Kategória: Óceánia

Lassan két éve írjuk ezt a blogunkat Ausztráliáról, és rendszeresen kapunk emaileket, megjegyzéseket, hogy túlságosan is szépnek írjuk le ezt az országot, nem lehet igaz, hogy itt minden tényleg ennyire fantasztikus. Habár azért néha említünk nehézségeket is, de tény, hogy nem erre helyezzük a hangsúlyt. Valóban így van, hogy itt sem minden tökéletes (wow, ki hitte volna?), és bizony sok problémával kell szembenéznie annak, aki el szeretne itt tölteni 1-3-10-100 évet. Mi alapjában véve kifejezetten pozitívan, vidáman, humorral és kíváncsisággal nézzük a világot, ezért a bejegyzéseinkben is a szép, jó, érdekes vagy vicces dolgokra koncentrálunk, a negatívumok kifejtését inkább meghagytuk másoknak. Ezen a későbbiekben sem szeretnénk változtatni, viszont elismerjük, hogy egy reális kép alkotásához hozzátartoznak a nehézségek, a kevésbé kellemes dolgok is, amikből bizony nekünk is volt/van részünk folyamatosan. Úgyhogy kivételesen ez egy olyan blogbejegyzés lesz, ami kifejezetten a kellemetlen, negatív meglepetéseket fogja körüljárni Ausztráliával kapcsolatban.


Amikor 2013-ban elindultunk hátizsákkal Ázsiába fél évre, azt gondoltuk, hogy ennyi utazás meg világlátás biztosan hosszú időre elég lesz. Nem így lett, Ausztrália keresztülhúzta a számításainkat. Az ázsiai utazásunk végén csupán 3 hetet töltöttünk el Sydney-ben, de ez elég volt ahhoz, hogy rögtön azon kezdjünk gondolkozni, hogyan tudnánk ide visszajönni. Hamar meg is találtuk a módját, a tanulói vízum mellett döntöttünk. Egy MBA végzettség már korábban is a tervek között szerepelt Zolinak, úgyhogy összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a Sydney-i Holmes Institute-ot választottuk a képzésre. Tavaly október közepén érkeztünk meg Sydney-be, így immár több, mint egy éve vagyunk itt.  Úgyhogy itt az idő egy kis visszatekintésre, mi is történt velünk ezalatt az egy év alatt, és hogyan látjuk most Ausztráliát, azon belül is Sydney-t. Ezen felül igyekszünk pár tippet is megosztani az itteni élettel kapcsolatban azoknak, akik szintén egy hasonló kalandot terveznek Ausztráliába. (Figyelem, ez egy igencsak hosszú, és SZUBJEKTÍV bejegyzés lesz, mi szóltunk… :))

 


A Sydney Harbour rendelkezik a világ legmélyebb természetes kikötőjével, így az óriási óceánjárók is kényelmesen be tudnak hajózni a város kellős közepébe, a Central Business District-be. Ezek a hajók általában hajnalban érnek be a városba, így fantasztikus élmény lehet az utasoknak, ahogy este még a nyílt tengeren alszanak el, és reggel már a világ egyik legszebb kikötőjében ébrednek.


A blogírás egyik legnehezebb része a címadás, hiszen a rengeteg információ között manapság csak arra kattintunk, ami figyelemfelkeltő, hatásvadász, valami szenzációt ígér. Szerencsére az ausztrál kontinens sokszor segít abban, hogy ne kelljen órák hosszat ötletelni egy ütős címen. Vegyük például a mostani bejegyzésünket: A Világ Legfehérebb Homokú Tengerpartja. Komolyan. (így, csupa nagy kezdőbetűvel, hogy még hatásosabb legyen!). Ugyanis ez a tengerpart ténylegesen itt van Ausztráliában, Sydney-től 200 km-re délre, és az a neve, hogy Hyams Beach. Utána lehet nézni, benne van a Guinness rekordok könyvében, pont. Nincs vita.


Vivid Sydney. Szemkápráztató fények, zseniális épület fényfestések, kiváló zenei események, alternatív kiállítások, harsány összművészeti fesztivál. Mindezt a világ egyik legszebb városában, Sydney-ben, immár ötödik éve.

 

Idén nagyjából 1 millió ember látogatta meg a 3 hetes rendezvényt, amelyet Sydney üzleti negyedében és kikötőjében tartottak, több helyszínen, aminek keretében egyébként minden nap este 6 órától le is zárták a belváros egy részét az autóforgalom elől. El kell ismerni, az ausztrálok nagyon tudnak rendezvényeket szervezni…


  • 1
  • 2