Sosem késő változtatni az életeden!

Drága Olvasók!

Ünnepeljetek velem! Két éves lett a sárga ruhás lány blog!

Pontosan ma két éve annak, hogy elindultam világgá.
Pontosan ma két évvel ezelőtt változtattam meg gyökeresen az életem. Noha akkor mit sem sejtettem arról, hogy mi vár rám, vagy mi változik majd, de azt biztosan tudtam, hogy másképp szeretnék élni.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

A sárga ruhás lány könyve előrendelhető!

Előrendelhető a könyvem! 🙂

A könyv címe: Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is)?

Szó lesz benne a külső és belső utamról, mi vezetett a nagy világgá menésig, majd mi történt azóta és útközben. Rengeteg hasznos tanácsot, történetet, tippet, trükköt gyűjtöttem össze nektek, nemcsak ahhoz, hogy megkönnyítse az elindulást annak, aki el szeretne utazni, hanem annak is akit az érdekel, hogy útközben mi várhat rá, Délkelet-Ázsiára fókuszálva. 

Ez az én inspirációs útikalauzom, NEKTEK!

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Bepillantás Indonéziába

Ha van két heted Indonéziára és azon töprengsz hogyan töltsd el, tudd, hogy vannak helyek Balin túl is, amelyek beleférnek az időbe.

Az alábbi képkalauz segítségével talán te is kedvet kapsz ahhoz, hogy pár napra kimerészkedj az ismeretlenebb vidékekre is, mondjuk Flores szigetére.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Indonéz szavak, amelyek magyarok is lehetnének… vagy fordítva

Az indonézek a mai napon ünneplik a Függetlenség napját, amelyet 71 évvel ezelőtt harcoltak ki maguknak. Nagy ünnep ez a mai. E jeles nap alkalmából összegyűjtöttem néhány hasznos és kevésbé hasznos olyan szót, amelyeket az indonéz nyelvtanulásom alatt érdekesnek találtam valamiért vagy mosolyt csaltak az arcomra. Az érdekességük az, hogy ezek a szavak akár magyarok is lehetnének. Nézzétek csak meg jobban őket! Még hogy a magyar és az indonéz nyelv nem hasonlít egymásra… Nézzük csak meg közelebbről mire is gondolok!

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

A mindennapok csodái

Ilyenkor érzem csak igazán az utazás formáló hatását. Ilyenkor, amikor hazajövök. Másképp nézek az utcazenészre, érdemben tudok útbaigazítani bárkit, és még a stoppolás is teljesen más érzés. 

Pusztán jól esik az, hogy megihatom a csapvizet, ha szeretném. Élvezem, hogy sosem fogy el a Túró Rudi és annyi sajtos piritóst eszek, amennyi csak belémfér. Mert van kenyér. Nem arra gondolok, hogy mennyire hiányzik a tenger illata vagy érzete, hanem örülök, hogy van Balaton. Nem arra gondolok, hogy mennyire jó lenne Balin motorozni a zöldellő rizsföldek között miközben fújja a hajamat a szél, hanem hogy van wifi a vonaton. Nem panaszkodok a melegre. Miért is tenném, hisz nyár van. Inkább örülök, mert nem magas a páratartalom. Nem azt nézem, hogy másnak mije van és nekem miért nincs, hanem hálás vagyok mindenért, amim van. Különösen az életemért, mert ez már önmagában nagy ajándék.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Magyar vízilabdázó Perthben

Seress Tibor, az FTC és a ZF-Eger korábbi vízilabdázója 2006-ban, 26 évesen úgy döntött, Ausztráliában telepedik le. Tibor az országtól igen, a sporttól azonban azóta sem szakadt el, és azóta, immáron ausztrál állampolgárként a Nyugat-Ausztráliai Vízilabda Szövetséget irányítva népszerűsíti ezt a csodálatos sportágat.

Magyarországon senkinek sem kell bemutatni a vízilabdát, hiszen válogatottjaink jelentős sikereket értek el az utóbbi évtizedekben, és a világversenyeken a mai napig rendszeresen előkelő helyen szoktunk végezni.

Perth - Fotó: Adam Selwood

Perth – Fotó: Adam Selwood

Ausztráliának van vízilabda-válogatottja és bajnoksága is, sőt, csak Nyugat-Ausztráliában közel 3000 igazolt játékost jegyeznek, profi vízilabdázóik azonban még sincsenek. Sőt, az edzők között olyan is akad, aki még sosem vízilabdázott. Van még tehát hova fejlődniük.

