A Hátszegi Bölényrezervátum

Románia elsőként alapított bölényrezervátuma Hunyad megyében, Hátszeg közvetlen közelében található. Ha gépkocsival a DN66-os úton közlekedünk, akár Piski (Simeria), akár Hátszeg (Haţeg) felől, a városka határában található rezervátumhoz vezető aszfaltozott utat könnyen megtaláljuk, csak az erre utaló táblát kell figyelnünk.




2014 őszén a rezervátum sajnos azért került a figyelem központjába, mert az állatok között felütötte fejét a kéknyelv-kór, hét egyed pusztulását okozva. Azóta kiderült, egy Németországból behozott fertőzött példány okozta a tragédiát. IMG_9018A szakemberek szerint a legnagyobb problémát a bölények rendkívül gyenge immunrendszere jelentette, ugyanis az összes egyed kivétel nélkül az 1958. november 12-én Lengyelországból hozott első bölénypár leszármazottja, utódaik kivétel nélkül beltenyészet, azaz folyamatos vérfertőzés révén jöttek a világra. A Hunyad Megyei Állategészségügyi Igazgatóság állatorvosai ezért a rezervátumot lezárták és nem is nyitották meg mindaddig, amíg a pusztító kórt átvészelő állatok teljesen fel nem épültek, ami idén tavaszra szerencsére megtörtént. Jelenleg hat egyed él a rezervátumban, három nőstény, egy hím és két borjú.

IMG_9045A Hátszeg melleti Slivuţ erdőben a látogatók az európai bölény (Bison bonasus) példányait láthatják. A hímek súlya 440-920 kg, a nőstényeké 320-640 kg között változik, marmagasságuk eléri a 188 cm-t. Születéskor a bölényborjak súlya viszonylag kicsi, 16-35 kg. A párosodás ideje augusztus-szeptember, a vemhességi idő 254 és 277 nap között ingadozik, ezt követően, renszerint tavasszal jön világra egyetlen borjú, rendkívül ritka esetben kettő. Az ivarérettség nőstényeknél 3-4, hímek esetében 4-5 év után következik be. Mivel kizárólag növényevők, nagy mennyiségű és változatos fűféléket legelnek. Napfelkelte előtt intenzíven táplálkoznak, hogy az éjszakát követően megtöltsék mind a négy gyomorrekeszt, ezt követően pihennek és kérődznek. Mivel ez a folyamat egy nap alatt többször is megismétlődik, voltaképpen idejük 50-80%-át táplálkozással töltik. Rezervátumokban akár 25 évet is elélhetnek, szabadon, 10-20 fős csordákban életidejük mintegy 14-16 esztendő.

A rezervárum összterülete közel 50 ha, a bölények számára elkerített rész ketté van osztva: az egyik egy 1,5 ha-os árnyékos, nyílt terület, az állatok nappal rendszerint itt tartózkodnak, a másik egy nagyobb, 3,5 ha-os dús növényzetű, erdős rész, az éjszakai tartózkodás helye.IMG_9050 Az első pár, Podarec és Polanka behozatala után 1963-ban újabb két példány érkezett Lengyelországból, 1966-ra a rezervátum már nyolc példánnyal büszkélkedhetett, a következő két évtizedben számuk elérte a tizenkettőt, így más rezervátumoknak és állatkerteknek is lehetett szállítani. Napjainkig a Hátszeg melletti erdőben közel 50 bölényborjú született, ezek nevei, a lengyel mintát követve, kivétel nélkül R betűvel kezdődnek, utalva ezzel származási helyükre, vagyis Romániára.

Kun-Gazda Gergely

Fotók: Kun-Gazda Sára-Anna

Dél-Erdély csodája: a Retyezát

Dr. Szádeczky Lajos Barangolás a Retyezát körül című, 1908-as leírásában méltán nevezi a Retyezátot „hátszegi hegykirálynak”. A hegység északi főgerincének 2000 métert meghaladó, gyakran a nyári hónapokban is hósapkát viselő csúcsai tiszteletet parancsolóan magasodnak a Hátszegi-medence fölé, a hegység maga évente mintegy 35 000 turista számára jelent feledhetetlen élményt.  

