A Serengeti Nemzeti Park

Afrikára gondolva az emberek nagy részének elsőként a Serengeti Nemzeti Park, vagy legalábbis valami ehhez hasonló kép jut eszébe; többnyire ugyanis a nagyvadaktól nyüzsgő és akáciákkal tarkított végtelen síkság az, amit a kontinensről fotókon és a filmekben bemutatnak nekünk. S bár Afrika ennél jóval sokszínűbb, mégis érdemes újra és újra rácsodálkoznunk a Serengeti szinte érintetlen vadonjára.

Fotó: Anita Ritenour
Fotó: Anita Ritenour

A Serengeti Nemzeti Park a maga 14763 km2-es területével a világ legnagyobb szárazföldi nemzeti parkjai közé sorolható, a valódi érdekessége azonban az itt található sokféle nagy testű ragadozó és patás állat. Az oroszlánokon, leopárdokon, gepárdokon és hiénákon kívül egyedülálló módon mindhárom afrikai sakálfaj megtalálható a területen, de a kontinens népszerű patás állatai sem hiányoznak innen: zebrák, gnúk, zsiráfok, elefántok, bivalyok, gazellák, impalák, tehénantilopok, jávorantilopok és lantszarvú antilopok egyaránt élnek a nemzeti parkban. A madarak közül említésre méltó lehet a Föld legnagyobb testű madara, a strucc, illetve az igen elegáns megjelenésű kígyászkeselyű.

Kígyászkeselyű - Fotó: Jean & Nathalie
Kígyászkeselyű – Fotó: Jean & Nathalie
Fotó: Gopal Vijayaraghavan
Fotó: Gopal Vijayaraghavan

A Serengeti Nemzeti park egyik fő látványossága a gnúk vándorlása – ilyenkor az egyébként is nagy testű állatok hatalmas csoportokban szelik át a síkságot a több élelem reményében. A vándorló gnúk közé más, látványos fajok is vegyülnek, leginkább zebrák és Thomson-gazellák, így összesen mintegy hatmillió nagy testű patás kapcsolódik be a küzdelmes vándorlásba. Amennyiben ezt a lélegzetelállító eseményt szeretnénk látni, a nemzeti park szakemberei azt javasolják, december és július között keressük fel a síkságot, a nagy testű ragadozókat ellenben júniustól októberig lehet legnagyobb eséllyel megfigyelni.

Fotó: William Warby
Fotó: William Warby
Fotó: William Warby
Fotó: William Warby

Az élővilág megfigyelésének többféle módja is akad a Serengeti Nemzeti Park területén: részt vehetünk hőlégballon-szafarikon, vagy gyalogos és autós szafaritúrákon. Hőlégballonon utazva leginkább a tájat és a nagyobb állatokat csodálhatjuk meg – az ilyen túrákat többnyire hajnali időpontra szervezik, alkalmazkodva az állatok többnyire hajlani órákban legaktívabb életmódjához. A korai túrák másik előnye, hogy ilyenkor talán a legvarázslatosabb a napfelkeltétől vöröses színben tündöklő táj. Az autós, buszos túrák előnye az előbbivel szemben, hogy szinte testközelből figyelhetjük meg a kisebb testű állatokat is, s ráadásul ezek a járművek – a hőlégballonnal ellentétben – szelesebb, csapadékosabb időjárási viszonyok között is biztonságosan igénybe vehetőek. Harmadik lehetőségként gyalog is nekivághatunk a síkságnak, természetesen egy gyakorlott túravezető segítségével. Aki valami igazán különleges élményre vágyik, lóháton is megfigyelheti Tanzánia világhírű nagyvadait.

Fotó: Wajahat Mahmood
Fotó: Wajahat Mahmood
Fotó: David Dennis
Fotó: David Dennis

IRÁNY VISSZA A FŐOLDALRA!

A Szecsuáni Óriáspanda Rezervátum

Fotó: George Lu
Fotó: George Lu

Kedves külsejével és rejtélyes életmódjával az óriáspanda bizonyára egy a világ legkedveltebb állatai közül. A Szecsuáni Óriáspanda Rezervátum azonban még a népszerű medvéknél is jóval több meglepetést és csodát rejteget.

