
    (Aki esetleg utazást tervez oda és egyéb információra vágyik, emailben nyugodtan keressen meg, ha tudok segítek.)

      1. Szerintem meg nem irigység, csak egy szimpla hozzászólás. Ti. láthatjuk másképp a dolgokat. nem kell feltétlen rózsaszínben látni mindent. Ráadásul hasznos hozzászólás, az oda utazni vágyóknak.

      2. szerintem jobb lenne, ha előbb utánanéznél/olvasnál, és csak azután kezdenél el vagdalkozni
        youtube.com/watch?v=vJuDk6nAk7I

        érdemes elolvasni a vonatkozó blogbejegyzést is:
        monkeetime.com/monkeetime-brunei-tattered-and-brainwashed/

        irigység… vajon miért pont erre gondoltál… sejteni vélem ám! 😉

      3. Nem értelek mitől irígység? Vagy mire?
        Fél évig éltem Bruneiben, most jöttem haza pár hete (és közben amikor csak tettem minden hétvégén elhagytam az országot, valószínűleg nem azért mert olyan izgis hely)

    1. Az egészségügyi ellátás is egészen speciális. Az a hozzáallás hogy akinek menni akar a lelke azt hagyni kell( még akkor is hogyha az egy kisgyerek)…szomorú tapasztalatom…
      A tenger nemcsak szürke és elhanyagolt partszakaszú hanem tele van sós vizi krokodilokkal is ,akár 6 m nagyságúra is megnönek. A nemzeti parkok gyönyörűek csak sok a mérges kigyó. Kizárólag a kiépitett úton menj enyhén trappolva hogy elmenjenek az utadból. Jó hogyha nem kapaszkodsz az épitett korlátokban sem , mert azokon a levelek alatt gyakran van egy százlábúra hasonlitó csak nagyobb piros szinü teremtmény amit ha véletlenúl megfogsz lebénul a kezed.
      A legjobb hotelek luxus medencéinél sincsen egy árva életmentö úszómester sem , úgyhogy mindig legyél a gyereked sarkában. Túrizmus amúgy nincs. Csak akkor mehetsz hogyha valakihez méssz meghívásra. A szultáni palota valóban egyedülállóan csodálatos és a konyhája is.
      A saria törvényszéket nem érdekli jogy európai vagy , ugyanúgy vonatkozik rád is ameddig ott vagy. Stb…

  2. Aksikával egyett kell hogy értsek. Brunei nem az a paradicsom ahogy a cikk irója megosztotta. Jómagam többször is jártam Bruneiben. Megmerem kockáztatni hogy turistáknak Dubai sokkal kellemesebb hely mint Brunei, ami pAmúgy nagyon drága ott minden.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.

Adatvédelmi Tájékoztató: a hozzászólással / kommenteléssel egyidejűleg az Adatkezelési Szabályzatot megismertem és elfogadom, továbbá kifejezetten hozzájárulok ahhoz, hogy a NetstarMedia a megadott adataimat a Tájékoztatóban meghatározott célokból kezelje.