Retyezát | Fotó: Farkas László
Retyezát | Fotó: Farkas László

„A Retyezát-hegység Erdély hegyeinek ékköve, az alpesi jellegű tájak egyik legszebbike. Erdélyi viszonylatban a legtöbb szempontból csak felsőfokon lehet róla beszélni. Turisták körében a legismertebb, legnépszerűbb és leginkább járt magashegység a délkeleti Kárpátok hegységei közül. Minden, magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak” – írja Jancsik Péter Retyezát-hegység című turistakalauzának előszavában.

A Retyezátot tulajdonképpen két, egymással párhuzamosan futó főgerinc alkotja, melyeket félúton egy újabb gerinc köt össze, az egész egy fektetett H betűre emlékeztet. Az északi főgerinc a magasabb, a középső részén 18 km-en keresztül sehol nem ereszkedik 2000 m alá. Déli párjának fő vonzereje a Kis-Retyezátnak nevezett karsztvidék, mely számos barlangot és zsombolyt rejt, ezek túlnyomó többsége csak engedéllyel és komoly felszereléssel járható, viszont a felszíni látványosságok, mint a Jorgován-kő, a Buta-szoros, a Szkorota-szurdok, vagy a Szkokul-szoros szabadon látogathatók.

Retyezát | Fotó: Farkas László
Retyezát | Fotó: Farkas László

A hegység névadó csúcsa, a Retyezát (a román retezat szó jelentése: lemetszett, és úgy is néz ki, mintha a tetejét levágták volna) nem a legmagasabb; „mindössze” 2482 m magas, ami azt jelenti, hogy a 2000 m-t meghaladó több mint 20 csúcs közül magasságát tekintve a harmadik. A legmagasabbak a Pelága- és a Papusa-csúcs 2509 illetve 2508 méterrel. A gleccsermaradványokként kialakult 58 állandó és 40 időszakos tengerszem a hegység legnagyobb vonzerejét jelenti. Területük és mélységük igen változó: a Bucura-tó közel 9 ha-on terül el, legnagyobb mélysége 17,5 m, míg a Köves-völgyi-tó kiterjedése 0,45 ha, mélysége alig 80 cm.

A hegység növény- és állatvilága rendkívül gazdag, változatos. Az itt élő 1190 növényfaj az ország területén élő összes faj több mint egyharmadát jelenti, ezek közül 90 endemikus, vagyis kimondottan helyi jellegű. Az állatvilágot több mint 185 madárfaj képviseli, de él itt medve, farkas, hiúz, zerge, szarvas, őz, nyúl, vaddisznó is. Az adatokat figyelembe véve nem csoda, hogy a Retyezát hegység egy igen tekintélyes része immár több mint 80 éve védett. A több mint 12 000 ha-os nemzeti park magában foglal egy 1630 ha-os, szigorúan tudományos célokra elkülönített területet, ez a Gemenele Tudományos Rezervátum, amely csak a Román Tudományos Akadémia által kibocsátott írásos engedély alapján látogatható.

Retyezát | Fotó: Farkas László
Retyezát | Fotó: Farkas László

A Retyezát igazi turistaparadicsom, a hegység gyalogos bebarangolását a jól kijelölt gyalogösvények teszik lehetővé. Az ide látogatók azonban be kell tartsanak egy sor szabályt: a jelzett turistautakat nem szabad elhagyni, sátorozni csakis az arra kijelölt helyeken lehet, a tűzrakás tilos (a gázfőző engedélyezett), akárcsak a tavakban való fürdés, az állatokat nem szabad zavarni vagy elpusztítani (és ez még a Kis-Retyezát fehér mészkőszikláin sütkérező viperákra is vonatkozik), kutyákat csak pórázon szabad vinni, a vészhelyzetektől eltekintve tilos a kiabálás, hangoskodás, az ösvényeken nem engedélyezett a  kerékpárral való közlekedés. A nemzeti park területén kiválóan képzett hegyimentő alakulat teljesít szolgálatot. A környékbeli településeken minden árfekvésű panzió, menedékház megtalálható.

A környék nevezetességei közül érdemes megtekinteni a hátszegi bölényrezervátumot, Őraljaboldogfalván a 13. századra datált templomot és a Kendeffy-kastélyt, Kolcvár romjait, a malajesdi várromot, a fehérvizi, zeykfalvi és demsusi templomokat, az Alsófarkadini és Szacsali Nopcsa-birtokokat, a Sebesvíz partján található Rudolf-emléktáblát, az egykori Dacia fővárosának romjait Várhelyen (Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa).

IRÁNY VISSZA A FŐOLDALRA!