A Szecsuáni Óriáspanda Rezervátum területén él a világ összes óriáspandájának mintegy 30%-a, emellett a fogságban élő állatok szaporítása is jelentős mértékű a rezervátumhoz tartozó, erre kialakított telepeken. A rezervátum összesen közel 9300 km2 területen fekszik, s 7 kisebb rezervátumot, illetve 9 egyéb védett természeti területet foglal magában. Bár a rezervátumnak csak bizonyos területei látogathatóak, mégis érdemes felkeresni akár a fogságban élő pandákat is, hiszen Magyarországon egyáltalán nem találkozhatunk ilyen állatokkal, még állatkertekben sem, bocsokat pedig szinte kizárólag Kína területén láthatunk élőben – mivel az óriáspandák igen nehezen szaporíthatóak fogságban. Akadnak olyan túralehetőségek is, melyeknek célja a vadon élő medvék megfigyelése természetes élőhelyükön, fontos viszont tudni, hogy a túrák alkalmával korántsem biztos, hogy valóban láthatunk pandákat. Ennek az oka részben a pandák viszonylag kis egyedszáma, nagyobbrészt viszont az, hogy ezek az állatok magányosan, vagy legfeljebb egy (nagyon ritka esetben kettő) bocsukkal élnek, s igen „rejtett” életmódot folytatnak.

Fotó: Marc Blickle
Fotó: Marc Blickle

Látnivaló természetesen pandák megfigyelése nélkül is akad az Óriáspanda Rezervátumban; több veszélyeztetett állatfaj, valamint közel 1000 növénynemzetség körülbelül 5-6000 faja képviselteti magát a területen. Az állatfajok között pedig igen látványosak is akadnak, például a vörös macskamedve, az ázsiai vadkutya, a hópárduc, a ködfoltos párduc, a kormosfejű daru, a szirti sas, az örvös medve, vagy az egészen egyedülálló takin, amely állat nemének egyetlen fennmaradt faja. A növények közül talán a kínai mamutfenyő, valamint a páfrányfenyők törzsének egyetlen ma élő faja, a Ginkgo biloba a leglátványosabbak.

A Szecsuáni Óriáspanda Rezervátum területén akár ködfoltos párducokat is láthatunk Fotó: Charles Barilleaux
A Szecsuáni Óriáspanda Rezervátum területén akár ködfoltos párducokat is láthatunk Fotó: Charles Barilleaux
Takinok egy Szecsuáni nemzeti parkban Fotó: Jean-Marie Hullot
Takinok egy szecsuáni nemzeti parkban Fotó: Jean-Marie Hullot

Külön érdekesség lehet, hogy az óriáspandák ezen csodálatos élőhelyét részben az ide érkező turisták segítségével sikerülhet megmenteni. Az itt élő, hagyományosan gazdálkodással foglalkozó emberek számára ugyanis egyfajta megélhetést nyújthat, ha kihasználják a pandák köré szerveződő (öko)turizmus adta lehetőségeket, így pedig nem kell újabb háborítatlan területeket „elfoglalniuk” a gazdálkodáshoz. Mi több, ha a helyiek rájönnek, hogy a pandák számukra előnyösek (hiszen belőlük élhetnek), talán az állatok illegális vadászatát is könnyebben kordában lehet tartani az itt élők segítségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy a területen a turizmus csak addig jár előnyökkel, amíg fenntartható keretek között folyik, máskülönben több kárt okozhat a pandáknak, mint amennyi haszonnal jár.

Fotó: fortherock (flickr)
Fotó: fortherock (flickr)
Fotó: Sharon Sipple
Fotó: Sharon Sipple

IRÁNY VISSZA A FŐOLDALRA!

A Nőtincsi tó

A Váctól mindössze körülbelül 15 km-re található Nőtincsi tó változatos kikapcsolódási lehetőséget nyújt a természetközeli időtöltésre vágyóknak.

Szürke gém a Nőtincsi tó területén (a szerző felvétele)
Szürke gém a Nőtincsi tó területén (a szerző felvétele)

A nagy, 40 ha felületű tó körül vegyesen vezet aszfaltozott sétálóút, murvás út és földút; gyalog és kerékpárral a tó minden szakasza járható, autóval viszont csak a part egyik oldalán lévő földes útra lehet behajtani. (Jó hír azonban az autóval érkezőknek, hogy van egy kis ingyenesen használható parkoló a tó mellett, ami ugyan hétvégéken hamar megtelik, de időben érkezve még találhatunk helyet.) A tavat nem csupán földön járva, de akár vízibicikliről is megismerhetjük, ugyanis lehetőség van vízibicikli bérlésre is a kis büfé közelében. Ha pedig szeretünk vadregényes környezetben sátrazni, a tó partján, minimális összeg kifizetése ellenében, sátrat is állíthatunk.