A Duna TV felvétele szerint Seress Tibor birkózóként kezdte, majd végül mégis a medencében kötött ki. 26 évesen pedig a nyakába vette a világot és Perthbe költözött, ahol jelenleg versenyigazgatóként dolgozik a Nyugat-Ausztráliai Vízilabda Szövetségnél. Munkája abból áll, hogy szervez, irányít és edz, és neki köszönhető, hogy az ausztrál legendáról elnevezett Tom Hoad kupán rendszeresen ott vannak a magyarok is. Tom Hoad négy olimpián vett részt, majd később szövetségi kapitány lett. Most Tiborral együtt azon dolgoznak, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék ezt az élvezetes sportot, amely oly sok csodás férfitestet adott már a világnak, a nők legnagyobb örömére.

Videó: https://www.facebook.com/sunstarstudio.com.au/videos/1615285958726263/

Egy világhírű magyar termék: a konyakmeggy

Ha igazán az elején szeretném kezdeni, akkor egészen a XVI-XVII századig repítenék mindenkit vissza az időben. Ebben az időben a cukrot még csak fűszerként kezelték mely fűszer, illetve az ezzel tartósított gyümölcs, még a nagyon tehetős, főúri házaknál is kuriózumnak számított. Miért is érdekes ez?

Azért mert a nagyon drága cukor helyett a tartósítást borban, pálinkában, ecetben és alkoholban végezték, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a konyakos meggy, mint tartósított gyümölcs, már ebben az időben is létezett és fogyasztották, fogyaszthatták. Persze ez csak feltételezés így javaslom ugorjunk előre egy nagyot, egész pontosan két évszázadot.konyakmeggy
A magyarországi cukrászok ugyanis ekkor, a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládé készítéssel foglalkozni (elsőként jelesül Stühmer Frigyes, akinek köszönhető a csokoládé meghonosítása Magyarországon). Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümülccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok, melynek ma is élő képviselője a konyakmeggy.
De kinek, kiknek a nevéhez is fűzhető- e méltán népszerű (sajnos még nem) hungarikum?

A történetben egészen 1884-ig kell visszamennünk, amikoris Svájcból hazánkba érkezett a híres cukrász dinasztia leszármazottja Gerbeaud Emil, aki 2 évvel később nyitotta meg csokoládégyár üzemét és megkezdte a csokoládé bonbonok gyártását, melyek közül találmánya a konyakmeggy (vagy konyakos meggy) lett a legnépszerűbb.Gerbeaud Emil
“Ő találta fel a konyakos meggyet és a csokoládé drazsét, melyek mint Gerbeaud specialitások az egész világon elterjedtek.” (Gundel-Harmath, 1979. 294.)
“A konyakmeggy-gyártás másik formáját, a kézzel mártott konyakmeggyet a századforduló körül, Gerbeaud termelési vezetője Gnosz Róbert vezette be, és Gerbaud-on keresztül ismerték meg a technológiáját a magyarországi cukrászok.” (Borsody, 1995. XLII)

A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték a csokoládé gyártásban. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott.
Tradicionális exkluzivitását mind a mai napig, immáron több, mint 100 éve őrzi ez a kíváló bonbon. Köszönet érte mindenkinek!

Magyarok Új-Zélandon

Vándorboy 2009 elején járt a világ túloldalán, ahol többek között magyarokkal is volt alkalma találkozni, mert ugye mi mindenhol ott vagyunk, majd “papírra” vetette az élményeit. Beszámolójában kitér az 56-os disszidánsokra és mesél azokról a fiatalokról is, akik kalandvágyból vágtak neki az ismeretlennek.

2009 februárjában jártam Új-Zélandon, ahol kiderült, hogy a vendéglátóm legjobb barátnője magyar, így hát találkoztunk vele másnap. Kémikus, de hobbiként a konyakmeggyet népszerűsit, no persze főleg azért, hogy könnyen behozhassa a kedvenceit. Ki gondolná, hogy a konyakmeggy is magar? Gerbeaud EmilPedig de. Feltalálója, Gerbeaud Emil, Svájcból emigrált Magyarországra 1884-ben, és ott honosította meg ezt az édes csodát. Hoppá!

A lényeg, hogy másnap lesz a magyar klub összejövetele. Lám-lám, ami nem jött össze Ausztráliában, azt itt a sors összehozza nekem. Mindig vágytam találkozni hamisítatlan disszidensekkel, hogy visszarepítsenek az időben a történeteikkel.

Bevezetésként pingpongozok a frissen kiköltözött erőkkel, és közben beszélgetek velük. Ők,  a fiatal bevándorlók, maroknyian vannak csak. A dán klubban van az esemény. Kb. 30-40 ember gyúlt össze, jórészt a 40-50-es években kikerült idős emberek, hogy meghallgassák Dr. Ábel András előadását a teremtésről és a Big Bang-ről. András 56-os repülőmérnök, aki a kivégzése elől menekült külföldre.