Kardoslepke (a szerző felvétele)
Kardoslepke (a szerző felvétele)

A Nőtincsi tó körül sétálva általában kétféle jelenségre figyelhetünk fel; ezek egyike a csodás természeti környezet és a viszonylag változatos élővilág – bár az őshonos fajok mellett sajnos egyre több az invazív fajok száma is. Ennek ellenére több védett állatfajjal is találkozhatunk a tó körül; a pompás küllemű kardoslepkék kifejezetten gyakoriak, de szürke gémek, fehér gólyák, kócsagok, sőt, az itt horgászók megfigyelése szerint vidrák is élnek a területen. Találkozhatunk még különböző kétéltűekkel, védett énekesmadarakkal, de télen nem egyszer pillantottam már meg a tóhoz egészen közel legelésző őzeket és gímszarvasokat, s ilyenkor gyakran csatangolnak erre rókák, görények is. Bár vaddisznót még nem volt alkalmam megfigyelni a területen, egészen biztosan ők is ellátogatnak ide az esti órákban – jelenlétükről nagy terjedelmű túrásaik biztosítanak minket.

A Nőtincsi tó késő délután (a szerző felvétele)
A Nőtincsi tó késő délután (a szerző felvétele)

A másik ilyen jelenség a horgászok sokasága. Főleg a nyári időszakban, igen sokan jönnek ide horgászni, s elmondásuk szerint legnagyobb számban pontyot és kárászt szoktak itt fogni. (Régebben sok törpeharcsa élt ugyan a vízben, az utóbbi időben viszont ezen halak létszáma, a népszerűbb halak javára, jelentősen csökkent.) A különleges élményt nyújtó éjszakai horgászat előre meghatározott napokon, de általában valamilyen ünnepnapon vagy szombat estétől vasárnap hajnalig lehetséges.

A Nőtincsi tó (a szerző felvétele)
A Nőtincsi tó (a szerző felvétele)
Sétálóút a Nőtincsi tó mellett (a szerző felvétele)
Sétálóút a Nőtincsi tó mellett (a szerző felvétele)

A Nőtincsi tó az utóbbi időben ugyancsak népszerű célpontja lett a kutyával fürdeni érkezőknek, noha kijelölt fürdőhely a tó körül nincs, így a fürdés (egyelőre) nem szabályos keretek közt folyik. Néhány partszakaszon kifejezetten tilos a fürdés, erre az adott szakaszokon tábla figyelmeztet.

A tó közelében egyébként egy meglehetősen egyedi, gyerekek számára kitűnő kikapcsolódást nyújtó élménypark is található, ahol többféle, igényes szolgáltatást vehetünk igénybe. Ilyen szolgáltatások például a lovaskocsizás, lovaglás (akár terepen is), valamint az állatsimogató, kisvasút, játszótér látogatása/igénybe vétele. Az élménypark belépő ellenében látogatható, s bizonyos szolgáltatásokért külön díjat kell fizetni.

A Yellowstone Nemzeti Park

Fotó: Adam Olson
Fotó: Adam Olson

A világ első nemzeti parkja, a Yellowstone Nemzeti Park látnivalók egész sokaságával várja az ide érkezőket. Nem csupán az igen változatos élővilág, de a különböző látványos geológiai képződmények is különlegessé teszik a parkot – ráadásként az utóbbi látványosságok, ellentétben az élővilággal, mindig megszokott helyükön csodálhatóak meg, így biztosan megfigyelhetjük őket.

A Yellowstone Nemzeti Park egyik, jól ismert látványossága egy gejzír, név szerint az „Old Faithful” (magyarul „Öreg hűséges”). Ez a gejzír azért bír különös jelentőséggel, mert megközelítőleg 80 percenként tör fel, s így előre ki lehet számítani a következő kitörést. Ezen kívül több gejzír, jó néhány pompás vízesés, lépcsőzetes mészkőteraszok és az egészen mesebeli, kékes-sárgás színű Hajnalka-medence (Morning Glory Pool), illetve néhány másik, hasonlóan szép hőforrás minden bizonnyal egész életre szóló élményt nyújt a látogatóknak. Ugyancsak érdekesek a park területén található megkövült fák is, melyek egy vulkánkitörés során nyerték el mai, „megkövült” formájukat.

Old Faithful, a híres gejzír kitörése Fotó: Greg Willis
Old Faithful, a híres gejzír kitörése
Fotó: Greg Willis
Fotó: Azov
Fotó: Azov

Bár igen változatos élővilág jellemzi a Yellowstone Nemzeti Parkot, a legnépszerűbb fajok leginkább a nagy testű emlősök és különleges madarak. Valószínűleg mindenki hallott már róla, hogy a parkban medvék élnek, de a kettő medvefajon (grizzly és fekete medve) kívül bölények, farkasok, pumák, rozsomákok, hiúzok, prérifarkasok és egyéb, szinte testközelből megtekinthető emlősfajok is élnek a területen. Bár erre külön figyelmeztetik a látogatókat, de fontos megjegyezni, hogy a szelídnek tűnő vadállatok valójában veszélyesek lehetnek, így tilos etetni őket, ráadásként pedig közel 100 méter távolságot kell tartani a medvéktől és farkasoktól, de más nagy emlősöket is legalább 20-25 méter távolságból szabad csak megfigyelni. A Yellowstone Nemzeti Park ugyancsak otthont ad néhány káprázatos növényfajnak, s összesen 1500 itt őshonos növényfaj található a területen. Ilyenek például a különleges fenyőfajok, vagy a nehezen fellelhető, ám meseszép „fairy slipper” (magyarul „tündérpapucs”) nevű orchideafaj.

Fotó: Jon Sullivan
Fotó: Jon Sullivan

A Yellowstone Nemzeti Park látogatói jó, ha az időjárás viszonylagos zordságára előre felkészülnek; nyáron 25 °C körüli az átlagos nappali hőmérséklet, télen pedig -50 °C alatti volt a valaha mért leghidegebb nap, s átlagosan -20 °C körüli hőmérsékletre számíthatunk ilyenkor.

A csodálatos Hajnalka-medence
A csodálatos Hajnalka-medence

Lámatúrák a világ körül

A lámatúra első hallásra ideálisnak tűnik a lusta embereknek, vagy azoknak, akik bár a kutyasétáltatást nem találják elég izgalmasnak, egy lovastúra már túl „izgalmas” lenne nekik. A valóság azonban az, hogy a lámatúra egy egészen egyedülálló módja a kikapcsolódásnak, és nem bölcs dolog más időtöltéssel összevetni.

Fotó: Alf Altendorf
Fotó: Alf Altendorf

A lámatúra nagy előnye, hogy a megfelelően képzett lámákkal (esetenként alpakákkal) szinte bárki boldogul; a lámák ráadásul nem is kifejezetten veszélyes állatok, hiszen rúgni legfeljebb egy lábbal tudnak, harapni pedig, mivel erősen hiányos a fogsoruk, szinte egyáltalán nem. A köpésük persze kellemetlen lehet, de egy emberhez szoktatott láma még ilyen gondot sem okoz, hacsak nem bosszantják fel túlzottan. Ellenben cipeli helyettünk a sátrunkat, ételünket, ruháinkat, és sok minden egyebet, amire egy túra során szükségünk lehet – így felszabadultan, több kilós túrazsákok nélkül élvezhetjük a túrát akár bonyolult terepviszonyok mellett is. Mivel a lámák és alpakák kifejezetten társas, ám igen nyugodt élőlények, cseppet sem zavarnak, miközben a természet csodáira figyelünk. A gyerekeknek és állatbarát felnőtteknek kifejezetten érdekes egy-egy ilyen állatot vezetni és simogatni, de a lámák remek természete miatt az állatokat kevésbé ismerőknek is emlékezetes élmény lehet a velük való foglalkozás.