Ma a Sydney egyetemen tanít, találkozott Teller Edével és Fidel Castróval is, az Aucklandanyagfáradás terén folytatott kutatásai pedig a Nobel-díj bizottságának érdeklődési körébe is bekerült. Kalandos életét papírra vetette és könyvekként jelentette meg, így tudhatunk többek között az atomtitkokról, az U2-ről, a CIA-ról és még sok egyéb érdekességről. Szépen beszél magyarul, de már pár szó inkább angolul esik a nyelvére ki neki is, így ötven év után (nekem már pár hónap után is).

Szóval mi szél fújta őket erre? Volt, aki azért jött, mert a férje ment, van, aki elolvasta a kommunista kiáltványt és ráeszmélt, hogy azt nem akarja. Volt, akinek elege lett, és Aucklandéhbérért nem akarta építeni a szocializmust. Volt, akinek volt egy találmánya, Venezuelába ment volna megvalósítani a tervet, de nem engedték ki. Hát ment később, 1956-ban.

Volt, aki munkástanács vezető volt, neki mennie kellett. Legtöbben egy szál ruhában ugrottak fel egy nyugatra tartó teherautóra a forradalom utolsó napjaiban, aztán Bécsben várták a sorsukat.

Volt, aki a táborban egy napi ismerettség után megházasodott, aztán életük végéig kitartottak egymás mellett. Elképesztő életutak, itt egy teremben. A menekülttáborokban vártak, majd ahova engedélyt kaptak, oda utaztatták őket bérelt repülőkkel. Ausztrália vagy Amerika? Csak a véletlenen múlt, hogy ki hol kezdhetett új életet.

Volt, aki rögtön talált munkát, és pár hét után már motorja is volt. Volt aki évekig krumplin élt, hogy vehessen egy házat ahova a gyerekük születik.

A legtöbben semleges érzéssel vannak Magyarország felé. Nincs nosztalgia, nincs harag. Persze itt mindenki jobban tudja, hogy mit kell otthon tenniük a politikusainknak, és nekünk, osztják a tanácsokat.

A fiatalok többnyire kalandvágyból jöttek Új-Zélandra, és mivel szakmunkás hiány van erre, aki szakmával bír könnyen boldogul. A diplomások letelepedését megkönnyítettek hivatalosan, de ha a felszín alá nézünk, kiderül, hogy a fele sem igaz. Lestoppoltam egy Aucklandholland fül-orr-gégész nőt, aki ide telepedett le, de a szakmai szervezetek nem akarják az idegen munkaerőt befogadni, és így nem is kapnak azonos fizetést. Naná, mindenki félti a pozícióját. Pedig biztos vagyok benne, hogy az itteni oktatási rendszer színvonala az európai alatt van.

No, mindegy, az ötlet jó, hogy a kiművelt munkaerőt elcsábítsák a szegényebb országoktól. Újfajta gyarmatosítás…

Sok magyar csak bevásárolni jött el, hoszen van itt minden jó, mi szem-szájnak ingere: hurka, kolbász, káposzta, paprika, tokaji és egri bor, zsír, sonka. Az előadás után vacsora magyar nótával. Nos, igen, ez az “országimázs”. Cigányzene nótával. Brr.. Kötelességemnek éreztem, hogy megmutassam mi is a magyar népzene, és szerencsére az egyik fiatal lány tagja az itteni hattagú táncegyüttesnek, és ő értékelte erőfeszítéseimet. De az idősebbeknek maradt a jó ebedhez szól a nóta…

AucklandAkinek maradt rokona az rendszeresen (1-3 évente) hazalátogat, és hozzák ide a szlovák leves port. A többiek már nem. “Itt élek, ez a hazám…”

15 évig volt magyar rádióadás, havi 45 perc, de már öregek, és nincs aki csinálja helyettük. Persze lenne, de mást csinálnának, mint amit ők elképzelnek, így inkább semmi ne legyen, s lehessen sírni, hisz magyarok vagyunk.

Nos, én évekig csináltam rendszeresen rádióműsort Magyarországon, és úgy érzem inkább az akarat hiánya, illetve az új erők retardáltatása miatt szűnt meg a műsor. Szomorú. Amikor helyiekkel beszélgetnek, nem kerül szoba a történelem, a múlt, állítólag a kiwiket (új-zélandiak) nem érdekli a történelem. Végülis, amijük nincs, az miért foglalkoztatná őket?

Volt kezemben a hetente Melbourne-ben megjelenő újság, a Magyar szó (ott még igen jelentős  számú magyarság él). Kiállítás Magyarországról 10 éve volt utoljára, de magyar napokat az akkori siker ellenére sem terveznek. Pedig jó alkalom lenne az itt élő ezer magyarnak feleleveníteni elszáradó kapcsolatukat a kultúrájukkal. De persze így 50 év távlatából már egyre kevesebb erre az igény. Pedig én annyi mindent tennék… de igény nincs rá… Lassan elpakolunk, összesöprünk, és hátrahagyjuk kiürült, pár órája még magyarokkal teli dán házat.”