Fotó: Alf Altendorf
Fotó: Alf Altendorf
Fotó: Thomas Quine
Fotó: Thomas Quine

A lámák eredetileg az Andok teherhordó állatai voltak, így nem meglepő, hogy Dél-Amerikában nagy hagyománya van a lámatúráknak, amióta pedig Észak-Amerika területén is nagy számú láma és alpaka él, itt is számos túralehetőség akad. Az előbbiek mellett Angliában, Ausztriában és Németországban szintén egyre népszerűbbek az ehhez hasonló túrák, de fontos különbség, hogy míg az európai lámatúrák általában csupán néhány órásak, addig Európán kívül, kiváltképp Észak-Amerikában inkább a több napos, de akár egy hetes, sátorozós lámatúrák az elterjedtebbek. Gyakran lehetőség van a lámatúra mellett, azzal egybekötve piknikezni, bort kóstolni, esetleg vásárolni a lámák gyapjából készült ajándéktárgyakat, ruhákat – ezekről a lehetőségekről általában külön tájékoztatják a vendégeket a túrák szervezői.

(A képen a láma rokona, egy alpaka látható gazdája társaságában) Fotó: Anita Rüegg
A képen a láma rokona, egy alpaka látható gazdája társaságában. Fotó: Anita Rüegg

A Jeli arborétum

Rododendron virágzata
Rododendron virágzata (a szerző felvétele)

A Jeli arborétum legfőbb nevezetessége a többféle rododendron (azaz havasszépe, hangarózsa, másképpen babérrózsa) – nem csoda tehát, hogy e cserjék virágzásának idején, tehát május elejétől június végéig a leglátogatottabb a különleges növénygyűjtemény.

Ilyenkor (sőt, általában) ne féljünk az arborétumot kicsit hűvösebb, esősebb időben sem meglátogatni: némi csapadék hatására a táj színei még markánsabbak, üdébbek lesznek, mint szárazabb időben, s ráadásul jobb kilátásunk nyílik a kertre is, hiszen ilyenkor általában kevesebben látogatják azt, s így nem rejtőzik turisták tömege mögé a táj egy része. A fenyők és a színes virágokkal burjánzó havasszépék a kert bejáratához viszonylag közel találhatóak, a kertnek ehhez a szakaszához igényesen kivitelezett, a babakocsival érkezők és mozgásukban korlátozott látogatók számára is ideális, tágas út vezet, így ők is megcsodálhatják a rododendron virágzást.

Jeli arboretum

Az arborétum, ha sikerült betelnünk a csodálatos, Magyarországon egyedülálló rododendron-gyűjtemény látványával, továbbra is tartogat érdekességeket számunkra. A kissé nehezebben megközelíthető Hétforrás szurdok méltóságteljes ősbükkösétől nem messze megcsodálhatunk néhány, hazánkban igen ritka mamutfenyőt az Óriások erdejében. Számos különleges állatfaj, köztük a védett fekete harkály, mogyorós pele, búbos cinege, nyuszt és sárgafejű királyka is megtalálható a területen (bár nappal inkább a madarakkal van esélyünk találkozni).

Fotó: citoyencivilise
Fotó: citoyencivilise

Az arborétumban ezen kívül találhatunk tavakat, kilátót, játszóteret és pihenésre, valamint étkezésre alkalmas padokat is – s utunk során attól sem kell tartanunk, hogy esetleg eltévedünk, hiszen az utak mentén táblák jelzik, merre tartunk éppen.

Tó a Jeli arborétum területén (a szerző felvétele)
Tó a Jeli arborétum területén (a szerző felvétele)

Nagyon fontos figyelni arra, hogy a nyitvatartási idő évszakonként változik, s míg április végétől június végéig minden nap látogatható, az év többi részében csupán a hétvégén tart nyitva a Jeli arborétum – szeptember harmincadikától április elsejéig pedig minden nap zárva tart. Kedvezményesen váltható belépőjegy a gyerekek, diákok és nyugdíjasok számára, de a gyerekkel érkező szülők vásárolhatnak szintén kedvezményes családi belépőt is. A zavartalan, akár több órás kirándulást továbbá ingyenesen használható parkoló is segíti.

A Jeli arborétum egy részlete (a szerző felvétele)
A Jeli arborétum egy részlete (a szerző felvétele)

A Bánki-tó

A Bánki-tó egy részlete (a szerző felvétele)
A Bánki-tó egy részlete (a szerző felvétele)

A Bánki-tó, viszonylag kicsi mérete ellenére, meglepően sokféle kikapcsolódási lehetőséget nyújt az ide érkezőknek. A mindössze 7 hektár vízfelületű tó területén egyaránt lehet fürdeni, horgászni, vízibiciklizni, s ugyancsak lehetőség van bejárni az árnyas, tó körül vezető sétányt – de a közvetlenül a tó mellett lévő kalandpark és a szintén viszonylag közeli lovaglási, túrázási lehetőségek az aktív pihenést kedvelők számára is ideálissá teszik a tavat.

A Bánki-tó nagy része ingyenesen látogatható, fürödni viszont csak a kijelölt strandon lehet, a strand területére pedig májustól szeptember végéig belépő váltásával juthatunk be. A tó inkább a rövidebb, néhány napos, vagy a hosszú hétvégékre szervezett utazások számára ideális helyszín, ilyen alkalmakon viszont garantáltan felüdüléssel tölti el az ide látogatókat.

DSCF70941
A Bánki-tó horgászstégjei (a szerző felvétele)

A fürdőzők mellett a horgászoknak is remek kikapcsolódást nyújt a tó; a parton hangulatos, fából készült stégek sorakoznak, s ráadásul nagy részükön kényelmesen le is lehet ülni a (szintén fából készült) padokra. Azok, akik inkább nézelődni és sétálni szeretnének, szintén találhatnak maguknak ülőhelyet; a tó végében lévő ülőpadokról jól lehet látni a csodálatos, erdős hegyekkel körülölelt tavat, ráadásul egy, a domboldalba épített lelátó is alkalmas hely lehet a séta közben megpihenőknek. A padokon túl ugyancsak nagy könnyebbséget jelenthet az ingyenesen használható illemhelyiség is.

Külön érdekesség továbbá, hogy a Bánki-tó területén minden évben megrendezésre kerül a Bánkitó Fesztivál, mely eredetileg egy kifejezetten „zöld” szemléletű, kultúrában és szórakozásban sem szűkölködő rendezvény. A tó köré egyébként rendszeresen szerveznek más, talán kevesebbek által ismert programokat is: például sportnapokat, ünnepi műsorokat, koncerteket, kisebb, tematikus fesztiválokat és táncházakat.

Fotó:  Peter Krasznai (Flickr)
Fotó: Peter Krasznai (Flickr)

Érdemes lehet megnézni a Bánki-tó közelében lévő, eredeti helyén megőrzött és műemléki védelem alatt álló Szlovák Nemzetiségi Tájházat is. (Fontosnak tartom leírni a tájház címét, mert az interneten néhol nem pontos címet jelölnek meg: az épület Bánkon, a Petőfi út 94-es házszám alatt található.)

A Plitvicei tavak

A Plitvicei tavak belépő ellenében látogatható tórendszer ugyan, a lélegzetelállító látvány viszont egészen biztosan kárpótol minket a kiadásért – s ráadásul pénzünkkel nagyrészt éppen ennek a különleges természeti környezetnek a fennmaradását segítjük.

Fotó: Raffaello Picture - Tomi Nieminen
Fotó: Raffaello Picture – Tomi Nieminen

A Plitvicei tavak vidékét igen hamar, már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították, s máig ez Horvátország egyik legjelentősebb nemzeti parkja – de mára már az UNESCO természetvédelmi világörökség listáján is szerepel a terület. A nemzeti park legfőbb látványossága maga a táj: egészen káprázatos az itt található kilencvenkét vízesés, valamint a lépcsőzetesen egymás alatt-felett található tizenhat nagyobb és kettő kisebb tó alkotta rendszer. A terület nagy része fa pallósoron közlekedve járható be – erre, s a speciális terepviszonyokra tekintettel nem érdemes babakocsival járni a parkot. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park területén a fürdés nem megengedett, s kutyát is csak pórázon szabad bevinni – hiszen a védett természeti területre a rendszeres fürdőzés, a kutyák esetleges kártétele nagy veszélyt jelentene.

Fotó: Bfoto.ru
Fotó: Bfoto.ru
Boldogasszony papucsa - Fotó: K.Pitk
Boldogasszony papucsa – Fotó: K.Pitk

A nemzeti park élővilága igen változatos; a kristálytiszta vízben szivárványos pisztrángok élnek, de a vizes élőhelyek kedvezőek a kétéltűek számára is. A farkos kétéltűek közül jellemzően a fekete-sárga mintás, foltos szalamandra és a szürke színű, ám élénk narancssárga hasú alpesi gőte keresztezheti utunk. A terület otthona azonban mocsári teknősöknek, lábatlan gyíkoknak, medvéknek, farkasoknak, vidráknak, borzoknak és vadmacskáknak is – a madarak közül pedig a Magyarországon egyébként fokozottan védett uráli bagollyal és szintén fokozottan védett uhuval is találkozhatunk – sok más, szintén érdekes madárfaj mellett. (A területen mintegy 130 madárfaj előfordulását dokumentálták, de nagyjából 300 lepkefajt is megfigyeltek már itt.) A növények kedvelői ugyancsak találhatnak néhány érdekes fajt: például kockás liliomot, egy különös, rovaremésztő növényfajt, a kereklevelű harmatfűt, teleki virágot, de több orchideafélét, közöttük boldogasszony papucsát és vitéz kosbort is.

Fotó: Juan Alberto Garcia Rivera (Flickr)
Fotó: Juan Alberto Garcia Rivera

A túrázók a park területén több ajánlott túraútvonal közül is választhatnak, érdeklődésüknek, idejüknek, esetleg edzettségüknek megfelelően. A Plitvicei tavak látogatói választhatnak az egy- illetve kettő napos belépő közül, a kétnapos belépő értelemszerűen némileg kedvezményes. Ugyancsak kedvezményesen juthatnak a park területére a 7-18 éves gyerekek és a csoporttal érkezők, 7 éves kor alatt pedig ingyenes a belépés. A belépőjegy ára egyébként évszakonként eltérő: a legdrágábban júliusban és augusztusban juthatunk be a parkba, míg a téli hónapok alatt (novembertől márciusig) a július-augusztusi ár töredékéért (kb. 30-40%-áért) látogathatjuk meg a területet. A fennmaradó néhány hónapban (április-június, szeptember, október) a július-augusztusi ár kb. 60%-át kérik a belépőért. A megváltott jegyekkel, azon felül, hogy bejuthatunk a parkba, igénybe vehetünk néhány egyéb szolgáltatást is, használhatjuk például az elektromos hajót és a kirándulóbuszt is.

Fotó: Markus Bernet
Fotó: Markus Bernet

A Hévízi-tó élővilága

A Hévízi-tó méltán híres gyógyhatású vizéről, amelyet minden évben több ezren keresnek fel kikapcsolódásként, vagy éppen a gyógyulásuk elősegítésének céljából. A tó azonban nem csupán a vendégektől, de az élővilág mindenféle képviselőjétől is hemzseg.

A hévízi ponty (lent) és más ponty alfajok (fent) átlagos felnőttkori méretének összevetése (Illusztráció: Diós Anita)
A hévízi ponty (lent) és más ponty alfajok (fent) átlagos felnőttkori méretének összevetése (Illusztráció: Diós Anita)

Az egyik legkülönösebb itt élő állat például a – sehol máshol a világon meg nem található – hévízi törpenövésű vadponty. Mielőtt legyintenénk egyet, s azt mondanánk, hogy pontyból Dunát (vagy Hévízi-tavat) lehetne rekeszteni, fontos megjegyeznem, ez a ponty alfaj számottevően különbözik a világ bármely más alfajától és fajtájától. Elsőként a küllemében: ez a vadponty igen kicsi növésű, testmérete egész életében nem haladja meg a 25 cm-t, míg más ponty alfajok/fajták elérhetik akár a 50-70 cm hosszúságot is. Ezen kívül húsának zsírsav-összetétele is más, mint a többi pontyé (arányaiban több telített zsírsavat tartalmaz a húsa, mint fajtársaié), valamint egészen különös környezeti feltételekhez alkalmazkodott, amilyen például a meleg víz, vagy a szinte kizárólag az iszapból történő táplálékfelvétel. A hévízi ponty egyébként súlyosan veszélyeztetett alfaj/változat, kifogása, még ha kutatási célból történik is, engedélyköteles.

Hévízi törpenövésű vadponty  Fotó: Várkonyi Levente, Specziár András, Horváth László, Urbányi Béla,  Müllerné Trenovszki Magdolna, Müller Tamás
Hévízi törpenövésű vadponty
Fotó: Várkonyi Levente, Specziár András, Horváth László, Urbányi Béla, Müllerné Trenovszki Magdolna, Müller Tamás

A tóban viszonylag nagy tömegben él egy másik érdekes halfaj, a szúnyogirtó fogasponty is, amely ugyan nem őshonos faj Magyarországon, de hasonlóképp viselkedik, mint a vörös szívogató márna, a halterápiás kezelések „doktorhala”. Pontosabban szólva, ez a hal is szívesen csipegeti le az emberek elhalt bőrszöveteit, mint napi betevő táplálékot.

Szintén különlegesség, hogy az apró, puhatestű állatok közül egyedül itt honos egy kicsi rákfaj, illetve kettő fonálféregfaj is.

A növények közül a leglátványosabbak minden bizonnyal a tündérrózsák, melyek közül a Hévíz városának címerén is szereplő indiai vörös tündérrózsa betelepített faj, a kis virágú fehér tündérrózsa viszont őshonos.

Indiai vörös tündérrózsa – A fotó szerzője: Kleo Marlo Sialongo
Indiai vörös tündérrózsa – A fotó szerzője: Kleo Marlo Sialongo

Igazán remélem, hogy a tóban nyüzsgő sokféle életforma nem elveszi, hanem ellenkezőleg, meghozza az olvasó kedvét a gyógyító vízben fürdéshez: hiszen az élet sokfélesége a tóban éppen annak jó állapotáról, természetes egyensúlyáról árulkodik.

Papagájok kavalkádja Peruban

Állatkereskedésekben járva elcsodálkozom néha a tarka, harsány hangú papagájokon, s ha van ilyen, külön megakad a szemem a sárga-kék arapapagájokon. Ezek az intelligens és impozáns madarak azonban valódi élőhelyükön tündökölnek csak igazán!

Papagájok a folyóparton
Fotó: Brian Ralphs

Peru egyik legszebben megőrzött síkvidéki esőerdejében, a Tambopata folyó mentén található Tambopata természetvédelmi rezervátumban rendszeresen szerveznek olyan hajóutakat, melyek célja éppen az itt élő tucatnyi papagájfaj, s egyéb állatok (több mint 600 madárfaj, illetve megközelítőleg 200 emlősfaj) egyedeinek megfigyelése. A hajóutak kifejezetten ideálisak vadlesésre, hiszen a folyópartra az állatok nem csupán az éltető víz, de az ásványi anyagban gazdag talaj nyújtotta sóutánpótlás érdekében is rendszeresen ellátogatnak. Gyakran megesik, hogy a meredek partfalakon színes papagájok egész hada csimpaszkodik, s ha valamitől megrémülnek, színes felhőként kezdenek kavarogni a hajók utasainak legnagyobb gyönyörűségére. A páratlan látványt akkor tudjuk leginkább magunk elé képzelni, ha láttunk már ilyen madarakat testközelből: a sárga-kék arapapagájok testhossza például meghaladhatja a 80 centimétert.

Bár legnagyobb eséllyel a kisebb termetű papagájok és az érdekes, zöldes szőrszínű agutik figyelhetőek meg egy-egy hajótúra során, a rezervátumban tevékenykedő szakemberek pontosan kidolgozott statisztikákkal rendelkeznek az egyes állatok felbukkanásának valószínűségéről. Így például az utazók 78%-a látott sárga-kék arapapagájt útja során, de a másik két nagytestű arafaj (sárgaszárnyú ara és zöldszárnyú ara) „megpillanthatósága” is csupán egy-két százalékkal tér el ettől az adattól. Ugyancsak nagy rá az esély, hogy az utasok kajmánokat, vízidisznókat, pókmajmokat, mókusmajmokat, pekarikat lássanak – de csak az igazán szerencséseknek adatik meg, hogy a folyó partján jaguárokat, pumákat, lajhárokat, tapírokat figyelhessenek meg. Előbbiek közül a jaguárral találkoztak legtöbben; a vendégek 23%-a látott útja során ilyen állatot a part mentén.

A szerencsések jaguárt is láthatnak - Fotó: U.S. Fish and Wildlife Service
A szerencsések jaguárt is láthatnak – Fotó: U.S. Fish and Wildlife Service

Bár egy ilyen madárforgatagban talán fel sem figyelünk rájuk, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a terület nem csupán gerinces, de gerinctelen fajokban is hihetetlenül gazdag. A legnépszerűbbek talán a színpompás trópusi lepkék, melyekből több mint 1000 faj található az adott területen – ami, talán mondanom sem kell, bámulatos fajgazdagságot jelent. Ugyancsak érdekes lehet, hogy él itt egy apró pók is, melyet csupán néhány éve fedeztek fel, s ennek a póknak az érdekessége, hogy csak rá jellemző formájú, toronyszerű kis hálókat sző a fák törzsére.